A tavalyi Győri Könyvszalonon azt mesélte, a fia születése miatt fogott bele, hogy kiderítse, ki is valójában. Az egyes kötetetek megírása változtatott-e a gyermekével való kapcsolatán?

A fiam születése már annak a következménye volt, hogy kiderítettem, ki is vagyok valójában. Különben mindenki ezen dolgozik, nem igaz? Hogy kiderítse, ki is valójában. A harmadik rész az első, amit már úgy írtam, hogy apa vagyok, inkább a fiam változtatott az írási szokásaimon, hogy finoman fogalmazzak.

„Az életemen kívüli pillanatokban éreztem otthon magam…” ‒ írta a Fikció 1. részében. Azóta eltelt öt-hat év (ha jól számoltam), mennyire maradt erős ez a vágy az eltávolodásra?

Nagyon megváltozott minden. Magyarul ezt úgy szokás mondani, örülök, hogy lyuk van a seggemen. De tényleg örülök neki. Imádom a fiamat, annál jobban már csak azt szeretem, hogy lyuk van a seggemen. Viszont ez a lyuk az életen belül van, szóval nem sok minden jut azokból a pillanatokból, amiről akkor írtam. Talán lesz még olyan. Később.

Az idén megjelent 3. kötet címe: Az út. Mennyire látszik most az úticél?

Az út, amelyről ez a regény szól, az életemen vezetett keresztül. Az út végén várt az apám, hogy közöljem vele a hírt, nem vagy az apám. Rendkívül intenzíven éltem meg azt a sétát azon a januári délutánon, minden eszembe jutott arról a huszonöt évről, amit Újlipótvárosban az ő fiaként leéltem.

A Fikció sorozatot, utóbb úgy olvastam, 4 kötetesre tervezi. Elárulna valamit a következő, befejező részről?

Volt hat év az életemből, amit az apámmal éltem. Az igazi apámmal. És lesz hat év az életemből, idén decemberben lesz majd hatodik éve, hogy ismét apám fia lettem. Közben apa is lettem. Erről a kétszer hat évről akarok írni.

Nagyon szeret minden könyvében megújulni. Mi ennek a képességnek a kulcsa?

Játszom, azt hiszem. Unnám magam, ha nem próbálkoznék mindig valami újjal. Az olvasókat persze zavarhatja ez, nem tudják, hogy pontosan ki is akkor ez az ember, de hát én sem tudom. Ami a könyveket illeti, a sokféleséget, egyre érdekesebb népség szokott összegyűlni a dedikálásokon, amin jót mulatok.

Felesége, a győri születésű Czakó Zsófia szintén író. Tavaly együtt érkeztek a Könyvszalonra, és a Milanovich Domival folytatott beszélgetésükből sok mindent megtudhattunk arról, mennyire különböznek mint írók. Szülőként mi az, amiben hasonlítanak egymásra, és mi az, amiben inkább kiegészítik egymást?

Egészen mások vagyunk, más nevelést kaptunk, és egyelőre ezen még többet szórakozunk, csodálkozunk, mint amennyit veszekszünk miatta. A feleségem egy jóval megfontoltabb, visszafogottabb, higgadtabb ember, kedvesebb ember. Remekül kezeli a konfliktusokat. Míg tőlem inkább azt tanulja meg a fiam, hogyan kell bemászni valahová, ahová nem szabad, addig tőle azt, hogy miért nem szabad bemászni oda. Ha viszont bemászott már, akkor én hozom ki.

Gerlóczy Mártonnal és Fikció 3. ‒ Az út című kötetével a 23. Győri Könyvszalonon 2024. november 16-án, szombaton, 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán.

Szabados Éva
Fotó: Kállai Márta