Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének következtében honfitársaink százezrei döntöttek Magyarország elhagyása mellett. Fájó szívvel intettek búcsút egykori szülőföldjüknek, hagytak hátra szülőt, rokont, barátot, s vágtak neki az ismeretlennek. A távozás sokak számára az életet jelentette, hiszen az országra rátelepedő önkény megtorlások, kivégzések sokaságával, bebörtönzések tömkelegével adta a megdermedő társadalom tudtára, hogy mindennemű ellenállást letör. A forradalom miniszterelnöke, Nagy Imre is áldozatul esett.

A berni követ cselekménye az ’56-ot követő időszakra épül, valós események képezik alapját. Néhány hónappal Nagy Imre és társai mártírhalála után a svájci, berni magyar követséget két fegyveres kerítette hatalmába: személyzetének egy részét ártalmatlanná tette, a megmaradtak pedig bezárkóztak, s telefonon kértek rendőri segítséget. A fegyveresek célja a követség kódkönyvének megszerzése volt, hogy annak segítségével a Szabad Európa rádión keresztül figyelmeztessék az illetékes forradalmárokat a rájuk leselkedő veszélyre.

A cselekmény főszálát több mellékvonal gazdagítja. Néhány filmkocka a követség napi munkájába enged betekintést, ahol találkozunk menedéket kérő kisgyermekes fiatalasszonnyal; Magyarországra visszaigyekvő kétgyerekes házaspárral, akik csalódtak az alpesi ország kínálta „lehetőségekben”; megismerjük Koroknai János nagykövet álláspontját, aki minden magyar állampolgárt fontosnak tart, és igyekszik hazatérésre bírni őket. A követségen belüli hatalmi harcot, intrikát is érzékelteti a film egy nagyon karakteres – véleményem szerint végletesen karrierista – követségi alkalmazott személyében, aki gátlástalanul igyekszik kitúrni a követség emberét, majd a helyébe lépni.

A film cselekménye folytán megismerkedünk a „banditák” indítékaival is. Ők a Rákosi-rendszer kárvallottai: egyiküket rendszerellenes magatartásáért kizárták a gimnáziumból, másikuk szüleit meghurcolták, nőtagját szovjet katonák erőszakolták meg. Remekül érzékelhető a politika, a történelem és a magánélet szoros kapcsolata. Továbbá A berni követ olyan problémát is felvet, s sokunkban újrafogalmazásra késztet, hogy feláldozzuk, illetve kockáztassuk-e civil életbeli boldogságunkat egy „cél” érdekében. A két fiúnak a szabadságügye mindenekfeletti, kibékíthetetlen a gyűlöletük a szovjet szuronyokra támaszkodó Kádár-adminisztráció iránt.

A filmkockák pergése közben folyamatosan nő a lélektani feszültség, a néző figyelme egy percre sem kalandozhat el, mind a kameraállások, mind pedig a párbeszédek személyiségfeltáró szerepűek. Megismerjük a hivatalos diplomata álláspontját, képet alkothatunk jelleméről, valamint a rendszer működésének belső mechanizmusáról. Köbli Norbert forgatókönyve hiteles, realista ábrázolással mutatja be a szereplőket, akik nem papírmasé figurák, hanem a reális térben létező, hús-vér emberek. A követ személyében olyan emberrel ismerkedünk meg, aki különböző árnyalatú kommunista adminisztrációkat, a sztálini, valamint posztsztálini szisztémákat szolgál ki.

Ha érintőlegesen is, de kiderült, hogy volt közös pont a hivatalos rezsimnek szolgálatot nyújtó követ és a forradalmár között – az ÁVH-gyűlölete mindkettőjüket egyaránt jellemezte. Nagy Imre halála ügyében – bár elviekben nem, de annyiban – megegyeztek, míg a szabadságharcosok szemszögéből megbocsáthatatlan aljas tett volt, a diplomata pragmatikus okból ellenezte a kivégzést: akaratlanul mártírt, ikont teremtettek. A történész úgy fogalmazna: „Ez több, mint bűn, hiba volt”.

A végkifejlet drámaiságában sem kellett a nézőknek csalatkozni: a rendőrség behatolt, az egyik szabadságharcos, akire boldog házasélet is várhatott volna, életét veszítette, a másik börtönbüntetést kapott, a kódkönyvet nem sikerült felhasználni, a követ élete megmenekült, sőt hősies helytállása jutalmaként állomáshelyén maradhatott, s karrierje csúcsán – több követségi állomás után – miniszterelnök-helyettesként vonult nyugállományba.

A fegyveres társ – viszonylag rövid börtönbüntetés után – szabadult, svájci állampolgárságra tett szert, megnősült, magyar földre azonban csak 1989-ben léphetett. A film egy – a magyar diplomáciai testület berni székháza előtti nagyszabású –, magyar emigrációsok általi tüntetéssel zárult. A nézőtől búcsúzó sorok a Kádár-rendszer konszolidációját idézték fel, valamint azt a mozzanatot, amikor a „magyar kérdés” lekerült az ENSZ közgyűlésének napirendjéről.

A korábbi években számos alkotás született az eseményekkel kapcsolatban, elegendő Salamon Konrád könyvére, vagy az 56 csepp vér című színdarabra utalni. Egy biztos, ezek a dicsőséges napok a történelmi emlékezetben soha nem halványulnak el.

Csiszár Antal