A hagyományoknak megfelelően a drámák alapjául idén is a Kisalföld című napilap egy véletlenszerűen kihúzott cikke szolgált. A sorsolást már szerdán, november 13-án, délelőtt 9 órakor megtartották a Győri Nemzeti Színházban. Varga Ottó, a Kisalföld főszerkesztője és Bakos-Kiss Gábor, a teátrum igazgatója húzták ki az aznapi újság kiválasztott szalagcímei közül a színművek alapjául szolgáló írás címét, amely idén a Sörhabban az igazság volt. A próbákat csütörtökön, november 14-én, 13 órakor kezdték a színház különböző termeiben.

Ezúttal három nagyon fiatal alkotó vállalkozott a megmérettetésre: Móczár Bence, Hajdu Tibor és Szabó Sebestyén László színészek, akik már rendezőként is megmutatták tehetségüket Győrben. A hat-hat színészből álló csapatok élén a Győri Nemzeti Színház színésznői, Agócs Judit, Mihályi Orsi és Mózes Anita álltak, akik szerdán maguk is aktív részesei voltak a sorsolásnak. Ők húzták ki, mely alkotó művének színpadra állításában vesznek részt, és kik lesznek a csapatukba kerülő színészek. A mini társulatokban egyaránt szerepeltek tapasztalt színművészek és a MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének hallgatói.

A Sörhabban az igazság című cikk a Vas megyei származású Nagy Zoltánról, a győri törzshelyén is óriási népszerűségnek örvendő, ráadásul ott saját csappal rendelkező sörcsapoló mesterről szólt. Miután 12 évig működtette vidéki kiskocsmáját, a Vasfüggöny Italboltot, megvalósította régi álmát, és „egy büfékocsival járja Magyarországot, népszerűsíti a cseh sörkultúrát”. A vágott sörök tekintetében pedig rekordtartó, „ugyanis ő az egyetlen, aki a sört három felé tudja vágni”, azaz három különböző sörréteg válik el teljesen egymástól. A pilseni sörgyárban, több sikeres kihívás teljesítését követően került azon kiválasztottak közé, akik sörcsapoló mesterré válhattak.

Elsőként Móczár Bence A boldogság démona című drámáját nézhette meg a közönség. Az előadás szereplői Mózes Anita, Bródy Norbert, Ungvári István, Rupnik Károly, Gyimesi Ádám és Kalivoda Imre voltak. A Győr‒Moson‒Sopron vármegyei Vasfüggöny nevezetű kocsmában jelenik meg egy piros ruhás alak, aki tulajdonképpen egy angyal, sőt maga a Boldogság. Éteri hadművelet keretében az a feladata, hogy boldoggá tegye az éppen az asztal alatt fekvő kocsmatulajdonost, Szandál Annamáriát. Szandi Mari, ahogy barátai hívják, boldogtalanságában előző este ugyanis túl sokat ivott, ráadásul mindenféle csencselt italt, azaz „a pokol tüzének a művét”. Mari 18 éve Aszfalt András élettársa, azonban ez egy rossz kapcsolat. Előző este azért ivott össze mindent, mert a férfi telefonjában talált egy SMS-t, amiből kiderült a számára, hogy megcsalták. Mari összeismerkedik a piros ruhás alakkal, akit Boldogság Boninak nevez el. Előző nap ‒ az SMS-t meglátva ‒ arra kérte az égieket, hogy küldjenek segítséget, emiatt jött Boni, aki arra próbálja rávenni őt, hogy lépjen ki ebből a boldogtalan kapcsolatból. Mari azonban erre így reagál: „Az egész életem hazugság, mindent feláldoztam, az az én sorsom, hogy csak csapoljam a sört. Dobjak el mindent? Hagyjak hátra mindent? Legyek önálló és független nő? De nem akarok!”

Időközben megjelenik a kocsmában Aszfalt András is, aki megkéri Marit, hogy takarítson ki, segítsen neki, hogy minden rendben legyen, mire az általa várt képviselő megérkezik. Mari el is kezdené, de Boni leállítja azzal, hogy legyen végre önmaga, és tanácsot is ad: „Lecsapolod a sört, odavágod, kiállsz magadért, és elhagyod őt.” Megérkezik a képviselő, aki elmondja Andrásnak, hogy rájuk fognak szállni, mindenképpen vizsgálat várható, éppen ezért minden papírnak rendben kell lennie. András pénzt ad neki a közbenjárásáért cserébe. Mari épp ekkor lázad fel, és egy korsó sört önt a képviselő fejére, majd Bonival együtt végképp elviharzik a kocsmából.

A Bonitól kapott új ruhájában Mari épp a Habcsók cukrászdában eszi a süteményt – amíg meg nem találja a boldogságát, minden költségét az angyal állja. Mindazonáltal az édesség elfogyasztását követően még mindig haza akar menni, „nem tud nekiindulni a nagyvilágnak, hacsak nem kap most is egy jelet”. Végül ez is megtörténik. A pincért ugyanúgy Szép Ernőnek hívják, mint a nagymamája kedvenc íróját. Így Mari és Boni továbbállnak, a győri vasútállomáson várnak a Prágába tartó Boldogság IC-re, ami négy órát késik. Boni azonban angyal mivolta ellenére dührohamot kap, az állami vasút még ilyen csodára is képes. Végül, mintha a Harry Potter-univerzumban lennének, hoppanálnak Prágába.

Ott épp esik a hó. Boni kijelenti, hogy ő mindent tud a szerelemről. „Voltál már szerelmes?” ‒ kérdezi Mari. Az olyan lenne, „mintha te lennél a világ legjobb kocsmárosa, de nem ihatsz a csapolt sörből” – hangzik a válasz. Megjelenik egy cseh fiú, kezében két tökéletesen csapolt pilseni sörrel. Elmondja a nőnek, hogy bármennyire őrülten is hangzik, egy angyal azt mondta neki, hogy jöjjön ide, kezében két korsó sörrel, „itt fog ülni egy magyar nő, és általa meg fogom találni életem értelmét”. Mari azonban rájön, hogy ő nem a cseh Miroslavval akar élni, hanem Bonival, mivel kislánykora óta szerelmes a boldogságba. Felveti Miroslavnak, hogy cseréljen helyet Bonival. „Végül így történt, hogy Szandi Mari a boldogságba lett szerelmes”, és Bonival élhette le egész életét.

Móczár Bence egy nagyon szórakoztató, több helyszínen játszódó, különleges szerelmi történetet írt és állított színpadra, ráadásul sok-sok humorral, aktualitással, társadalomkritikával színesítette alkotását. A színészek közül mindenképpen ki kell emelnem Mózes Anitát és Bródy Norbertet, a darab abszolút főszereplőit, mindketten fergeteges alakítást nyújtottak.

Másodikként Hajdu Tibor A léleklazító című színdarabját adták elő, amelyben Mihályi Orsi, Molnár Zsolt, Jáger András, Kovács Anna Boglárka, Szentiványi Nikolett és Rajnai Lázár játszottak. A helyszín egy jógastúdió meditációs szobája, ahol meditatív zene szól. Egy fiatal, kissé kényszeres, önbizalomhiányos férfi, egy lelkes lány és egy másik eléggé motiválatlan fiatal hölgy végzi a csoportos gyakorlatot az idősebb guru, Andor irányításával. Szerinte „a léleklazításnak többféle módja van, sörrel is lehet”, de a legfontosabb, hogy „a léleknek mindig lazának kell lennie”. A meditáció pedig azért fontos, mert „annak hatására a legmélyebb valóság is feltárul”. Véleménye szerint a lélek egészségénél nincs fontosabb. A meditációs szobában azonban nincs helye a beszélgetésnek, csendben kell lenni, tiltott a kávé, a cigaretta, az alkohol és a drog. Késve érkezik meg egy házaspár, Mónika és Sándor, akikről lassan-lassan kiderül, hogy házasságukban gondokkal küzdenek. Többször jártak már párterápián, de ez az utolsó lehetőség, amit még megpróbálnak kapcsolatuk megmentésére. Sándor ugyanis sört főz, csapol és elad. Esténként, az egész napi munka után azonban lazításképpen iszik. Emiatt Móni nagyon boldogtalan és kétségbeesett.

Andor beszélget Sándorral, aki nem túl lelkesen mondja, hogy „ha Móni boldog, én is az vagyok”. A guru próbál segíteni, „mire van szüksége a feleségének? Magára, a figyelmére, a kapcsolatukra”. A férj szerint kapcsolatuk olyan „mint a vágott csapolás”. Közös életük a korsó, de ők maguk különböznek, „elkülönülnek, de mégis egyek”. Andor végül egy „szauna szeánszot” rendez, hogy valamennyien „megtisztuljanak és megvilágosodjanak, ezek hatására dobják el unalmas életüket”, a történet végül egy közös ellazító tánccal zárult. Ennek az előadásnak a hatására a nézők önmagukkal is szembenézhetnek: mindannyiunkban fontos kérdésként merül fel, kik is vagyunk, mennyire fontos lelki egyensúlyunk megőrzése, mennyire létfontosságú, hogy másokra is figyeljünk, különösen a hozzánk közel állókra.

Végezetül Szabó Sebestyén László Sörválasz című színművében Agócs Judit, Urbán-Szabó Fanni, Csapó Borbála, Gyöngyösi Csenge, Buvári Lilla, valamint Rovó Péter lépett színpadra. Ebben az előadásban egy ifjú sörcsapoló mester különböző stációkon át vezető útját követhettük végig a kudarcos kezdetektől a reménybeli sikeres pályafutás kezdetéig. Első fázis: a kudarc. A kötényt öltő és a sörös hordót nyakba emelő, ámde a feladat súlya alatt görnyedező, megtört ifjú sörcsapolót öt domina újból és újból visszaküldi az út elejére. Eközben állandóan a fejéhez vágják, mit ne csináljon, vagy épp válogatott szidalmakkal gyalázzák őt, „ennél még egy félkarú asszony is jobban csapol”, „a sörcsapolás mégse a te utad”. Mindezek hatására fel is ébred benne a kétely: „Talán nem ez az én utam, csinálja más.” Azonban végül elengedi a negatív gondolatokat: „Senki nem születik sörcsapoló mesternek, nem adom fel, sikerülni fog, és elérem a célomat.” Egy aranyruhás hölgy a sört egy darabka történelemnek nevezi, „folyékony hagyomány, évszázadok óta őrizzük. Családokat és közösségeket köt össze a múltban. A sör titok, a sör emlék, visszarepít a múltunkba.”

Második fázis: a látomások. Ebben a részben különböző látomások jelentek meg a főhős előtt. Első a pohár, amely fontos kellék a sörcsapoláshoz. Legyen tiszta nemcsak kívül, hanem belül is. A sör legyen megfelelő vastagságú, a csapolás során meg kell találni az ideális 45 fokot, „a sör nem siet és nem rohan, egyenletesen és nyugodtan kell csapolni, fontos a ritmus és a sebeség”. Második, a Sör tangó, amelyben a börtönben fogva tartott hölgyek dalban mondják és éneklik el, férjeik hogyan végezték holtan egy-egy sörhöz kapcsolódó bűnük miatt. Végül elhangzik, hogy „a sör a világ legjobb dolga, a cseh sör pedig mindenek felett áll”. Harmadik fázis: a beavatás. A papnők örömmel fogadják a sörcsapoló mestert: „Jó, hogy itt vagy. Utad spirituális is.” Mesterséged „szent művészet, olyan titok, amit az újabb nemzedék számára is át kell adni”. Végül a sörcsapoló mester a sörszertartás során minden tudás birtokába kerül. Ez egy olyan tevékenység, amelynek során „minden mozdulatnak jelentősége van”. Maga a „sörcsap isteni adomány”, a sör csapolása „szent szolgálat”, amelynek során „te vagy a közvetítő, művészetet tanulsz, nem csak egy szakmát”.

Ez volt az az előadás, amely a legtöbb ihletet nyerte a kisorsolt cikkből. Mind a témát, mind a látványvilágot erőteljesen meghatározta a sör és a sörcsapolás mestersége. Egyaránt jellemző volt a nagyon erős vizualitás, az erőteljes színpadkép és a mély filozófiai mondandó, illetve rendkívül komplexnek bizonyult, mivel a próza mellett óriási szerep jutott a táncnak, a mozgásművészetnek, a paródiának, valamint a zenének is. Zseniális ötlet volt a Chicago című musicalből a Cella tangó szövegének átírása és a zenés jelenet beillesztése ebbe a színdarabba. Csodálatos volt mind az öt színésznő, akiknek ráadásul többször át kellett alakulniuk az előadás folyamán. Külön ki kell azonban emelni a mű egyetlen férfi szereplőjét, a táncművész Rovó Pétert, aki szinte szavak nélkül, a mozgás, a testtartás és az arcjáték segítségével nyújtott emlékezetes alakítást. A szerző nagyon jól használta ki a különleges szereposztás adta lehetőségeket.

A díjakról a szokásoknak megfelelően 2024-ben is háromtagú zsűri döntött, amelynek tagjai Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, dr. Lukács Eszter, a Széchenyi István Egyetem nemzetközi és stratégiai kapcsolatokért felelős elnökhelyettese, valamint Zalán Tibor költő, drámaiíró, dramaturg voltak. Az ígéretes pályakezdő díjával A léleklazító című előadásban nyújtott alakításáért Szentiványi Nikolettet jutalmazták. A legjobb színésznő és színész díját A boldogság démona című alkotás két főszereplője, Mózes Anita és Bródy Norbert kapta. Az idén első alkalommal kiosztott Széchenyi István Egyetem különdíját Rovó Péter érdemelte ki. A zsűri A legjobb előadásnak teljesen megérdemelten Szabó Sebestyén László Sörválasz című színdarabját választotta. Természetesen a nézőtéren helyet foglalók is szavazhattak az általuk legjobbnak tartott előadásra, végül Móczár Bence A boldogság démona című előadása kapta a legtöbb szavazatot.

oszem
Fotók: Márné Tóth Krisztina, Szabó Béla

Fotógaléria: Dráma a szalonban – Kortárs drámajáték a 23. Győri Könyvszalonon

Márné Tóth Krisztina és Szabó Béla fotói

45 kép