Az 55 éves, soproni Németh Péter 30 éves fotóriporteri munkáján túl folyamatosan tanul, képezi magát, rendezvényeket szervez, kulturális menedzser, kreatív ötletgazda. „Hogy minek tartom magam?” – kérdez vissza, majd halvány mosollyal teszi hozzá: „Kicsit világmegváltónak. Fotóriporterként más az értékrendem és máshol van a komfortzónám. Megismertem a kultúrák találkozását: magyar, német, lengyel, francia, cseh, kanadai, amerikai és brit emberek emlékezési szokásait, gondolkodásmódját. Idehaza végigéltem a rendszerváltás utáni kor magyar munkamorálját, mentalitását, ígéreteit: azt érzékelem, hogy még mindig van a Lajtán innen és a Lajtán túl… Ha szót értek egy kanadai indiánnal a Sziklás-hegységben, akkor miért érzem hasonlónak hiányát kis hazánkban? Többet kellett volna tanulnunk az eltelt harmincöt évben a nyugatiak életfelfogásából. Normandiában minden kőnek és fűszálnak megvan a maga története! Több száz helyszínen, eseményeken, temetőkben jártam. Az ott tapasztaltakat szeretném lefordítani magyarra. Szeretném, ha mi is úgy emlékeznénk a saját szüleinkre, nagyszüleinkre, mint ahogy a győztesek! Náluk ők a legnagyszerűbb generáció, nálunk pedig a néma apák korszakaként írta le egy újságíró. Számomra a mi őseink a legnagyobb generáció. Ezért dolgozom, ezt a szemléletet szeretném megismertetni.”

Helyben vagyunk, több évtizedes fáradhatatlan, sokszor meg nem értéssel és magánnyal, kézlegyintéssel kísért életművénél. „A könyvek és a jó tanárok nyitották ki a szemem a történelem irányába – folytatja a történetét Németh Péter. ‒ Később beszélgettem doni veteránokkal, Szent Lászlós katonákkal, hadapródokkal, az antikváriumban kutatva megismertem a lebombázott Sopront, tűzszerészekkel robbantottam…”

Elbeszélése közben egy pillanatra elnémul, majd rövid szünet után folytatja: „A megélt élményeim, a korábbi utazásaim, az olvasmányok, az összefüggések keresése tett kíváncsivá a D-Day, azaz 1944. június 6., a partraszállás iránt. Lenyűgöztek a számok: a hatalmas szervezés, a logisztika, az emberi felkészültség és az akkori technológiák koncentráltsága. Napjainkban is folyamatosan adnak át újabb emlékpontokat, múzeumokat Normandiában. Nyitott vagyok, sokat beszélgetek. Egyszer egy nyugdíjas barátom elárulta, a rokona Cherbourgban volt hadifogoly, és a kezembe adta a hadifogoly naplót is. Elkezdtem keresgélni a benne található nevek rokonait. Később segítettek a soproni könyvtárosok is:, ajánlották a második világháborús hadtörténelmünk bibliáját, a Béke poraikra három kötetét.”

A Ryan közlegény megmentése című nagy sikerű filmben szereplő Horvath őrmester után adódik a kérdés: hányan és hol harcoltunk a szövetségesek oldalán? Újabb keresgélések és válaszok, mosolyog boldogan: „Több ezren voltunk... Magyar alakulat nem harcolt Normandiában, de munkaszolgálatosok dolgoztak a német oldalon, akik megadták magukat, és a szövetségesek hadifoglyai lettek. Találtam magyar neveket német katonai temetőkben, akik június 6-án estek el, ők német alakulatok tagjai lehettek.”

Fáradhatatlanul, lemondást, kudarcot nem ismerve járja tovább az útját, Németországban 83, Franciaországban 25 katonai temetőben nyugszanak a korszak magyar hadifoglyai. Németh Péter francia, belga, holland, német és luxemburgi temetőkben, később már az interneten is kutatott, eddig tizenhárom, saját költségén megtett utat fordított a megtalált mintegy ezer magyar név nyomába eredésével, amíg munkájának a közelmúltban egy nem világrengető, de mégiscsak korszakos tárgyi bizonyítékával tudott előállni.

„Az aprócska Huisnes-sur-Mer falu dombján, a Mont Saint-Michel apátság árnyékában áll a német katonai temető, közel tizenkétezer névvel, közöttük magyarokéval, győriekkel. Itt a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi vezetője révén a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal egyeztetve sikerült június 7-én egy négynyelvű emléktáblát átadni. Rajta ott szerepel, hogy mindez az általam létrehozott Normandia 1944 Történelmi és Kulturális Egyesület kezdeményezésére jött létre. Ez bizonyítja, hogy talán nem volt hiábavaló, amit közel két évtizedig kutattam. Természetesen folytatom: tervezek egy kopjafát Normandiába, augusztusban pedig Bácsán egy történelmi kavalkádon mutatkozunk be. A terv egy könyv, bemutatni a második világháború nyugaton elhunyt magyar hadifoglyainak sorsát.”

Mohay Gábor

Fotógaléria: Magyar katonasírok nyomában Normandiában

Németh Péter fotói

13 kép