A sorozatban először a győri iskolák történetét ismerhettük meg a kezdetektől a 18. századig, most pedig Győr nagy múltú iskoláiról hallhatunk részletesebben.

Némethné Hajba Terézia (a lenti képen), a Rejtő-iskola nyugalmazott igazgatója bevezetőjében köszönetet mondott a szervezőknek, hogy lehetőséget kaptak a 22 éve bezárt intézmény történetének bemutatására. Szintén köszönetet mondott a Győr‒Moson‒Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarának, illetve Molnár Albert győri térségi elnöknek, hogy a kamara aulájában megrendezhettek egy konferenciával egybekötött textilipari kiállítást. Hangsúlyozta, hogy nem szabad elfelejtenünk, Győr egykor a magyar textilipar egyik meghatározó központja volt, ahol hat nagy gyár működött, melyek közül mára csupán néhány maradt fenn. Jó lenne, ha emlékezne erre a város, akár egy állandó kiállítás, akár egy múzeum keretében is. Az emlékek ápolása céljából rendezték meg 2025. február 20-án a konferenciát Volt egyszer egy textilipar címmel, és nyitották meg a március 10-ig megtekinthető kiállítást. E napon mutatták be a Győr textilipara napjainkig című könyvet, köszönetet mondott a kötet megjelenését támogató Pintér Bence polgármesternek és Radek Józsefnek, a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. igazgatójának a kiadvány támogatásáért. Ezt követően átadta a szót Bors Anikónak (a fenti képen), aki hangsúlyozta, hogy ő csak tolmácsolja és formába önti a Némethné Hajba Terézia általa összeállított anyagot. Az előadás alcímének a Rejtő élt, él és élni fog mondatot választották, amit egy korábbi osztály fogalmazott meg mottóként az iskolával kapcsolatban.

A Rejtő élt

A 20. század első évtizedeiben Győrben sorra épültek a textilgyárak, melyek mindegyike külföldi érdekeltségű volt. A vezetők között elvétve akadt magyar nemzetiségű, és a kommunikáció is jobbára német nyelven zajlott. Kivételt jelentett a Gardénia, ahol angolul beszéltek. Trianon után az iskolai képzés az elcsatolt területeken maradt. A magyar szakemberek hamar szembesültek azzal, hogy elméleti tudás nélkül sokkal kisebb a bérük, mint a külföldi szövőmestereké, annak ellenére is, hogy a munkájukkal nagyon elégedettek voltak a cégek vezetői. Belátták, hogy szükség van szervezett képzésre.

Győrben 1925-ben a Keresztény Szocialista Szakszervezet szervezett először tanfolyamot számukra. 1927-től Aknaszlatnai György Ede, a győri Fém-és Faipari Szakiskola igazgatója vette át a tanfolyamok szervezését. Kétéves szövőipari szaktanfolyamot indított esti képzésben, ahol heti ötször két órában folyt este 7‒9-ig, vasárnap pedig 8‒13 óráig.

1933-ban a város gyárakban dolgozó munkásainak 69,5%-a a textiliparban dolgozott, így nagy igény mutatkozott a textilipari szakiskolai képzés iránt. Még ebben az évben a kereskedelemügyi miniszter a győri Fém-és Faipari Szakiskola faipari tagozatát áthelyezte Budapestre, és a 61706/1933 számú rendelettel elindította a 3 éves textilipari szakosztályt az iskolában.

A képzés az 1933/34-es tanévben indult meg 25 fővel. A szakosztály vezetésével, a tanmenet és a műhelyi munkamenet kidolgozásával Göblyös Mihály gépészmérnököt bízták meg. Munkáját Kölcze Ferenc gépészmérnök segítette művezetőként. A Textilgyárosok Országos Egyesülete 5 gyapjú szövőgépet és felvetőgépet adományozott az iskolának, a város vezetése pedig 5 éven át 35.000 pengővel támogatta a gépállomány fejlesztését. A 3 éves tanfolyamon délelőtt 8‒11 óráig elméleti, délután 14‒18 óráig tanműhelyi gyakorlati oktatás folyt. Az érettségizettek számára pedig egyéves textilipari szaktanfolyamot szerveztek. A záróvizsgán külön értékelték a közismereti és a szakmai elméleti tárgyakat, és külön a műhelygyakorlatot. A szakiskola elvégzése után végbizonyítványt kaptak, amely munkakönyv kiváltására jogosított. A munkáltatók szívesen alkalmazták az itt végzetteket, akik a megfelelő elméleti és gyakorlati képzésnek köszönhetően a megfelelő munkakörben és fizetéssel tudtak elhelyezkedni. Egy év szakirányú gyakorlattal iparigazolványt szerezhettek, majd mestervizsgát tehettek, amivel akár már magánvállalkozásba is kezdhettek.

Az 1938. évi XIII. törvénycikk rendelkezései szorgalmazták az ipari szakiskolák ipari középiskolává alakulását, hogy a képzés lehetővé tegye a továbbtanulást felsőbb iskolákban. Az 1947/48-as tanévtől Győrben is négy évfolyamos műszaki középiskolai képzés indult. Alig kezdődött meg a rendelet végrehajtása, amikor 1949-ben a műszaki középiskolák helyett ipari gimnáziumokat hoztak létre. A fémipari a 8. számú, a textilipari tagozat a 20. számú ipari gimnázium nevet kapta, a két intézmény különvált. A textilipari iskola az Újkapu utca 2‒4. szám alatt folytatta működését. Az új intézmény megbízott igazgatója Párkányi J. Károly lett. Az épület az orsolya-rendi ipari leány középiskoláé volt az államosítás előtt, és az átmeneti időszakban az orsolyita osztályok kimenő rendszerben még használhatták az épületet. Így csak az elméleti oktatási tevékenységet tudták az új helyen megkezdeni, először még osztatlan formában, vagyis fonó- és szövő képzésben egyaránt részesültek. A gyakorlati órákat kénytelenek voltak a régi tanműhelyben tartani, és átjárni a régi épületbe. Először a könyvtár költözött át, majd megkezdték a tanműhelyek építését, csak ezt követően tudták a gépeket az új tanműhelyben elhelyezni. A diákok is kivették a részüket a költözésből, a felszerelés egy részét kézi kocsikon hozták át a Baross úti épületből az Újkapu utcába.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 40. számú törvényerejű rendeletével létrejöttek az ipari technikumok, a győri ipari gimnázium is textiltechnikummá alakult. A technikumok szakosítását a Minisztertanács 2075/1952. számú határozata szabályozta. Mely szerint a textilipar területén is életbe lépett a szakosodás az 1952/53-as tanévtől. Az eddig egységes tananyag fonó és szövő szakra vált szét. Több névváltozat után az intézmény 1955. december 17-én felvette a Rejtő Sándor Fonó- és Szövőipari Technikum nevet. A névválasztás nem volt könnyű, mert olyan személy nevét szerették volna felvenni, akinek van győri vonatkozása. Nem találtak, így Párkányi J. Károly igazgató a Műszaki Egyetemhez fordult segítségért, az ő javaslatuk volt Rejtő Sándor.

Rejtő Sándor 1853-ban született, és 1877-ben elsőként végzett a Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán, az ő oklevele volt az 1. számú. Ezt követően két évig külföldi egyetemek, üzemek, iparigazgatási intézmények látogatásával bővítette műszaki ismereteit. Hazatérte után Baross Gábor kereskedelmi miniszter megbízásából kollégáival kidolgozta az iparfejlesztés rendszerét és módozatait. 1890-től a Műszaki Egyetemen tanított. Végigjárta a ranglétrát: tanszékvezető tanár, dékán, majd 1920‒21-ben rektor volt. Legismertebb munkája, négykötetes fő műve, Az elméleti mechanikai technológia alapelvei 1923-ban jelent meg. Negyedik kötete a textiltechnikát taglalja. Rejtő kedvenc témái közé tartozott az anyagtudomány és az anyagismeret. Nevéhez fűződik a Rejtő-féle szövetszakítógép, amellyel egyébként papírt is lehet szakítani.

Az 1957/58-as tanévben ünnepelték az iskola fennállásának 25. évfordulóját, amit nagyszabású ünnepségekkel és jubileumi évkönyv kiadásával ünnepeltek. A 60-as években a technikumok jelentős iskolák voltak. Győrben ráadásul 3 technikum válogathatott a jó képességű diákok között. A Rejtő népszerűségét mutatja, hogy volt olyan év, amikor a 25 leánytanuló helyre 130‒150 fő jelentkezett, ami hatszoros túljelentkezés. Az iskola jó kapcsolatokat ápolt a gyárakkal, szakembereiket bevonták az esti és levelezős oktatásba, hogy a legmagasabb szinten tudjanak megfelelni az üzemek szakemberigényének. Az intézmény igyekezett a gyakorlati oktatást fonó tanműhellyel és korszerű gépekkel fejleszteni. Ekkor kezdődött az a hagyomány is, hogy a műszaki tanár státuszokra az iskola korábbi tehetséges diákja közül választottak. Párkányi J. Károly 1963-ban bekövetkezett hirtelen halála után Orsovszky Jenőné lett az intézmény igazgatója, egészen 1971-es nyugdíjazásáig.

Az 1965. évi 24. számú törvény értelmében a technikusképzést el kellett választani a középiskolai rendszertől, és szakközépiskolákat kellett létrehozni. Ennek értelmében az iskola 1968-tól Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskola lett. 1970. április 28-án avatták fel ünnepélyes keretek között az új fonó tanműhelyt, és még ez évben vállalati támogatásokból a szövőműhelygépparkja is jelentősen gyarapodott. Az 1971/72-es tanévre készült el a fiú kollégium a Külső Baross úti Tanítók Háza bővítésével. Az így felszabadult helyen kötő tanműhelyt alakítottak ki, 1972-től a hagyományos fonó és szövő szakok mellett kötő szak is indult. Három új szaktanár érkezett erre a szakterületre. A város gyáraiban ugyanis nagy volt a kereslet az új szakon végzett hallgatókra, a Richards körkötő üzeme és a kesztyűgyár mellett a kisiparban is szívesen alkalmazták őket. 1971-től Bandi István vette át az iskola vezetését, és 23 évig kormányozta az intézményt.

1973-tól a Kossuth helyett az intézmény feladata lett a szakmunkások kétéves képzésének a megszervezése is. Az osztályok elhelyezése komoly kihívást jelentett, az udvari épületben, a kollégiumban és az üzemekben egyaránt oktatták őket. Egy hétig az iskolában vettek részt elméleti oktatáson, minden második héten különböző vállalatoknál vettek részt gyakorlati oktatáson. 1980-tól a szakmunkásképzés a textileseknél is hároméves lett, amitől a helyhiány fokozódott, ami komoly logisztikát igényelt a pedagógusoktól. Ráadásul 1981-ben, profiltisztítás okán, a Révai Miklós Gimnáziumból a Rejtőbe került a textilvegyész képzés nappali tagozatra. Az ehhez szükséges vegyész labor kialakítása komoly nehézséget okozott. A kötő tanműhely helyén és a gondnoki lakás átalakításával sikerült megoldani, közel 1 éves kemény munkával, a textilgyárak ismételt anyagi és tárgyi segítsége révén. Az önkormányzat ugyanis messze alulkalkulálta és alulfinanszírozta az átépítés költségét. A tanári létszám is jelentősen nőtt, a tanári szobát is bővíteni kellett falbontással.

1984-ben újabb formai‒tantervi változás jött. A művelődési miniszter 16/1984. mm számú rendelete értelmében műszaki szakközépiskolává kellett alakulni, ahol a képzési idő öt év. A képzésben az első és második évben egységes tartalmú általános képzést és szakmai elméleti és gyakorlati alapozó képzést kellett folytatni. A harmadik és negyedik évben mind a technikus, mind a szakmunkásképző ágon azonos tartalmú általános képzést, és a szakmai képzési célnak megfelelő szakmai elméleti és gyakorlati képzés folyt. Az ötödik évfolyamon a technikusi képzésben csak szakmai elméleti és gyakorlati képzés volt. Szükségessé vált az épület bővítése az ötéves képzés és a már eddig is fennálló helyhiány miatt. A korábbi helyszínek mellett a Lloyd épületében is tartottak órákat, illetve a gyakorlatot csak iskolán kívül, különféle ipari gyakorlóhelyeken sikerült megoldani. 1989-re elkészült a tanműhelyek felett az emelet ráépítése az ötödik évfolyam részére. A tanulók létszáma ekkor volt a legmagasabb, 941 diák járt az intézménybe.

A rendszerváltást követően a gazdasági élet nagy változásokon ment át. Átalakult a külkereskedelem, a belföldi termelés és a vállalatok működése. E változások nem kerülték el a textilipart sem, ami kihatott az iskolára is. Amikor a vállalatok nap mint nap bocsátottak el fonó, szövő és kötő szakembereket, nem volt vonzó e területeken továbbtanulni. 1992-től általános textil-technikus képzés indult. A képzésen részt vevők a textilipar minden területére kiterjedő ismereteket szereztek. A gyakorlati órák száma csökkent, viszont a magasabb számú szakmai elméleti órákon az előkészítéstől a fonáson, szövésen át a kötésig mindennel megismerkedtek a tanulók. A textilipari képzés iránti csökkenő igény miatt újabb szakterületekkel bővítette a képzéseit. 1992-től ruhaipari technikus és női ruhaipari szakmunkás képzések indultak. A technikusok gyakorlati oktatása az iskolában zajlott, a szakmunkásoké magánvállalkozásnál. 1994-től élelmiszeranalitikai technikusokat is képeztek, kihasználva a vegyészeti labor kapacitását. Ebben az időszakban gyakran vegyes osztályokat kellett indítani bizonyos szakmákban a jelentkezők kis létszáma miatt. 1994-től Némethné Hajba Terézia vette át az intézmény vezetését. 1992-tól a szakmunkások érettségit szerezhettek kétéves nappali képzésben, a szakmunkások szakközépiskolája keretében. 2002-ben pedig gimnáziumi osztály is indult.

A színvonalas szakmai oktatás eredményeként az iskola tanulói szép eredményeket értek el szakmai versenyeken, minden területen. A ruhaipari képzés bevezetése után rendszeresen szerepeltek divatbemutatókon. A Kisfaludy Napok versenyein, az országos kulturális megmérettetéseken is eredményesen szerepeltek a tanulók. 1993-ban a megye 35 iskolája közül az 5. lett a Rejtő. A kulturális élet mellett a sportélet is meghatározó volt, elsősorban a röplabda területén. A szakmai oktatás mellett nagy hangsúlyt fektettek a nevelésre, az emberi kapcsolatokra, a diákok számos tanórán kívüli tevékenységen vehettek részt.

Mindennek ellenére 2003-ban, az iskola alapításának 70. évében az iskola bezárása mellett döntöttek. A 600 tanulót és 85 tanárt 8 másik intézményben osztották el.

A Rejtő él

Az iskola családias légköre miatt azonban a mai napig él a közösség, és nagy fokú összetartás jellemzi. A bezárás ellenére is rendszeresek az osztálytalálkozók, tantestületi találkozók és kirándulások. A Rejtős emlékező Facebook-csoport nagyon aktív Kalmár György és dr. Kovács Miklós adminisztrátorok kezelésében. Közel 2500 tagja van, akik rendszeresen osztanak meg emlékeket, a találkozókon készült fotókat és szakmai videókat.

Dr. Kovács Miklós kezdeményezésére összegyűjtötték és megmentették az iskola tablóit. 2023-ban, az iskola alapításának 90. évfordulóján egész napos találkozót szerveztek az iskola minden tanulója és tanára számára megemlékezésekkel, kiállítással és ünnepi műsorokkal. Emlékkönyv készült A Rejtő emlékkönyve tablókkal: a győri textiloktatás 70 éve (1933‒2003) címmel. A kiadványban olvashatunk az iskola történetéről, az igazgatók pályafutásáról, valamint tartalmazza az összes fellelt tabló fényképét.

A Rejtő élni fog

Némethné Hajba Terézia vezetésével létrejött egy csoport, amely aktívan dolgozik a jövőn. Céljuk megőrizni a győri textiliskola és a győri textilgyárak emlékét az utókornak. 2025 február 20-án konferenciát rendeztek Volt egyszer egy textilipar címmel a győri iparkamarában. A szervezőket is meglepte az érdeklődők és a résztvevők száma. A konferenciához kapcsolódóan a kamara galériájában kiállítást szerveztek a Rejtő-iskola és a gyárak emlékeiből. A február 20. és március 10. között megtekinthető kiállítás több száz érdeklődőt vonzott, általános- és középiskolás csoportokat, volt diákokat, tanárokat és gyári munkatársakat. Sikerült megjelentetni a Győr textilipara napjainkig című könyvet, amely részletesen ismerteti a bezárt és még működő textilipari vállalatok történetét, a kékfestők munkáját, valamint a textilipari oktatást. Szeretnék elérni, hogy a város tegyen erőfeszítéseket egy állandó ipar- és textiltörténeti gyűjtemény létrehozására. Győr textiles közösségeinek kezdeményezésére a tervek szerint 2025 nyarán szobrot és emléktáblát állítanak a Rejtő iskola Móricz Zsigmond rakpart felőli oldalán. A szobrot Lebó Ferenc szobrászművész készíti, egy nőalakot fog ábrázolni kezében orsóval és vetélővel. Ez méltó helyszíne lehet majd a későbbi emlékezéseknek, osztálytalálkozóknak. A kezdeményezést a korábbi városvezetés támogatta.

Az előadást követően Alasztics Ildikó (a fenti képen), az intézmény volt diákja, majd tanára osztotta meg a Rejtővel kapcsolatos élményeit, gondolatait. Elmondta, hogy tipikus lázadóként került az iskolába. Humán beállítottságú diákként érettségizni szeretett volna, de nem sikerült bekerülni a gimnáziumba, ahová szeretett volna menni. A Rejtőben még voltak helyek, így jobb híján ide íratták be. Az akkori igazgató megkérdezte tőle, hogy mit szeretne tanulni. Rávágta, hogy érettségit szeretne, mire kiderült, hogy itt szakmai tárgyakat is kell tanulni. Kérdezték tőle, jó lesz-e a szövős, rábólintott, így lett végül fonós. Reménykedett abban, hogy félévkor átkerülhet a gimibe, így csak egy félévet kell kibírnia. Saját maga is meglepődött rajta, hogy a technológiai óráknak köszönhetően elkezdte érdekelni a fizika, és végül arra eszmélt, hogy szereti a szakmát. Az utolsó napon végigfotózta az intézmény minden sarkát, könnyűipari főiskolára ment, amelynek az elvégzése után visszahívták tanítani az iskolába, ahol 16 éven keresztül, az iskola bezárásáig tanított. Így az elsőre tervezett fél évből végül 40 félév lett, és az első szakmája mellett a tanári szakmát is elsajátította. Az iskola bezárása után más területen kellett helytállnia, de vallja, hogy az iskola, amely elsősorban a szakmára nevelte, olyan szemléletet is adott, hogy az ott végzettek bárhol képesek megállni a helyüket. Az oktató munka mellett ugyanis komoly nevelőmunka is folyt. A lemaradókat, akik nagyon nem álltak ellen, felzárkóztatták, a tehetséges diákokat pedig fejlesztették képességeik kibontakoztatására.

Ezt követően Bors Anikó is mesélt a saját pályájáról, amelynek érdekessége, hogy a mai napig textilesként dolgozik, mert a nehézségek ellenére nem tudott mást elképzelni, és mindent megtett, hogy folytatni tudja a pályát. Szentgotthárdról érkezett a Rejtőbe, szövős lett és kollégista, vagyis havonta egyszer mehetett csak haza. Ő nem volt lázadó, kezdettől érdekelte a szakma, amit csak erősített, hogy olyan tanárok tanították, akik a szakmájuk legjobbjai voltak. Erős egyéniségek, akik tankönyveket írtak, tankönyvek szerzői, szakmai zsűrik tagjai, akik aktív szakmai életet éltek, és akikre fel kellett nézni. A könnyűipari főiskola elvégzése után még maradt egy évet munka mellett „tanársegéd-segédnek”, majd a győri Lenszövőben helyezkedett el. Az itt töltött 28 év alatt végigjárta a szamárlétrát a technológustól a gyártásvezetői székig. A 2013-as bezárást követően pedig napi szinten ingázott Budapestre, ahol a cérnagyárban sikerült elhelyezkednie.

Az előadás után az érdeklődők megtekinthettek néhány Rejtős relikviát, és belelapozhattak a megjelent kiadványokba.

Az előadás-sorozat folytatódik, legközelebb a győri tanítóképzés történetéről hallhatnak az érdeklődők 2025. április 9-én, 17 órától, dr. Varga József előadásában.

Bartha Annamária