Az Ida titkai című kötetével kapcsolatos őszi „könyvszalonos” találkozás után újra városunkban üdvözölhettük a népszerű írónőt, aki 2009 óta évente legalább egy regénnyel megörvendezteti rajongóit. 2024. június 15-én, szombaton a legújabbal érkezett, de a kevésbé avatottak számára hamar kiderült, hogy a történet nem minden előzmény nélkül áll. 2021-ben Cholera-napló, 2022-ben pedig Árvízi napló címmel dolgozott fel izgalmas, mondhatni világrengető eseményeket. Előbbi az 1831-es kolerajárvány, utóbbi az 1838-as pesti árvíz idejére röpíti olvasóját. A „minisorozatba” illeszkedő Márciusi napló pedig az 1848 márciusi események görgetegébe visz. A három történet a szereplők által is összefügg, a járvány alatt az akkor 17 éves Gruber Georgina naplóban jegyzi le az átélteket, az árvíz alatt ugyanezt teszi felcseperedő húga, Vilma, ’48 márciusában pedig Georgina lánya, Karolina igyekszik megörökíteni a történteket.

Az írónő nemcsak a történetben kalauzolta el a jelenlévőket, hanem írói műhelyébe is engedett bepillantást. Mesélt a kutatás érdekességeiről (a korabeli rajzok hogyan árulkodnak az akkori életről), tanulságairól (sok szempontból ugyanott tartunk, ahol kétszáz évvel ezelőtt, az emberi természet semmit nem változik), a történelmi háttérfestés módjáról, a naplóírás fogásairól is.

Az olvasói visszajelzések szerint sok fiatal is olvassa regényeit, noha nem ifjúsági íróként tartják számon. Mi lehet számukra a vonzerő? A történet rövid terjedelme, könnyen olvasható, a főszereplők korabeli hasonlósága, a történelem észrevétlenül van jelen, de azért felismerhető, tanulmányaik során tudják mihez kötni. Az írónő ez utóbbit a történelmi regények fontos missziójának tartja, mert ha érzelmek kapcsolódnak az eseményekhez, akkor sokkal könnyebben megtanulható a történelem is.

Hamar elrepült az egy óra, így a jövőbeli tervekről csak dióhéjban hallhattunk, de sebaj, hiszen az írónő a közösségi médiában rendszeresen hírt ad arról, hogy mi történik műhelyében.

Interjúnk Fábián Jankával itt olvasható.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs