Miniatúrák

Erős Kinga a győri Ünnepi Könyvhéten

eros-kinga

Bemutatkozó szépirodalmi kötetével érkezett Erős Kinga június 15-én a győri 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapokra a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális Gyűjteményébe, a Miniatúrákról a szerkesztő, Nagy Koppány Zsolt beszélgetett vele.

Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnökének keze alól megszámlálhatatlan irodalmi tevékenység (szerkesztő, rovatvezető, kritikus, könyvkiadó, irodalomtörténész) után először került ki saját szerzőségű szépirodalmi kötet, amelyről a győri Ünnepi Könyvhéten a kis méretű kiadvány szerkesztője, Nagy Koppány Zsolt beszélgetett vele, aki rögtön az elején némileg jelen korunk irodalmi és társadalmi attitűdjére vonatkozó kérdést fogalmazott meg: „Lehet-e még egy könyv megjelenésének örülni ebben a világzajban?” Erős Kinga elmondta, őt magát – szerkesztői tevékenységének beállítódásából kifolyólag – általában csupán addig foglalkoztatja egy írás, „amíg csinálja”. Meg akarta írni ezt a kötetet, és örömmel mondhatja el, hogy úgy érzi, sikerült – ez a lényeg, és nem maga a megjelenése.

eros-kinga

Írószövetségi, irodalomtudományi munkájának elfoglaltságai csakis rövidprózai szerzőséget tesznek lehetővé a számára az időráfordítást tekintve. A kötet koncepciója csak később állt össze, először a novellák kezdtek megszületni. A Miniatúrák címet adó fogalom egy festészeti műfaj, amely az irodalomra vetítve a rövidprózára reflektál, az egységes tematika pedig tulajdonképpen Erős Kinga saját életének képi rezüméje. A könyvben szereplő írások egyúttal illusztrációkat is kaptak, Poloma Máté Pál, a Csikófogat Tehetséggondozó Műhely hallgatójának munkái (aki maga is író). A novellák személyes, intim szövegek ugyan, de a szerző szerint mégsem kitárulkozások, mert ugyanezeket mindenki megtapasztal(hat)ja élete során. „Harmónia árad ebből a könyvből, béke és kiegyensúlyozottság” ‒ mondta el a beszélgetőtárs Nagy Koppány Zsolt.

Megtudhattuk továbbá Erős Kingától, hogy ő is azt a Luthernek tulajdonított attitűdöt vallja, miszerint „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék ma egy almafát”. Úgy véli, ha az ember körbetekint ma a világban, ráébred, hogy nincsen ráhatása a nagy eseményekre, de ugyanakkor „nem lehet semmit sem csinálni”; a személyes kilátástalanság ellenére igenis képes vagyunk befolyást gyakorolni a kis dolgokra, amit most kell megcselekednünk. Szóba került még a szerző feladata a Magyar Írószövetség élén, aki elmondta, hogy bármilyen szélmalomharcnak is tűnik napjainkban az írott kultúra fenntartása annak gazdaságilag „nem megtérülő” jellege révén, igenis kötelező áldoznunk rá, mert „ez az egyetlen módja annak, hogy 100 év múlva is legyen még ember, aki magyarul beszél, olvas és ír”.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

2024.06.17