Sarah Bernhardt a 19. század második felének, a 20. század elejének az egyik legnagyobb rajongással övezett párizsi híressége volt, de sokan a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek tartották. A művésznő épp a Gismonda című darab plakátjához keresett egy festőt, Alfons Muchát ajánlották. A plakátok olyan tetszést arattak, hogy reggelre szinte kivétel nélkül eltűntek az utcákról, visszhangjuk óriási volt.

„Mucha a bizánci ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhardt alakját. Azt próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön, hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen. Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek.” Mucha ismertté vált, ő tervezte a színésznő plakátjainak többségét az 1895–1901 közötti években.

A hírnévig vezető út nem volt éppen könnyű és akadálymentes. 1860. július 24-én született a csehországi Ivančice faluban, önműveléssel kezdte pályáját, a Prágai Akadémia elutasította, 1879-től 1881-ig egy színpadképek tervezését tanító iskolát látogatott Bécsben, és esténként emellett még egy rajzstúdiót. Miután a bécsi Burg Theather leégett, Muchát elbocsátották. Mikulovba ment, ahol portréfestőként kereste a kenyerét. Itt találkozott Khuen-Belassi gróffal, aki a pártfogója lett, és megbízást adott számára egyik kastélya belső tereinek elkészítésére. Mucha a család támogatásával végzett a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885–1887 között.

Első sikereit az 1890-es években aratta plakátműveivel, és ez a műfaj hozta meg számára a világhírnevet is. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja, amelyeken fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú, aranyló hajjal.

Emellett illusztrált számos könyvet, tervezett kitüntetést, bélyeget, bankjegyet, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket, és belsőépítészként is foglalkoztatták. Szecessziósan kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés jellemzik munkáit, amelyeken szintén feltűnnek finom szépségű nőalakok.

1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték az amerikai kontinensen, hiszen épp az ő színházi plakátjai tették híressé ezt a stílust, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéinak csináltak hírverést. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, itt alkotta élete fő művét, a 20 monumentális tablóból álló Szláv eposz Charles Crane amerikai milliomos felkérésére, a képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta. A Szláv eposz a mai napig a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata. Alkotásait gyakran rendezte sorozatokba: A négy évszak, Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok. Az Egyesült Államokban tanított is, de 1910-ben hazatért. A századforduló Belle Époque-ának egyik legnépszerűbb alkotója megbecsülten, anyagi függetlenségben élt Prágától északra egy kastélyban feleségével és két gyermekével. Ám a második világháború előestéjén, amikor a németek bevonultak, a Gestapo a szabadkőműves szerepvállalása miatt letartóztatta őt. 1939. július 14-én, tüdőgyulladásban hunyt el Prágában.

Alfons Maria Mucha cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.

A művészről szóló kötetekből a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is válogathatnak.

SzaSzi

Fotógaléria: Alfons Mucha plakátjaiból

7 kép

 

Forrás: papageno.hu, mucha.cz/en, ekultura.hu, cultura.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép, 11. kép.