Érdekes kuriózum, hogy az első színpadi mű államalapító királyunkról Franz Xavér Girzik német író tollából született Stephan, der erste König der Ungarn címmel 1792-ben. A pesti német városi színházat is Istvánról szóló művel avatták 1812-ben (Ungars erster Wohltater), amelynek szövegét a kor divatos színházi szerzője, August Kotzebue írta, zenéjét pedig Beethoven komponálta! A 7-8 perces nyitány gyakran szerepel világhírű zenekarok repertoárján.

Az első magyar István-drámát Katona József (1791–1830) írta István, a magyarok első királya címmel. A mű tulajdonképpen Girzik hatfelvonásos darabjának szabad átdolgozása. Katona kezén koncepcionálisan átalakult a német szöveg, például a szereplők, főleg a főalakok ábrázolásában. Girzik dicsőíti a német lovagokat, és sok helyen bántóan rajzolja meg a magyar szereplőket: a német lovagok hűek Istvánhoz, a mögötte álló magyarok súlytalanok, ellenfelei pedig barbárok. A német drámában István keménykezű uralkodó, Katonánál öntudatos, de irgalmas keresztény vezér. Kupa (Koppány) negatív hős, ám nem született gonosztevő, a haza boldogsága is foglalkoztatja, ami azonban összefonódik a keresztény- és idegengyűlölettel. Mániákus nagyravágyását a szerelem is tüzeli. A szereplők között jelen van Judit (István testvére) és vőlegénye, Boleszláv lengyel herceg, trónörökös, továbbá Adelheid lengyel hercegnő, Géza özvegye (István mostohaanyja), aki sorsfordító szerepet játszik a drámában. Kupa ugyanis „szerelmes históriában van vele”, és azzal próbálja meggyőzni, hogyha feleségül megy hozzá, megfékezi az Istvánt fenyegető pártosokat. Valójában titokban már a felkelésre készül. A drámai gépezet mozgásba lendül, ármánykodás, árulás hajtja az eseményeket az összecsapás felé. De előtte István egyezségre próbál jutni Kupával, aki ígéri, ha megkapja az ország déli részét, elnyeri Adelheid kezét és megtarthatja pogány hitét, akkor visszafogja a pártütőket, és István hasznára lesz. E követeléseihez tántoríthatatlanul ragaszkodik. István, némi ingadozás után, Theodát püspök bátorításával, Istennek ajánlva az övéit, felveszi a kesztyűt, azaz harci sisakját. A negyedik felvonás második jelenetében Vencellin lándzsája átdöfi Kupát. E látvány megrendíti Istvánt: „Kupa! Kupa! Én nem gyűlöltelek tégedet…” Sajnálkozik Kupa hívein is, „mert hiszen mindnyájan az enyimek voltak, […] kik általa képzelt szabadságok mellett ontották véreket”. István és Vencellin után Theodát is nagy jövőt jósol az országnak: „Mint egy új főniksz fog ugyan az elhullott testekből Pannónia feléledni…” Végül Aba Sámuel hozza a megszabadított foglyokat (István családját) és a hírt, hogy Asztrik apát koronával várja Istvánt Esztergomban…

Katona történelemszemlélete a dráma megírása idején kiforróban van. István a nemzeti lét távlatában gondolkodik, de vallási meggyőződésből és külpolitikai meggondolásból leveri az óhitű ellenzéket, amelyhez a német lovagok segítségére van szüksége. A dráma nyelve jó lélektani tükre a jellemeknek, ha kell, drámai sodrású, de terheli néhány régies nyelvi forma. Érdekesség, hogy István szerepét maga Katona József játszotta.

Szabó Magda Az a szép, fényes nap (1975) című színdarabja szintén az államalapítás legnehezebb pillanatait idézi meg. A dráma cselekménye egyetlen napot ölel fel, méghozzá a Vajk, azaz István megkeresztelése előtti napot, amelyben összesűrűsödnek a régi sebeket feltépő, mélyen gyökerező konfliktusok. Géza a neveltetéssel tudatosan előkészítette fia (és vele a magyarok) elköteleződését a nyugati kereszténység mellett, de a régi „pogányság” és az új vallás közötti váltás, a jövőről alkotott eltérő elképzelések óriási indulatokat keltenek az egész magyarságban, sőt, a leendő István király és Géza fejedelem kapcsolatát is megváltoztatják.

„VAJK
Bocsáss meg, hogy megszomorítottalak. (Letérdepel.) Nézd, eléd térdelek. Most térdelek világi ember előtt utoljára. Győzd le magadban a haragot a német iránt, a keresztény Európa iránt, énirántam. Áldj meg, apám!

GÉZA
Megáldani… Fiú, mikor a követ elgördítettem, azt hittem, társam leszel egy olyan küzdelemben, amilyet még sose vívott ez a nép, amelyben magunkat fogjuk irtani, hogy aki megmarad, annak a maradéka ne úgy éljen majd egyszer, mint a törzsek, hanem, mint a nemzetek. Még megállíthatok mindent. Ebben a pillanatban még én, és csak én vagyok a fejedelem, az történik, amit én akarok, és arra veszem rá a vár alatt élőket, amire akarom. Ha megparancsolom, hogy gyújtsák fel ezt a várat, irtsák ki az idegeneket, akik itt tollászkodnak, és lengetik a kalapjukat, öljék meg Asztrikot, Adalbertet, a követeket, Tatát…

VAJK
(Elszörnyedve.) Apám!

GÉZA
…és éljünk a magunk ízlése és vallása és rögeszméi szerint addig a kevés ideig, míg az a művelt és finom Európa, amelyre utaltál, és amelynek valaha annyit nyugtalanítottuk az álmát, úgy nem dönt, hogy nem állja már tovább a szagunkat, inkább nekünk ront, és megsemmisít, és haljunk meg, mint annyian már mielőttünk ezen a földrajzi egységen, síratlanul, hát megtörténnék. Csakhogy én életet szántam ennek a népnek, nem halált. Attól a perctől fogva, hogy király leszel, tied a felelősség. Én figyelmeztettelek. Sok dolgom volt mostanában. Emberfelettien sok. Keveset beszéltünk, és kurtán. Valahogy nem realizáltam, hogy keresztény lettél. (Más hangon, majdnem unottan.) Állj fel! Rövidesen társam leszel a kormányzásban, és nemsokára uralkodó. Állj fel, ha mondom. (Indulattal.) Gyűlölöm, ha térdepelsz!”

Szabó Magda drámája a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is megtalálható.

Időben korábban született, de kronológiában későbbi eseményeket dolgoz fel Dobsa Lajos (1824–1902) makói születésű, de Győrhöz is kötődő színész, drámaíró, politikus I. István király című drámája, amely Erkel Ferenc István király című operájához is alapul szolgált. Dobsa Lajost Petőfi Sándor, akivel jó barátságot ápolt, „igazságtalanul mellőzött, nem mindennapi tehetségű ifjúnak” nevezte.

Az ötfelvonásos tragédia 1861-ben született. Az idős király éppen arra készül, hogy kijelölje utódját, Imre fia személyében. Több oldalról is ellenségek veszik körül. Elsősorban a kereszténységet elutasító pogány magyarok, de rokona Péter is, aki majd Orseolo előnévvel utóda lesz a trónon. Pétert a magyarok gyűlölik, de őt ez hidegen hagyja, minden erkölcsi gátláson túllépve, kíméletlenül tör a hatalomra. István reménye: Imre, imádságos lélek, kötődése Krisztushoz olyan erős, hogy teljesen neki akarja szentelni az életét. Az uralkodás nem érdekli, nősülni is csak szülei kifejezett óhajára hajlandó.

Dobsa Lajos tragédiájában Imre gyilkosság áldozatává válik, a tettes pedig nem más, mint Péter. István és Gizella fájdalma mérhetetlen. A nemzet jövője miatt állandóan aggódó István szenvedését az is növeli, hogy tisztában van vele: a magyarok többsége csak kényszerből követi a kereszténységet. Emiatt, bár személyisége tiltakozik ellene, kénytelen kemény eszközöket is bevetni. Időnként megroppan a vállaira nehezedő teher súlya alatt, magányosnak érzi magát, kétségek gyötrik, mintha belefáradt volna az uralkodással együtt járó gondokba. Az országban uralkodó állapotok az anarchia felé közelítenek, az egymásra acsarkodó főúri csoportok a király halálát várják, hogy utána megmérkőzzenek egymással a hatalomért. István pontosan látja mindezt.

Az államalapító nem emberekbe, hanem Krisztusba veti a bizalmát. Így fohászkodik: „Örök fény-csillag, önts sugárt művembe!” Kétségek gyötrik, mégis él benne a remény, hogy az idő őt igazolja majd. Földi halála előtt az öreg király különleges isteni kegyelemben részesül, látomásban tárul fel előtte a nemzet jövője, melyben összekapcsolódik a magyarság és a kereszténység sorsa: „Ni, Endre, Béla! Hű, derék öcséim! Nyomukban egy egész Árpád-sereg! Fénylő korona a fejükön és a koronán tündöklő kereszt! Hát élni fog az Árpádok faja?! Hát élni fog az én jó nemzetem! Nagy lesz hazám, s oltalma a kereszt!”

Szabados Éva
Címlap: Canva

Forrás: hitelfolyoirat.hu, konyvtar.dia.hu, magyarkurir.hu, Wikipédia

A felhasznált képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép.