Elhunyt Anouk Aimée francia színésznő


anouk-aimee

Elhunyt Anouk Aimée, a huszadik századi francia filmművészet egyik legismertebb sztárja, az Egy férfi és egy nő főszereplője. A BAFTA- és Golden Globe-díjas, Oscarra is jelölt színésznő 92 éves korában halt meg párizsi otthonában 2024. június 18-án, kedden.

Anouk Aimée Francoise Dreyfus néven született Párizsban, 1932. április 27-én, színész szülők gyermekeként. Tizenhárom évesen fedezték fel, Aimée („nagyon szeretett”) művésznevét Jacques Prévert költőtől kapta, az Anouk keresztnevet pedig első filmjének hősnőjétől kölcsönözte. Az áttörést – még mindig csak 16 évesen – a Veronai szerelmesek főszerepe hozta meg számára. Ezt követően már külföldre is hívták, több német filmben szerepelt. Az 1956-os magyar forradalomban játszódó Az utazás című filmben Deborah Kerr, Yul Brenner és Jason Robards mellett ő is feltűnik mint magyar forradalmár. A Gérard Philippe-pel készített Montparnasse 19 után már Federico Fellini hívta, és Marcello Mastroianni és Anita Ekberg mellett játszott Az édes életben. A rendező három évvel később a Nyolc és fél című filmjébe is leszerződtette. Közben a Le Farceur című komédiában Jean-Pierre Cassel volt a partnere, Jacques Demy rendezésében pedig pályafutása egyik legsikeresebb alakítását nyújtotta a Lola című filmben.

1966-ban készült a filmtörténet egyik legszebb szerelmes filmje, az Egy férfi és egy nő. Jean-Louis Trintignant-nal együtt a hatvanas évek egyik legismertebb szerelmespárját alkották. Claude Lelouch alkotása két megözvegyült ember történetét meséli el, akik gyermekeik vidéki internátusában találkoznak. A forgatókönyvírónő a vonatot lekésve kénytelen az autóversenyző kocsiján visszajutni Párizsba. Az alkotást a lassan kibontakozó romantikus szál mellett sajátos képi világa is emlékezetessé teszi, ami részben színes, részben fekete-fehér. Ennek a vizuális koncepción túl egyébként anyagi okai is voltak, és a forgalmazás miatt aggódó producerek is megnyugodhattak, hiszen részben mégiscsak színes lett. Alakításáért Anouk Aimée a legjobb női főszereplőnek járó Arany Glóbusz-díjat és a Brit Filmakadémia díját (BAFTA) vihette haza, és Oscar-díjra is jelölték.

A sötét hajú, törékeny francia szépség a hatvanas évek végén már az Egyesült Államokba is kapott meghívást. Előbb a George Cukor által jegyzett Justine, majd Sidney Lumet A találka című alkotásában játszott. A tengerentúlon olyan színészekkel dolgozhatott együtt, mint Omar Sharif, Dirk Bogarde vagy éppen Michael York. Az ízig-vérig francia Aimée azonban nem tudott gyökeret ereszteni Hollywoodban, így visszatért hazájába.

A hetvenes években kissé eltűnt, de az évtized végén (túl negyedik válásán, ezúttal Albert Finney angol színésztől) annál hangosabb volt a visszatérése. Az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Arany Pálma-díjjal tüntették ki az Ugrás a semmibe című filmben nyújtott alakításáért. Partnere, Michel Piccoli a legjobb férfi főszereplő díjával térhetett haza a francia Riviéráról. Négy évvel később kedvenc kollégáival dolgozhatott együtt: az Éljen az élet című filmet Claude Lelouch rendezte, a szereplőgárdát pedig Michel Piccoli, Jean-Louis Trintignant, Charles Aznavour és Raymond Péllégrin erősítette. Lelouch 1986-ban, két évtizeddel az Egy férfi és egy nő után elkészítette a „folytatást”, Egy férfi és egy nő – Húsz év múlva címmel. A forgatókönyvíró Anne időközben híres filmproducer, a férfi pedig a Párizs‒Dakar rally megszállottja lett. Szerelmükből az 1966-os film zárójelenetében sugalltakkal szemben nem lett semmi, húsz év múltán azonban újra esélyt kapnak.

Ezt követően a franciák egyik kedvence kevesebb munkát vállalt, 1994-ben Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében szerepelt, 2001-ben a Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon című minisorozatban a császár anyját alakította. Munkássága elismeréseként 2003-ban életműdíjat kapott a berlini filmfesztiválon. Utoljára 2019-ben láthatta a közönség: több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2024.06.20