Eddig még semmi olyat nem írt, amiért ne rajongtam volna, és szentül hiszem, hogy ez a továbbiakban sem változik. Másrészt tudom, hogy elméletileg a regényeit lehet például nyáron is olvasni, de a gyakorlatban ez nekem nem megy, és nem is ragaszkodom a változáshoz. Számomra Stefánsson Izland és gleccserek, fagypúpok és hóviharok, térdig érő hó és metsző hideg. Szép ajándék a sorstól, hogy az első havazást nézem, miközben ezeket a sorokat írom.

Előre borítékoltam, hogy szeretni fogom a Csillagok sercegését, és úgy is volt. Vékony, papírkötés borítása van, ezért könnyen hordozható. És én elég sokáig magammal hordtam. Nem igazán értettem az ellenállást, hiszen annyira vártam. Egy alaposabb introspekció után komikus következtetésre jutottam. November elején még lazán túráztunk rövid ujjúban, verőfényes napsütésben – ez összeférhetetlen volt a Stefánsson hangulattal: „Fehér némaság, fehér szélcsend és hallják, ahogy nőnek a jégcsapok.” Amint lehűlt az idő, a nap legboldogabb pillanatai voltak, mikor bekuckóztam és olvastam. Nem mondanám, hogy innen már olyan gyorsan ment az olvasás. Gyönyörűen megírt családregény, és nem érdemes elsietni.

Emlékszem, hogy az első Strefánsson-regény elolvasása után azt meséltem a barátaimnak, hogy mennyire különös stílusa van. Elég sok közhelyet és számomra sziruposan édes leírást tartalmaz, és ha egy-egy idézet megjelenne a közösségi média oldalamon, talán letiltanám a küldőjét. Összességében mégsem közhely gyűjtemény, inkább egyetemes igazságok leírása, olyan szinten és olyan perspektívából, ami nekem nem sikerült önerőből. Ezúttal sem volt másképp.

A nyelvezete lírai, dallamos, választékos, metaforákkal, hasonlatokkal és megszemélyesítésekkel teli. A cselekményt olykor egy 7 éves kisfiú szemszögéből látjuk, ezért szinte egy álomszerű fantáziavilágban találjuk magunkat, ahol az ólomkatonák háborúznak és őrködnek, az utcáknak személyiségük és szókincsük van, és a föld alatt pihenő halottak fáznak, ha nincsen rajtuk kabát. Tulajdonképpen olyan, mint egy hosszú, folyékony vers, és ez rendkívül olvashatóvá teszi a szöveget. Az olvashatóság csak az egyik pozitív tulajdonsága a szövegnek, és az, hogy a nyelvezetnek és a részletes leírásnak köszönhetően élénk képet tudunk magunk elé képzelni, egy másik.

Gyakran megállásra kényszerültem. Egy-egy mondatot újra- meg újraolvastam, behunyt szemmel ízlelgettem, akár egy különös falatot. Nem okozott gondot elképzelni sem a települést, sem a szereplőket, pedig családregényhez híven több generáció életébe kukucskálunk be. Ugrálunk a múltból a jelenbe, egyik családból a másikba. A dédszülők szerelmi drámája nem kisebb jelentőségű, mint a leszármazottak életében bekövetkező tragédia. Nehéz eldönteni, hogy ki a főszereplő. A gyerekkorára visszatekintő narrátor, a különc és álmodozó dédpapa vagy a heves, talpraesett kamaszlány, akiből a dédmama lesz? Mindenkinek helye és jelentősége van a történetben. A cselekmények és tárgyak olykor éppen annyira jelentőségteljesek, mint egy-egy szereplő. A sötétben meggyújtott gyertya, az ajándék kagyló a párna alatt mind olyan részletek, amelyek egyben erős szimbólumok is.

A leírás helyenként hiányos, az olvasónak kell rájönnie vagy kikövetkeztetnie valamit, és ezek a szimbólumok, utalások segítenek kitölteni a hézagokat, összekötni a pontokat. És van mit összekötni, hisz folyamatosan ugrálunk térben, időben és a szereplők közt. A szöveg líraisága valóságos flow-élményt okoz; csak sodródunk a szöveggel, de azért érdemes olykor lelassítani, és megpróbálni felgöngyölíteni a szálakat, olvasni a sorok között, és kitölteni a hézagokat, különben nem áll össze egyetlen családtörténetté. Vagy éppenséggel átsiklunk bizonyos részletek fölött. Valószínűleg ez történhetett, hogy a nagy flow-ban kevésbé olvastam tudatosan, ezért teljesen elsiklottam egy lényeges kérdés fölött. Nem tudok magyarázatot adni a címre, csupán halványan dereng, hogy egyszer talán szó volt a csillagokról is. Sokkal jobban lekötötték a figyelmemet egyéb kérdések: miért volt dédpapa képtelen megállapodni, megelégedni azzal, amije volt? Miért szabotálta folyamatosan önmaga és családja boldogságát, boldogulását? Miért tűrte ezt dédmama? Mennyit bír meg egy szerelem? Hogyan tudott annyiszor megbocsátani neki? Hogyan halt meg a narrátor édesanyja? Hogyan tűnt fel a mostoha? Milyen lehetett az ehetetlen zabkása, hát a fókahús? Mi történt az ólomkatonákkal?

A regény alig 200 oldalába minden belefér: család, szenvedélyes szerelem, kockázat és elbukás, kockázat és siker, bőség és adósság, szeretet és barátság, hűtlenség és káros szenvedély, élet és halál, és mindemellett egy vörös hajú matróz. Magammal viszem azt a költői kérdést, amelyre sokat gondoltam a dédszülők viharos, szenvedélyes kapcsolata során: „Miből állnak azok a kötelékek, amelyek két embert kapcsolnak össze, és amelyeket az általános tanácstalanságból kifolyólag szeretetnek neveztek el?”

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit lecsendesedni, elvonulni, elmerengeni a múlton és a régmúlt időkön, aki egy kis időre egy idegen család életében szeretne jelen lenni, vagy aki egyszerűen csak egy nagyon jó történetet szeretne olvasni. Senkire nem kívánom ráerőltetni a nézetemet, de szerintem ez igenis egy téli könyv, amit meleg takaróval és egy bögre forró teával illik kiegészíteni. És ha már itt tartunk, ajándéknak is elsőrangú.

Jón Kalman Stefánsson Izlandon, Reykjavíkban született 1963. december 17-én. Felnőtt élete során számos munkahelyen kipróbálta magát. Dolgozott mészárszéken, a halászati iparágban, repülőtéri rendőrként, 1986 és 1991 között az Izlandi Egyetem irodalmi szakán tanult, de végül nem szerzett diplomát. Ennek ellenére két középiskolában is irodalmat tanított, újságcikkeket írt, majd könyvtárosként helyezkedett el, egészen 2000-ig, akkortól főállású íróként él.

Magyarul a következő műveit olvashatjuk: Menny és Pokol trilógia (Jelenkor Kiadó, 2007), A mindenséghez mérhető (Typotex Kiadó, 2020), Ásta (Jelenkor Kiadó, 2021), Nyári fény, aztán leszáll az éj (Typotex Kiadó, 2021), Csillagok sercegése (Typotex Kiadó, 2022), A halaknak nincs lábuk (Typotex Kiadó, 2022), Hiányod maga a sötétség (Jelenkor Kiadó, 2023), Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről (Typotex Kiadó, 2023).

Jón Kalman Stefánsson kötetei kölcsönözhetők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Farkas Kinga Kaszandra
Forrás: olvasoterem.com