A versek, az irodalom különösen nagy segítséget tud nyújtani a tizenéveseknek, akiket a felmérések szerint egyre komolyabban sújt a depresszió, ami akár önpusztításhoz is vezethet. Shannon egy 17 éves amerikai lány, akiért elkezdtek aggódni a szülei, mert egyre több időt töltött a szobájába zárkózva, és már alig szólt hozzájuk. Végül szakemberhez fordultak. Nancy Scherlong gyermek- és családterapeuta, versterapeuta osztja meg a tapasztalatait egy tanulmányban, hogyan tudtak kiutat találni az irodalom segítségével.

Shannon a terápiás foglalkozások nyomán verseket kezdett írni, el nem küldött levelek formájában. Mindig is nagyon szeretett olvasni, és különösen tetszett neki Emily Dickinson amerikai költőnő „Én senki vagyok! Te ki vagy?” című verse. Ebből tudtak kiindulni a terápia során. A lány Nancy segítségével Dickinson első sorát arra használta fel, hogy felismerje belül kavargó érzéseit, és egyre többet és többet fedjen fel magából:

„E mögött az ajtó mögött vagyok valaki,
valaki, aki fél
a jövőtől.
Bizonytalanok a terveim.
Elvárások súlya terhel.
Az ajtó mögött kreatív vagyok,
Vicces, kedves és népszerű.
Nem aggódom a súlyom
vagy a bőröm miatt…
…
De amikor kilépek ezen az ajtón,
összehasonlítom magam másokkal.
Tudom, hogy én nem vagyok te.
És akkor senkinek érzem magam.”

Shannon számára az írás a vallomás eszközévé vált, egy olyan csatornává, amelyen keresztül hangot tudott adni korábban ki nem mondott érzéseinek és gondolatainak. Naplót vezetett, és ez segített baráti viszonyt kialakítani saját magával. A terápia végül abban is támogatást nyújtott neki, hogy újra tudjon kommunikálni a szüleivel.

Későbbi írásaiban pedig az ajtó képe, amely szimbolikus jelentőségűvé vált a számára, arra késztette, hogy ebből a szempontból vizsgálja meg a kapcsolatait. Milyen ajtókra, esetleg kulcsokra, zárakra vagy éppen ablakokra van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, miközben kialakítja a helyét a világban.

A versek olvasása és írása, valamint a naplóvezetés értékes formái a versterápiának, különösen a tizenévesek számára. Az írás segíti a kérdések feltárását és papírra vetését, ezért hatékony eszköz az identitáskeresésben. Shannon, a szakember segítségével, ezen az úton jutott el oda, hogy tisztázni tudja az autonómiáért folytatott küzdelmét, és lépéseket tegyen az egészséges függetlenség felé.

A művészet- és költészetterápia a tinédzser belső képeivel dolgozik, ezáltal lehetőséget nyújt, hogy a régi, negatív hatású képeket tudatosan pozitívakra cserélhesse le. Ezt segíti a kreatív önkifejezés is, mert amikor a fiatalok művészi formába öntik gondolataikat és érzéseiket, az agy egy másik részét aktiválják, mint a hétköznapi életben. A jobb agyfélteke mintha más nyelvet beszélne: többnyire képeken, szimbólumokon, álmokon és metaforákon keresztül kommunikál. Mivel a költészet képekben beszél, hozzáférést nyújt az elmének ehhez a részéhez.

Németh Márta pedagógus, irodalomterapeuta, komplex művészeti és meseterapeuta kamaszokkal és felnőttekkel is foglalkozik. Egy rádióműsorban mesélt a tapasztalatairól, hogyan segítheti az irodalom a fiatalok problémáinak kezelését, enyhítését. A folyamat már ott elkezdődik, hogy óvodás korban mesél-e a szülő este a gyermekének. Ez napjainkban már sajnos csak a családok körülbelül egyharmadánál jellemző, a többség a TV, a tablet vagy a telefon elé ülteti le a kicsiket. Pedig azt az intimitást nem pótolja semmi, amikor anya vagy apa hangjától körülölelve merülhet a gyermek a saját mágikus gondolkodását tükröző és kiteljesítő mesék világába. Ha ez kicsi korban elmarad, akkor annak következményei lesznek a kamasz, majd a felnőtt lelkivilágára is. Hiszen itt lehet kialakítani és megerősíteni a belső képalkotás képességét, ami táplálás híján elcsökevényesedik.

Ezek szerint azzal, ha sikerül megszerettetnünk az olvasást a gyerekeinkkel, mentőövet nyújtunk a kamaszkor, sőt a felnőttkor válságaihoz is. Az első lépés ezen az úton pedig nem más, mint az élőszavas esti mese.

„Ritmikusan, dallamosan meséljünk, nagy redundanciával! Nagyon fontos ez, hozzájárul a nagyon erőteljes belső képek kidolgozásához. A ritmus, a dallam, az ismétlés segíti a gyereket a belső film megalkotásában.” (Vekerdy Tamás)

Szabados Éva
Fotó: Canva

Forrás: poetrytherapy.org, „Figyelj rám, mintha jel volnék”  interjú Németh Márta, pedagógus, irodalomterapeuta, komplex művészeti és meseterapeutával (elérhetőség itt), nlc.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: „Amikor énekelnek a szavak…” ‒ a versterápiáról
2. rész: Egységben a természettel és önmagunkkal
3. rész: „Merj a mellkasodba belenézni”