Magyary Ágnes 1975-ben látta meg a napvilágot Kolozsváron, 1995 óta publikál hazai és határon túli (erdélyi, romániai) lapokban, könyvkiadóknál. Értelmiségi és irodalombarát közegben nőtt fel. Gyermekkorát szülővárosában töltötte, az ottani Brassai Sámuel Elméleti Líceumban magyartanára biztatta az írásra. Tízéves korában ritka izombetegséggel diagnosztizálták, idővel mozgáskorlátozottá vált. 1989 óta Budapesten él, itt érettségizett 1995-ben a Jedlik Ányos Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK Magyar Nyelv és Irodalom, illetve Spanyol Nyelv és Irodalom szakán végezte. 2000/2001-es szemeszterét Erasmus-ösztöndíjjal a belgiumi Université Catholique de Louvain Romanisztika szakán töltötte.

2003 óta szabadúszó író, nyelvtanár. 2003 és 2008 között a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetben létrejött Magyary-féle amatőr színtársulat vezetője, háziszerzője, dramaturgja és rendezője volt – csak és kizárólag saját darabokat adtak elő, amatőr résztvevőkkel. 2007‒2008-ban a CEU Medián forgatókönyvírást tanult. 2009‒2010-ben Kárpáti Péter drámaírói műhelyében vett részt, ahol megszületett a Tél Barbadoson (Rémdráma) című darab. Simon Balázs rendezésében az Utca-Szak Társulat színészei a budapesti Sirály étterem színpadán mutatták be 2011-ben. 2014 óta a Halszájoptika (Képirodalmi Hálózat) állandó szerzője, amely írói műhely szoros együttműködésben áll a Mersz Klubbal.

Legújabb, Az örök székely című regényében egy székelyföldi faluban furcsa biciklis idegenre figyelnek fel a helyiek, aki cilinderben, napszemüvegben, biciklisnadrágban és frakkban ül a drótszamáron, azonban a frakk alatt nem visel semmit. És ha ez nem lenne elég, még megáll az idő is, amely az 1700-as évek óta amúgy is csak araszolgatott errefelé.

A falusiak megrémülnek, azt hiszik, az ördöggel van megint dolguk, aki már korábban is járt ezen a vidéken. Magyary Ágnes karneváli regényében helyben és időben vagyunk, pontosabban szabadon utazunk korok, tájak és figurák között a történelmi Magyarország kulisszái és legendáriumai között. Az egyik pillanatban még a 18. században járunk, aztán 1849 után, majd pedig Ady Endre korában. A szerző a történelem állandóságaival és variációival ugyanúgy játszik, mint az olvasó kíváncsiságával és fantáziájával, vagy éppen az archaikussal és a posztmodernnel. Az irodalmi utaláshálókban is gazdag szöveg mögül pedig kirajzolódik Közép-Európa jellegzetes, groteszk, mágikusan realista életvilága, sorsközössége. Mintha Gabriel García Márquez és Esterházy Péter írásművészete találkozna valahol Csíkban.

„De a regényírás nem közvélemény-kutatás. Inkább valamiféle kínok kínja. Mert az író mindig utál írni. Mert az írás munka. És ki szeret dolgozni? Az olvasás szórakozás. Ezért olvasnak az olvasók. Ki számít jó olvasónak? Az természetesen, aki el van ragadtatva az írótól és annak összes művétől.”

Magyary Ágnes Az örök székely című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: lira.hu, moly.hu, Wikipédia