„A mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni.” Aki a mesék világában (is) él, az lét-töblettel bír. Már Jung megfogalmazta, hogy egyre több a mentális beteg a világban. Ennek egyik oka, hogy az emberek elveszítették a kapcsolatot a szimbolikus nyelvvel, a mesékbe is oldott világgal. Ha hiányzik ez az ősi tudás, amelynek köszönhetően jobban megérthetjük a világot és saját magunkat, akkor sajnos sokkal könnyebb belecsúszni a különböző mentális betegségekbe. A Meseterápia innen nézve érthető módon tudott ennyire sikeres módszerré válni, hiszen éppen ezt a hiányt tudja betölteni az emberi tudatban. Helyreállít egy olyan kapcsolatot a lelkünkben, amely hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül az ember sajátja volt.

Ilyen velős kezdés után a beszélgetésen megtudhattuk, hogyan indult el Boldizsár Ildikó a mesék irányába. Szeretett volna válaszokat kapni azokra a létkérdéseire, amelyek egészen fiatal kora óta gyötörték, kezdve az élet értelmével és a boldogsághoz vezető úttal. Többféle egyetemi képzésben vett részt, de sokáig nem kapott megnyugtató válaszokat. Majd egy szibériai meséket tartalmazó kötetben, amely a nyenyec nyelvtanulmányai kapcsán került a kezébe, rábukkant a keresett válaszokra. Ez a tapasztalat szíven ütötte, és elindította azt a mély kutatást, amely a meseterápiás módszertan elméleti alapjává vált.

Ildikó számára a mesék üzenetei kezdettől fogva jórészt egyértelműek voltak. De rájött, hogy ezzel nem mindenki van így, hiszen az élet lényegére vonatkozó egyetemes igazságok metaforikus nyelven, kódolt formában őrződtek meg. Az első időszakban tehát elmerült a „kódfejtés” munkájában. Lázas kutatásba fogott, hogy miért van a világon annyi hasonló népmese, és hogy ezek hogyan kompatibilisek a szellemi hagyományokkal, vallásokkal. Kutatta az összefüggéseket a felfedezett szimbólumrendszer és a folklorisztika, az antropológia, az irodalomtudomány, a művészettörténet és a filozófia között. Boldizsár Ildikó „úttörőként” a meseesztétika felől indult, annak rendszerébe beleszőve Vlagyimir J. Propp morfológiáját, és aztán hihetetlen mélységekbe – magasságokba jutott. Terápiás módszerének alapját Propp strukturalizmusa mellett a hermeneutika és az antropológiai tanulmányokból megismert beavatási hagyományok képezik. Mindhárom kapcsolódik az emberi létezés szerkezetének feltérképezéséhez és megértéséhez. A Metamorphosis Meseterápia egyik célja éppen az, hogy emlékeztessen erre a feledésbe merült kollektív tudásra, ami mindenkiben ott rejlik, csak fel kell idézni. Ezt segíti a meseterapeuta azzal, hogy elhárítja az akadályokat a megértés – belátás útjából.

Boldizsár Ildikó elméleti kutatásainak eredményeit nagyon szerette volna eljuttatni – visszaadni az embereknek, de sokáig nem találta az utat ennek megvalósításához. Majd középső fia súlyos betegsége jelentette a fordulópontot. Az ő életéért küzdve – más eszköze nem lévén anyai szívén és karján kívül – kerültek elő a mesék, hiszen rengeteget tudott fejből. Egész nap mesélt ötéves kisfiának, aki apatikus állapotban feküdt az ágyban. Sok-sok mese után volt egy történet, amelyre elkezdett reagálni. Hatására visszaköltözött belé az élet, és hallani szerette volna újra és újra. Egy hét múlva pedig határozott javulás állt be az állapotában. Majd szépen lassan meggyógyult.

Ezután Boldizsár Ildikó elkezdett rendszeresen bejárni a kórházba gyermekekhez és felnőttekhez mesét mondani, és folyamatosan megtapasztalta, hogy minden kórteremben, minden betegnél van egy történet, amelyre elkezd reagálni, mert róla szól. Majd módszeres vizsgálatba fogott, hogy kit miért éppen az a mese gyógyít meg. Hogyan születik a kapcsolat a beteg és a mese között? Ebből az elementáris élményből és az azt követő sok-sok munkából született meg a Metamorphosis Meseterápia. Az első időkben akár 30-40 mesét is el kellett mesélni, hogy megtalálja az igazit. De ha valaki megismeri az egyes helyzetek, állapotok mintázatát, akkor már könnyebb kiválasztani a megfelelő mesét. Ma már egy képzett meseterapeuta, miután meghallgatja a hozzá forduló ember élettörténetét, látja, merre induljon. A módszer alapján tud segíteni megtalálni az illetőnek az élete meséjét, amivel azután fog tudni segíteni sajátmagán. „Nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja.”

Boldizsár Ildikó elmondta, hogy mennyire hálás a Győri Könyvszalon Alkotói Díjáért, amely megállította és összegzésre inspirálta. Így már tisztábban látja megtett útja egyes szakaszait. Az első a tudományos kutatás elméleti fázisa volt, amely a már jól ismert motívumtól – Ildikó fejére esett egy mesekönyv (a Micimackó) – a fia betegségéig tartott. A következő szakasz a gyakorlati tapasztalatoké, amikor elkezdte az élőszavas mesemondást főként beteg gyermekek számára, többek között a Mosoly Alapítványnál, és elindította az első képzéseket az ő terapeutáiknak. Ebben az időszakban az élet szinte minden területén kipróbálta a meséket, kivéve a Hospice-t, amihez akkoriban még nem volt elég bátor. (Csak most egy éve mert belevágni, és kezdett el önkénteskedni náluk.) Ez a második szakasz szolgált a módszer kidolgozására. A harmadik fázisban, 2010-től, miután megjelent a Meseterápia című könyv, már a tudás átadása került a fókuszba. Ennek lett eredménye a 3000 továbbképzésben részt vevő pedagógus és a 387 kiképzett terapeuta.

A jövővel kapcsolatban Boldizsár Ildikó mesélt arról, hogy már külföldön is tanítja a meseterápiás módszert, amely egyre több országban népszerű. Megalapította a Nemzetközi Meseiskolát, amelynek keretében például Törökországban és Németországban is tart képzéseket. Elmondható, hogy ma Magyarországon virágzik a mesekultúra, és talán nincs is még egy ilyen ország a világon, ahol ennyiféle módszerrel dolgoznának a népmesékkel. Az törvényszerű, hogy a virágzást egy idő után hanyatlás fogja követni. De Boldizsár Ildikó egy hullámzó, lüktető folyamatként képzeli el a mese jövőjét, mert biztosan lesz majd olyan ember, aki újra fel tudja ébreszteni a mesék iránti szeretetet. Hiszen mesékre és a bennük rejlő bölcsességre mindig is szükség lesz, hogy újra és újra össze tudjunk kapcsolódni a láthatatlan világokkal, az örök visszatérés mítoszával. Amikor Ildikó mesél, részévé válik egy különleges láncolatnak, amely azokból a mesemondókból áll, akik valaha elmondták, vagy el fogják mondani az adott mesét. Ebben az állapotban különleges kapcsolat születik a hallgatósággal, amely túllépi az idő és tér korlátait.

Boldizsár Ildikó a beszélgetés vége felé azt is elárulta, hogy választ kapott a boldogsággal kapcsolatos kérdésére. A megoldás: rengeteg munka. Mára megszületett az a 47 pontos lista, amit végig kell csinálni, hogy az ember boldogan élhessen, amíg meg nem hal. Ez jelenti azt, hogy valaki megtanul a mesék rendje szerint élni. „A mesék végső soron olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él.”

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs