Zimonyi Gábor, a Győri Nemzeti Színház zenekari művésze és tanítványa, Pálfi Szabolcs hangolták rá a közönséget zenéjükkel a látnivalókra, majd a múzeum részéről dr. Pápai Emese főmuzeológus, a Kortárs Kulturális Központ részlegvezetője üdvözölte a megjelenteket.

A nem mindennapi témájú kiállítást Radosza Attila képzőművész, a győri Széchenyi István Egyetem docense nyitotta meg a következőkkel:

„Nagy öröm és megtisztelő számomra, hogy ma este itt lehetek Germán Fatime kiállításának megnyitóján. Azért is különleges ez az alkalom, mert Fatimével egy iskolába jártunk különböző szerepben, és már a győri művészeti középiskolában is figyelemmel kísértem tehetsége kibontakozását. Később közös művésztelepeken sikerült együtt alkotnunk, és kollégaként is rácsodálkoztunk a valóságra. Ezért hadd osszam meg Önökkel néhány személyes emlékemet és gondolatomat, amelyek közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy megértsük Fatime művészetének lényegét és jelentőségét.

Amikor először találkoztam Fati munkáival, ő még csak 17 volt. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy Fatime rajzai különleges figyelmet érdemelnek. Garamvölgyi Béla és Farsang Sándor voltak a mesterei, akik mentorálása alatt élesen és markánsan rajzolt, és ez a stílus már korán jelezte, hogy egy kivételes tehetségről van szó.

Ahogy telt az idő, és Fatime befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Egyetemen, művészete tovább fejlődött és éretté vált. A kemény, bátor rajzokból grafikai minőség lett, különösen miután a hidegtű műfaja találta meg őt. Ez a technika ugyanis különleges virtuozitást és precizitást igényel, hiszen mintha radír nélkül rajzolnánk, minden vonalnak pontosnak kell lennie. Egy kemény hegyes eszközzel közvetlenül a fémlemezbe vagy fóliába karcolja a témát, és a mélyedésekben megmaradó festék kerül aztán a papírra lenyomtatva. Ez a fajta munka a legmagasabb szintű rajztudást igényli, és Fatime kivételesen magas szinten műveli ezt a technikát.

A magyar grafika történetébe méltóképpen kapcsolódott be a diploma után. A hatvanas évek elzárt világában kialakult egy sajátos magyar grafikai hang, amelyet olyan művészek képviseltek, mint Kondor Béla, Rékassy Csaba, Gross Arnold, Kovács Tamás és később a rendszerváltás után Szirtes János és Eszik Alajos. Fatime is csatlakozott ehhez a gazdag és sikeres hagyományhoz, és saját egyedi hangját is megtalálta benne.

Művészete jellemzően figurális, és munkáiban számos nagy elődre asszociálhatunk. Daumier Lautrec reális-dekoratív, vagy Egon Schiele expresszív ábrázolásmódja különösen emlékeztető lehet, amikor Fatime rajzait nézzük. Schiele után számos művész, köztük Alice Neel amerikai festő is felmerülhet, akinek kontúros ábrázolásmódja és Alex Katz letisztult vonalai és síkszerű színezése is párhuzamba állíthatók Fatime munkáival, bár mindegyikük saját egyedi stílusát hozza.

Valamikor régen azt gondoltam, hogy a képzőművészetben vagy például a zenében csak a hangok vagy vonalak és foltok kövessék egymást, és azok legyenek zseniálisan megszerkesztve. A társadalmi problémák megoldását pedig racionális módon a szociológusokra és a politikusokra bíztam volna. Ma már úgy látom, hogy amit a politika és a tudomány nem old meg, az a művészetre és talán a pszichológusokra hárul. A művészet azért különösen fontos, mert itt nincs értelme hazudni. Ismerik a mondást: „Minél messzebb sodródsz az igazságtól, annál jobban utálod, aki kimondja azt.” Talán ez is az oka annak, hogy ez a kifejezésmód megosztó is lehet. Szerencsére a múzeum örömmel vette műsorára ezt a tárlatot, mert Fatime művészete az őszinteség és a mosoly különleges elegyét hordozza. Egy dolog, hogy mosolyogva megy át az élet nehézségein, de ami ennél is fontosabb, az az őszintesége. Ismernek olyan barátot, aki nem tud nem őszinte lenni? Beszélgethetünk bármiről, ő nem beszél mellé, nem csak azt mondja, amit hallani akarsz, de valahogy mégse kellemetlen így, és egy idő után ez a magatartás sarokpont lesz, viszonyulási pont, morális cél, hogy mi is ilyenek legyünk. Ez amúgy csak azért érdekes, mert a művészetében is ugyanígy működik.

Fatime művészete szociálisan érzékeny, de soha nem ítélkező. Emlékszem, amikor Eszik Alajos egyik kiállításán arról beszélt, hogy a nők nevetségesek, a férfiak röhejesek, és ezzel jellemezte groteszk művészetét. Fatime ezekkel szemben nem alázza az embereket, hanem mély megfigyelésekkel dolgozik, szociálisan érzékenyen ábrázolja az emberi létezést.

Több művében vizsgálja a nők identitását és önmeghatározását különböző életfázisokban, beleértve a fiatalkort, anyaságot, karriert és az öregedést. Ezek a grafikák reflektálnak azokra a kihívásokra és örömökre, amik ezeket az életfázisokat jellemzik. Gondoljunk a fogasra akasztott női figurákra, a Pöttyös az igazira, a mellét vizsgáló madonnára és a remek sorozatra, ami a Pause címet kapta. A női szerepek társadalmi és kulturális kontextusait is vizsgálja, valamint a női test megítélését és reprezentációját a médiában és a társadalomban, és igyekszik új narratívákat kialakítani a női test ábrázolására.

Ma a digitális világban gyakran találkozunk a szelfizés jelenségével, ahol az egyén önmaga bemutatásával a középpontba kerül. Érdekes párhuzamot vonhatunk az individuális mitológia és a szelfizés között. Mindkettő az önreprezentáció egy formája, amely személyes narratívákat hoz létre. Jenny Saville brit művész festményei és rajzai például a saját testét és a női testet mutatják be annak nyers valóságában, pl. wc-n ülve, távol a mainstream média által idealizált képektől. Az individuális mitológia mélyebb és komplexebb jelentéseket hordoz, míg a szelfizés inkább azonnali és közvetlen önkifejezési forma. Mindkettő az identitás és az önkifejezés eszköze, amely lehetőséget ad arra, hogy kapcsolódjunk másokhoz.

Fatime művészete ebben a kontextusban különösen érdekes, hiszen munkái mélyebb rétegeket tárnak fel, és az egyéni tapasztalatokat univerzális jelentőségűvé teszik. Művei nemcsak esztétikai élményt nyújtanak mesteri megoldásaikkal, hanem elgondolkodtatnak és provokálnak is. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a mélyebb rétegek fizikális rétegekként kerülnek egymás elé, mögé az átlátszó fóliákon, és ez is egy Fatimére jellemző, látványosan egyedi ötlet.

Félreértés ne essék, ez itt nem pornográfia és nem a nők megszégyenítése, inkább felsorolása olyan helyzeteknek, ami minden nap megtörténik a nagybetűs nő életében – életigazságokkal vagy akár élethazugságokkal…

A kiállítás címe és üzenete is fontos szerepet játszik abban, hogy megértsük Fatime művészetének mélységét. „Legyél te is lány!” – ez a cím elgondolkodtató és provokatív, hiszen arra ösztönöz, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, különösen a nők életének fázisaiba és tapasztalataiba. Ez az empátia és megértés a művészet és a befogadás egyik legnagyobb ereje.

Zárásként szeretném hangsúlyozni, hogy Germán Fatime művészete egyedi és különleges helyet foglal el a magyar és nemzetközi művészeti világban. Művei egyszerre mesteriek és mélyek, őszinték és provokatívak, és mindenkinek ajánlom, hogy időt szánjon arra, hogy elmélyüljön ezekben a remekművekben.

Köszönöm, hogy eljöttek, és remélem, hogy ugyanúgy élvezik majd ezt a kiállítást, mint ahogy én is élveztem Fatime műveinek varázsát.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!”

A látogatók ezután – megfogadva Radosza Attila tanácsát – körbejárkálva, a falakon és a tablókban kiállított alkotások között egymással is megbeszélve igyekeztek megérteni és helyesen megérteni a művész akaratát, melyet alkotásaival sugallani akart.

Ezt követően a jelenlévők baráti beszélgetések és a ma már elmaradhatatlan fotózkodások közepette élvezhették a házigazdák által biztosított és felkínált üdítőket, finomságokat.

A kiállítás 2024. július 14-ig tekinthető meg – hétfő kivételével – az Esterházy-palota aulájában.

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Legyél te is lány! – Germán Fatime kiállítása az Esterházy-palotában

Molnár György fotói

32 kép