Dr. Horváth József indításképpen röviden szólt az információközlés öt „forradalmáról”, ezek közül is kiemelten az írás, valamint a könyvnyomtatás jelentőségéről. Majd azt tekintette át, melyik korban milyen hordozóra rögzítették az információkat, és milyen nagyobb gyűjteményekben őrizték azokat; így szó esett az agyagtáblák kapcsán a ninivei, majd a papiruszból készült tekercsek okán az alexandriai könyvtárról is. Beszélt a pergamen „felfedezéséről”, valamint az ennek felhasználásával készített kódexek fontosabb jellemzőiről, miként a kolostori másolóműhelyek működéséről is.

A korai középkorban alapított, ma is működő bibliotékák közül a Vatikáni Könyvtár, valamint az egykori milánói érsek, Szent Ambrus nevét viselő – e városban lévő – Ambrosiana jelentőségét emelte ki, de szó esett a középkor jelentős uralkodói, illetve egyetemi könyvtárairól is. A humanizmus koráról szólva a görög kultúra előtérbe kerülését, újbóli felfedezését hangsúlyozta, különös tekintettel az oszmán hódítók elől Kis-Ázsiából Nyugat-Európába menekített kódexek és más kéziratok értékére. Majd a reformációnak a könyves kultúrára gyakorolt jelentős hatásáról szólt, kiemelve a könyvtárak szerepének további növekedését. Sorra került természetesen a barokk, majd a felvilágosodás kora is, hogy végül a nemzeti könyvtárak kialakulásának fontosabb jellemzőivel záruljon a szükségszerűen vázlatos nemzetközi áttekintés.

A híres magyarországi bibliotékák bemutatását Mátyás király Európa-hírű gyűjteményének (Bibliotheca Corviniana) valamivel részletesebb ismertetésével kezdte az előadó, utalva annak különleges értékeire. A 16–17. századi főúri könyvgyűjtők közül a költő Zrínyi Miklós könyvtárának kalandos sorsát ismerhettük meg: hogyan került e tartalmában is változatos gyűjtemény – annak tulajdonosa által készített kéziratos katalógusával együtt – Csáktornyáról Morvaországon keresztül a zágrábi nemzeti könyvtárba. A 18. század legjelentősebb egyházi könyvgyűjtői közül Klimó György pécsi püspökről esett több szó, annak kapcsán, hogy éppen 250 esztendővel ezelőtt, 1774-ben nyitotta meg értékes gyűjteményét a nagyközönség előtt; míg a bibliofil főurak sorából a Teleki Sámuel által létrehozott, Marosvásárhelyen ma is látogatható Teleki Téka jelentőségét hangsúlyozta az előadó, aki – idő hiányában – az utóbbi két évszázadból már csupán a legnagyobb gyűjteményekről (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára) szólhatott röviden. Felhívta viszont – befejezésképpen – a figyelmet a környék legnagyobb múltú gyűjteményeire, a hallgatóság figyelmébe ajánlva a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Könyvtár, valamint a Győri Egyházmegyei Könyvtár különleges értékeit.

A megjelent érdeklődők valószínűleg nem bánták meg, hogy a szakadó eső ellenére az eljövetel mellett döntöttek. Erre utaltak az előadás végén feltett kérdéseik, melyek sorában elhangzott az is: az illusztrációként bemutatott könyveket ki lehet-e kölcsönözni a könyvtárból? Az eső elálltával azóta talán már erre is sort kerítettek néhányan…

Dr. Horváth József