300 éve mutatták be Georg Friedrich Händel Rodelinda című operáját
300 évvel ezelőtt, 1725. február 13-án mutatták be Georg Friedrich Händel (1685‒1759) háromfelvonásos opera seriáját Rodelinda, regina de’ longobardi (Rodelinda, a longobárdok királynője) címmel a londoni King’s Theatre-ben. A történet a 7. század második felében, Milánóban játszódik.
Az opera szövegkönyvét Nicola Francesco Haym (1678‒1729) írta egy korábbi, Antonio Salvi (1664‒1724) nevéhez köthető libretto nyomán. Salvi az 1710-ben bemutatott Giacomo Antonio Perti (1661‒1756) által komponált opera szövegkönyvét Pierre Corneille (1606‒1684) Pertharite, roi des Lombards című, 1653-ban bemutatott tragédiája alapján alkotta meg, a munka során az eredeti történethez képest alapvető változtatásokat hajtott végre. Haym pedig további módosításokat végzett, például a recitativók számát jelentősen lecsökkentette, komplett jeleneteket húzott ki, 34 ária szövegéből 21-et tartott meg, 7 ária, valamint egy jelenet szövegét pedig teljesen átírta. Ráadásul egyes szereplők jobban előtérbe kerültek, míg mások jelentősége lecsökkent.
A Rodelinda librettója olyan kiváló alkotás, hogy Händelt (a képen balra) a komponálás során rendkívüli módon inspirálta. Ez is azon művei közé tartozik, amelynek „cselekménye életképes, dramaturgiailag kiélezett helyzeteket tartalmaz, szereplői meggyőző karakterek”, éppen ezek miatt a német mester ismételten hatásos operát alkotott, zenei és drámai kifejezőerő egyaránt jellemző erre a művére. Előző operáját, a Tamerlanót 1724. október 31-én mutatták be, ezért Händel valószínűleg 1724 végén kezdte el a komponálást, és 1725. január 20-án be is fejezte a munkát, elkészült a művel.
Az ősbemutató szereplői a korszak legjelentősebb, kiváló énektechnikával rendelkező operaénekesei voltak. A címszerepet az egyik legnevesebb operaénekesnő, az olasz szoprán Francesca Cuzzoni (1696‒1778, a képen jobbra) énekelte, Händel kimondottan neki írta Rodelinda szólamát. Bertaridóként az egyik legkitűnőbb kasztrált énekes, Francesco Bernardi, művésznevén Senesino (1686‒1758) lépett színpadra. Nemcsak énektechnikája volt rendkívüli, hanem színészi képességéről és drámai alakításáról is nevezetesnek számított. 1720-tól lépett fel Londonban, Händel onnantól kezdve valamennyi operájának férfi főszerepét neki komponálta, nem volt ez másképp a Rodelinda esetén sem. Grimoaldót Francesco Borosini (1695‒1747) olasz tenor, Eduigét Anna Vicenza Dotti (1695‒1728 után) olasz alt, Unulfót Andrea Pacini olasz kasztrált énekes, Garibaldót Giuseppe Maria Boschi (1698‒1744) olasz basszista alakította.
A Rodelindát összesen 14 alkalommal adták elő, majd 1725 decemberében és 1731 májusában is újra műsorra tűzték, ezen két alkalommal összesen 16 előadást tartottak. Valamennyi felújításra a zeneszerző változtatott és újított a partitúrán.
A Rodelinda Händel nyolc kiemelkedő operája közé tartozik. 1920-ban ezen művének göttingeni bemutatójával indult meg a jelentős zeneszerző és remekműveinek 20. századi felfedezése. Napjainkban is óriási népszerűségnek örvend, a régi zenei műhelyek mellett a világ legjelentősebb operaházainak repertoárján is gyakran megtalálható.
oszem
Felhasznált irodalom: Christopher Hogwood: Händel; wikipedia
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.