A zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár beszédes címmel invitálta a szakmabelieket 2024. május 14-én: Olvas(Ó) Ember, hol keressem az Olvasómat? Új generációs PR és marketing ötletek az olvasásnépszerűsítésben. A témában való elmélyedéshez az ott elhangzottakból szemezgettem.

A generációkról, különösen a Z generáció szokásairól, az okoseszközök használatának előnyeiről és ártalmairól már szó volt. „Ez az első generáció, amelyik már nem a klasszikus értelemben olvas” – hangzott el a konferencián, ahol azt is leszögezték az előadók, hogy a Z generáción belül is vannak csoportok, szigetek, amelyek betű alapú tartalmakat fogyasztanak és gyártanak. Igaz, más minőségű szövegeket írnak és olvasnak. Ezt Glózer Rita médiakutató (PhD habil. egyetemi docens, tanszékvezető PTE BTK) Instaköltők és booktuberek – a felhasználói tartalomgyártás jelentősége az olvasás és a kultúra művelésében és népszerűsítésében címmel tartott izgalmas, a legújabb felmérési eredményekre alapozó előadása is megerősítette. A szakember azt vizsgálta, hogy a fiatalok a digitális világban – ahol jól érzik magukat – milyen tartalmakat fogyasztanak. Mit és hogyan ténykednek a médiában? Minél messzebb vagyunk a digitális világtól, valószínűleg az eredmények annál meglepőbbek. Miért van ez? És egyáltalán miért kell ilyesmit kutatni? Nos, valljuk be őszintén, másik generáció tagjaként kevésbé van rálátásunk, hogy pontosan mivel is töltik az idejüket a fiatalok. Többségében nem vagyunk jelen abban a világban, ami a Z és alfa generáció terepe, tehát különösen fontos kutatásokat végezni a valóság megismeréséhez.

Az olvasási szokások tekintetében a korábbi generációknak szakértők (irodalmárok, tanárok stb.), jellemzően felnőttek mondták meg, mit olvassanak, milyen a jó irodalom, egyáltalán mi tekinthető annak, ami zömében nyomtatott könyvet jelentett. A közösségi média megjelenésével ez megváltozott, kiderült, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű. Az új nézőpont szerint bárki közölhet „irodalmat”, nemcsak olvasó lehet, hanem szerző is. Már azzal, hogy a közösségi média és egyéb virtuális felületeken kifejthetjük a gondolatainkat, „hozzászólhatunk”, véleményt formálhatunk, érvényesül ez. Következményeként nő a részvételi igény, a vélemény megfogalmazására való hajlam, a kritikai igény popularizálódik és laicizálódik. Gondolatainkat akár bővebben is kifejezhetjük. A kreatív önkifejezésnek semmi sem szab határt, gondoljunk az online térben együttműködő rajongói körökre (pl. Harry Potter Fun Club), ahol a világ minden tájáról származó emberek egymásnak virtuális ismerősei, barátai, valójában lehet, hogy sohasem találkoztak. Az online tér időben és térben nem korlátozott, így bizonyos szempontból többet nyújt, mint egy hagyományos könyvtár. Érthető a bibliotékák aggodalma, hiszen fizikai tereikből egyre inkább eltűnnek az olvasók. Fontos azonban leszögezni, hogy ez nem feltétlenül az olvasás eltűnését jelenti. Az olvasó ma is „termelődik”, csak másképp olvas, másképp foglalkozik az irodalommal.

Nézzünk körül, hol találunk új irodalomkedvelő közösségeket! Hová lett az irodalom? A legfiatalabbakat hogyan érinti meg az irodalom, az olvasás, az írás? Ehhez nyilván azokat a platformokat kell megvizsgálni, ahol ők jelen vannak. A kutató az egyik legnépszerűbb oldalon, az Instagramon vizsgálódott. Ez az oldal főleg vizuális tartalom bemutatására alkalmas, ez azonban nem akadálya annak, hogy az irodalmi műfajok megjelenjenek itt. Ennek megvalósításában nyilván a fiatalok az úttörők, akik leghamarabb a költészetet adoptálták az online világba. Az első nagy hullám körülbelül tíz évvel ezelőtt indult el, akkor már telefonos applikáción is elérhetővé váltak a közösségi oldalak. Az első „instaköltők” egyikének egy indiai származású amerikai lány tekinthető, aki hamar nagy népszerűségre tett szert. Valójában nem csinált mást, csak a kézzel írt szöveget lefotózta és képként posztolta, de a közösség „ráharapott”. A „rupikaur_” néven posztoló fiatal lány azóta Milk and honey címmel kötetben is kiadta rövidke verseit, amely nagyon hamar a bestseller listák élére került. A klasszikus irodalom felől vizsgálva ezeknek az alkotásoknak az értéke, színvonala vitatott, de a hatalmas követőtábor felől értelmezve jelentős, mert egy elemi, valós igényt ismert fel, egy perc alatt befogadható, mindig kéznél (mobiltelefonon) lévő irodalmat közvetít. Ma már a világ nagyvárosaiban mutatkozik be könyvével, és példázza, hogyan válik egy egyszerű hétköznapi lány az instáról indulva ismert költővé, influenszerré.

Ugyanezen a közösségi fórumon hódít mind olvasás, mind írás tekintetében egy másik műfaj is, a napló. Egy gimis csaj kalandjai, tacskalandok, egy tini lány naplója… és még hosszan lehetne sorolni a különböző instafiókok címeit, amelyek jól példázzák a felkapottságát. Zömében tiniproblémák, az ő élethelyzeteik jelennek meg ezekben a bejegyzésekben, gyakran a fantáziavilágba helyezve. Nincs új a nap alatt, gondolhatnánk, de az instanaplóknak létezik egy nagyon is új vonása: mindig van visszajelzés, reakció, párbeszéd, sőt előfordul kooperatív tartalomgyártás is (közösségként is értelmezhető) vagy a különböző szereplők szemszögeinek váltogatása. Kamaszok irodalmi szárnypróbálgatásainak is felfoghatjuk, de vigyázat, mert elég jók is vannak közöttük! Az önfejlesztésben több alkalmazás is a segítségükre van. Ilyen a Wattpad (97 millió ember mesemondó közössége), illetve vannak más storytelling applikációk, amelyekben kifejezetten könyves funkciók is megjelennek (borítóválasztás, fejezetcímek, egyes részek számozása stb.). Számos elismert alkotó kerül ki ezekből a közösségekből, olyanok is, akiknek a művét már meg is filmesítették.

A közösségi média és az irodalomfogyasztás sajátos találkozásának eredményei az irodalomnépszerűsítő oldalak, összefoglaló névvel „bookstagram”, amely egyszerre mutat szerzők egy csoportjára, az általuk posztolt könyvekkel kapcsolatos tartalmakra, és egy közösségre is, akik online ismerik, követik egymást. Közöttük szép számmal találunk magyar példákat is, mind magánszemélyeket, mind oldalakat, mint például a Költér (koelter). Előzményeként fogható fel az egyik legkorábbi amatőr kezdeményezés és olvasástámogató szolgáltatás, a moly.hu, amelynek ma már komoly hagyománya és közössége van. Egy-egy ilyen bookstagramer olyan tevékenységeket folytat, ami a könyvekhez, azok olvasásához kapcsolódik, például értékeléseket adnak, kihívásokat hirdetnek, véleményt mondanak, személyes benyomásokat, ahol fontos a vizuális–képi megjelenítés (a könyv mint tárgy esztétikusan ábrázolva). A könyvolvasás kultúráját élik, művelik, népszerűsítik.

Ez a jelenség nem kizárólag az Instagram sajátossága, valójában valamivel korábban elindult már a YouTube videómegosztó portálon. A „booktuberek” videós tartalmakon keresztül közvetítik ugyanezt, könyves influencerek, akiknek repertoárjában egy-egy elfeledett klasszikus is feltűnik, bár zömében populáris irodalmat vonultatnak fel a romantikustól a sci-fin át a horrorig, olyat, ami reflektál az ő kérdéseikre.

A legfrissebb jelenség a „booktok”, amely az elmúlt néhány évben népszerűvé váló TikTokon fellelhető, hasonló könyves tartalmakat takarja. Itt csak nagyon rövid videó közlésére van lehetőség, de a közösség már „feltalálta”, hogy mi mindenre jó ez, nem véletlenül a figyelem megragadásának legkreatívabb módjaival találkozhatunk ezen a csatornán. Új tendenciaként például megjelentek már maguk a szerzők is, főleg azok, akik mögött nincs kiadó, és akik lehetőséget látnak itt egy kis marketingtevékenység kifejtésére.

Összegzésül beláthatjuk, hogy a fiatalok is olvasnak, sőt írnak is, csak más platformon lehet velük találkozni. Bár az offline térben gyakran magányosan bolyonganak, valójában egy-egy kedvelt tevékenység kapcsán akár egy világot átszövő közösségek tagjai, komoly hatással vannak egymás ízlésére, fogyasztási szokásaira, és valljuk be, sokat elleshetünk tőlük például az önmenedzselés területén. Tanuljuk meg tőlük az online világ előnyeit élvezni! Miért ne lehetne valaki virtuálisan is Dragomán György lelkes rajongója, vagy válthatna üzenetet Nyáry Krisztiánnal, vagy esetleg tarthatna napi kapcsolatot kedvenc írójával…?

Az persze egy másik kérdés, hogyan teremthetünk egyensúlyt a képernyőidő és egyéb tevékenységek között. Hogyan tanulhatunk bele saját és gyerekeink digitális életének mentorálásába? Hogyan alakíthatja digitális szokásainkat?

SzaSzi
Fotók: Canva

Az Olvasási szokások a változó világban cikk első része itt olvasható.