Kéthetente csütörtökön találkoztunk, de a végén már hetente. Szívesen jönnek, és ezt a szülők is megerősítik – meséli. – Tizenketten járnak, de mindig mindenki nem biztos, hogy részt tud venni a munkában. Nem drámajátékot hirdettünk, bár a rögtönzés világa nem áll ettől nagyon messze. (Erről korábban itt írtunk.) Inkább az önfejlesztésen van a hangsúly, az volt a cél, hogy olyan technikákat próbálhassanak ki, amelyek segítenek kinyitni a személyiséget, fejlesztik az önbizalmat, önismeretet, alakítani a társas kapcsolatokat, a kommunikációt, mindezt persze sok-sok játékon keresztül. Azoknak is jó lehetőség, akik szeretnek szerepelni, és szívesen kipróbálnák magukat különböző helyzetekben.

Amikor visszanéztünk, hogy honnan is indultunk, mindenki láthatta, hogy nyitottabbá, kezdeményezőbbé vált. Sokat beszéltetem a gyerekeket – mi újság, mi történt, milyen érzés volt, mire gondolt akkor –, erre az iskolában valószínűleg jóval kevesebb idő van. Nagyon jó feszültségoldásra, de az is fontos, hogy elgondolkodjanak, hogy mit, miért csinálunk. A mindennapjainkban sokszor nem vagyunk tudatosan, de egy kis odafigyeléssel nagyon jó dolgok születhetnek. Ez a jelenetalkotásnál is kiderül, ilyenkor mindig tudatosítjuk, hogy miért működött jól az adott szituáció, mikor mit érzünk, mikor nevetünk, és annak mi az oka. Nagyon okos, életből vett észrevételeik vannak.

Sokat tanultunk az improvizáció terén, egyre inkább érzik például, hogyha egy szituációba belemennek, annak tétet kell adni, vagyis legyen egy probléma és legyen annak megoldása, kerek legyen, lezárt, ne a semmibe fusson a történet. Egy ideje humoros jelenetekkel is dolgozunk, gyakoroljuk a poentírozást, vagyis a poén kiemelését, megfelelő időzítését, hogy úgy és akkor csattanjon, ahogy és amikor kell. Sokat nevetünk, és erre szándékosan törekszem is. Néha teljesen abszurd dolgokat csinálunk, ezekkel arra próbálom bátorítani őket, hogy beleálljanak ismeretlen helyzetekbe is, hiszen a próba azért van, hogy bármit ki lehessen próbálni. Ha valami nem működik, azt képletesen kidobjuk.

Az iskolai és a délutáni elfoglaltságaik ellenére is nagyon lelkesek, jól érezzük magunkat. Klubvezetőként engedem, hogy viszonylag szabad mederben folyjanak a dolgok, jelenleg két-három szereplős jelenetekkel dolgozunk, de igyekszem olyan darabot is találni, amelyben az egész csapatot egybe lehet kovácsolni. Közönséget még nem szerveztünk magunknak, nem tartunk ott, és nem is szeretném, ha a szövegtanulás miatt esetleg ezt bárki is tehernek érezné. Lehet, hogy ennek is eljön majd az ideje.

Az évet egy nagy játékkal fejeztük be, többen jelezték, hogy folytatni szeretnék a nyári szünet után is, és van már új jelentkezőink, megy a hírünk. Izgalommal várom már, hogy folytassuk a megkezdett úton a munkát, amelybe bármikor be lehet kapcsolódni, mert itt nincsenek elvárások, rossz válaszok, csak sok-sok játék. Minden alkalom végén beszélünk arról is, hogy mi az, ami tetszett vagy érdekes volt, és miért.

Az egyszerűsége ellenére a legkedveltebb a Stop! játék. Két ember kezdi a jelenetet, de bárki bármikor megállíthatja és kicserélheti magával valamelyik szereplőt, amivel teljesen más irányba terelheti a történetet. Ezt szívesen játsszák és nagyon kreatívak benne, de jól működnek a Beugró című műsorból ismert imprós játékok is.

A PorondHódítók klubja szeptemberben folytatódik, a következő alkalom szeptember 5-én, csütörtökön, 16 órától, a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében lesz. Az újabb alkalmakat a győri könyvtár honlapján és közösségi csatornáin hirdetjük. A tagokat folyamatosan várjuk, bármikor bekapcsolódhat, akinek felkeltettük az érdeklődését. Ha valaki még bizonytalan, további információkért keresse Gracza Virág klubvezetőt a 20/468-9199 telefonszámon.

SzaSzi
A képek csak illusztrációk, forrás: Canva