Az előadás kezdetén dr. Horváth József bemutatta a kezdeményezést, melynek célja Győr iskolaügyének történeti áttekintése. A tavasz folyamán három előadást terveztek; a jelen előadásban a középkortól a 17. századig ismerhették meg az érdeklődők a város iskolaügyét, majd áprilisban Fazekas István, az ELTE tanszékvezető professzora beszélt a győri jezsuita kollégiumról, májusban pedig Világi Dávid, a Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára levéltárvezetője mutatja be Győr protestáns iskoláit. A későbbiekben a fontosabb győri iskolák történetét szeretnék majd vázolni.

Az előadó nem kisebb dologra vállalkozott, mint a győri iskolaügy kezdeteinek bemutatására, ami azért is nehéz feladat, mert meglehetősen kevés és elszórt forrásadattal rendelkezünk a középkorból. Azért is ölel fel tágabb időszakot, hogy a 16‒17. században lezajló fontosabb változásokat is szemléltetni tudja, illetve azért is, mert a nőnevelés csak a 18. században veszi kezdetét intézményes keretek kötött, valamint a felsőoktatás is ekkor indul, vagyis ekkor válnak „teljesebbé” az iskolatípusok.

Dr. Horváth József a középkori magyarországi háttér felvázolásával kezdte a bemutatást. A korszak kezdetén főleg egyházi oktatásról beszélhetünk alap- és középfokon egyaránt: káptalani és kolostori iskolákról, majd az 1520-as évektől a protestáns iskolákról. A „világi”, vagyis egyháztól független iskolák csak később jelentek meg a városokban. Beszélhetünk még „magán” oktatásról, amely a gazdagabb rétegek gyermekei mellett működő házitanítókat és nevelőket jelentette. A nők számára nem is létezett más út a műveltség megszerzésére. Állami oktatásról egyáltalán nem beszélhetünk a középkorban. Ennek megfelelően kezdetben egyházi személyek oktattak, a „világi mesterek” csak a középkor vége felé jelentek meg, amikor a világi oktatók és iskolák száma növekedésnek indult. Kezdetben a tanítványok is az egyházi pályára készülők köréből kerültek ki, a világi értelmiségiek száma a 15. századtól kezdett emelkedni, ugyanis ekkortól mutatkozott igény rájuk az igazgatás, a pénzügyek és a jogi ügyek növekvő száma, valamint az ipar és a kereskedelem fejlődése miatt. A nőnevelés intézményi keretek között csak a 18. századtól indult meg.

Elsősorban elemi ismereteket lehetett elsajátítani ezekben az iskolákban: a latin nyelv ismeretét, hiszen az elengedhetetlen volt a korszakban, hogy írni és olvasni tudjanak latinul, cserébe viszont egész Európában tudtak érvényesülni vele. Megtanulták a vallás alapjait, az imákat és az egyházi énekeket. A tehetségesek pedig a hét szabad művészetet (septem artes liberales) is elsajátíthatták. Ennek első foka a trivium volt, amelynek a középpontjában a szó állt, ide tartozott a latin nyelvtan (grammatica), a vitatkozás tudománya (dialectica) és a szónoklattan (retorica). A quadrivium központjában a számok álltak: számtan (aritmetica), mértan (geometria) és a csillagászat (astronomia), valamint a zeneelmélet (musica).

A káptalanok a püspök mellett működő tanácsadó testületek voltak. A püspöki székhelyen működőket székeskáptalannak, az egyéb helyeken működőket társaskáptalannak nevezzük, tagjait pedig kanonokoknak. A társaskáptalanokra az egyházmegyék nagy kiterjedése miatt volt szükség. A régi győri püspökséghez például a mai területén kívül a mai Zala és Vas vármegye egy része is hozzátartozott. A káptalanoknak fontos szerepe volt a középkori írásbeliségben, hiteleshelyi feladatokat láttak el, a győri és a vasvári káptalan egyaránt fontos intézményként működött. A káptalan tagjai a kanonokok, a testület élén a nagyprépost állt. A kanonokok idővel feljebb juthattak a testület hierarchiájában: főesperesek, mesterkanonokok, vagy úgynevezett oszlopos kanononok, vagyis a kántor (cantor), az olvasókanonok (lector) és az őrkanonok (custos) lehettek.

Mikortól működhetett káptalani iskola városunkban? Ezzel kapcsolatban a kutatás eltérő álláspontokat fogalmazott meg. Markó Endre és Mészáros István szerint egyidős lehet a győri püspökséggel, vagyis a 11. század elejétől, hiszen a győri püspökség az egyik korai alapítású egyházkerület, hiszen 1009 augusztusában a pécsi püspökség alapítólevelét itt állították ki, első püspöke Radla lehetett. Lengyel Alfréd óvatosabban fogalmaz, szerinte idő kellett a káptalani iskola megszervezéséhez, de a 11. század közepén már valószínűleg működött. Bedy Vince ezzel szemben úgy látja, hogy bár szívesen keltezünk Szent István korára, de biztos adatunk csak a 13. század elejéről van, amikor már zsinati határozatok születnek a káptalani iskolákról. 1215-ben a lateráni zsinat 12. kánonja előírja, hogy a püspöki székhelyeken olyan mestereket kell alkalmazni, akik értenek a grammatikához és más tudományokhoz. A szegények számára az oktatás ingyenes, a mesterek pedig a püspöktől kapták a javadalmazásukat (praebenda).

A 11. század végén már vannak adatok, amelyek bizonyítják a létezését. Hartvik, Győr ötödik püspöke német származású bencés szerzetes, apát, majd Magdeburg érseke, később menekülnie kellett. 1088‒1105 között volt győri püspök. Összeállította Szent István király harmadik legendáját, és 1100 körül megrendelte az Agenda Pontificalis szertartáskönyvet, amely olyan szertartások leírásait tartalmazza, amelyben diákok is szerepet kaptak. A szertartáskönyv a zágrábi érseki könyvtárban maradt fenn, és harmincnál több szertartás leírását tartalmazza. 1941-ben Kniewald Károly ismertette és bizonyította, hogy a kiadvány Győrhöz, és nem Zágrábhoz köthető, az Úrnapi körmenet leírásában ugyanis szerepel a Szűz Mária székesegyház, valamint Szent István első vértanú temploma. A szertartások leírásaiban pedig a káptalani iskola diákjai is szerepet kapnak: a Tractus Stellae (Vízkereszti játék), valamint a Quem queritis (Nagyhét) kapcsán, valamint említi az Aprószentek napi diákpüspök-választást, ami elterjedt volt az európai hagyományokban, egyfajta „fordított diáknap”. Ezek alapján 1100 körül már biztosan létezett a káptalani iskola.

Az oktatást az olvasókanonokok (lector), illetve a helyetteseik, a sublectorok, valamint az éneklőkanonokok (cantor), illetve a helyetteseik, a succentorok végezték. A lectort és a cantort a püspök fizette, de a helyetteseiket maguknak kellett javadalmazniuk, így meg kellett fontolni, mennyi embert tudtak alkalmazni az iskolákban. Békefi Remig Ocist 1910-es kutatásai alapján 88 személyt ismerünk név szerint a középkorból: 45 olvasókanonokot (1240‒1535), 33 éneklőkanonokot (1210‒1531), 2 „scholasticus”-t (1353, illetve 1345) és 7 succentort (1359‒1437). Ennél valószínűleg sokkal többen lehettek, de nem maradt fenn róluk írásos adat.

Maga az iskola a Káptalandombon, a székesegyház déli oldalán, az olvasókanonok háza mellett állhatott Bedy Vince szerint. 1514-ben még nádtetős lehetett, ugyanis a káptalani számadáskönyvekben nád vásárlásáról maradt fenn adat. Az épület egy tágasabb teremből állhatott, melyben egy-két hosszabb asztal és padok, valamint egy nagy tábla kaphatott helyet. A tábla esetében csináltatásról és javításról is maradt fenn adat. A diákok palatáblákra írtak, egy részük az iskola épületében lakott, míg mások a városban, vagy esetleg a külvárosban, magánházaknál találtak maguknak „albérletet”. Az iskolát 1566-ban a katonaság elfoglalta, és sütőházzá alakította. Ezt követően még egy darabig a mai Apáca utcában működött az intézmény.

Az iskolát a székeskáptalan tartotta fenn a jövedelmeiből. Fenntartásához többször kértek és kaptak segítséget, 1549-ben Ujlaki Ferenc püspök kérte a királytól az elpusztult zirci apátság javait az iskola fenntartására. Fejérkövy István püspök pedig a johanniták kónyi birtokát szerezte meg az uralkodótól, hogy annak jövedelmét a káptalani iskolára fordíthassa. Bár Győrből nem maradt fenn adat, de feltételezhetjük, hogy más iskolákhoz hasonlóan az itteni diákoknak is kellett ajándékokat vinni az iskolába a mestereknek: karácsonykor egy kappant, két halat és kenyeret, húsvétkor kettő kenyeret, egy sajtot, nyolc tojást, Szent Gál napján egy kakast vagy tyúkot és egy dénárt, valamint télen tűzifát. A diákok főként az írást, olvasást és az egyházi énekeket tanulták meg kezdetben, a fő hangsúlyt a latin nyelv elsajátítására helyezték. Később a tehetségesebbek más tudományokat is elsajátítottak, illetve többen külföldi egyetemekre is kijutottak. A Győrben használt tankönyvekről nem maradt fenn konkrét adat, de biztosan használtak latin grammatikát, feltehetően Priscianus vagy Aelius Donatus munkáit. Az előbbi munkára Hartvik püspök is hivatkozott, a másikat pedig az 5. századtól a 16. századig használták oktatásra. Később számba jöhetett Heyden Sebald Formulae Puerilium Colloquium-a is, melynek 1531-es kiadásához Sylvester János állított össze egy magyar részt. A mű az iskola, a család és a társadalom életéről tartalmazott beszélgetéseket.

A Győrben működő kolostori iskolákról kevés adattal rendelkezünk. A ferencesek és a domonkosok működtethettek ilyen iskolákat. Mindkét rend hamar megjelent Magyarországon, az alapítást követően nagyon hamar feltűntek Győrben is. A domonkosoknál biztosan működött iskola, az 1270-es években említik a rektorát, ide azonban csak a rend növendékei járhattak.

A városi iskolákról is keveset tudunk. Bedy Vince szerint a középkorban egyáltalán nem volt ilyen, hisz a káptalani iskola elég jónak számított. Ezzel szemben Békefi Remig úgy gondolja, hogy már működött ilyen a 15. század közepétől. Ide járhatott Rumi János két fia, Miklós és László is, akiknek fennmaradt egy atyjukhoz írt levele. Lengyel Alfréd is így vélekedett, Bedy Vince és Mészáros István szerint viszont a Rumi fiúk a káptalani iskola diákjai voltak.

A fiúk levele 1451. augusztus 5-én kelt, és a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Latin nyelven íródott, választékos latinsággal, nagyobbrészt Miklós munkája, László csak röviden ír, mert „fáj a szeme”, de megerősíti a levélben elmondottakat. A testvérek tudatják Atyjukkal, hogy jól vannak, és ezt kívánják neki is. Miklós kéri, hogy küldje el a köpönyeget, valamint a pénzt a költségekre, illetve mivel mindketten szeretik a tejet, küldjön egy tehenet is. Ezt egyébként már meg is ígérték a gazdának, akinél a városban laktak „albérletben”. Kérik Apjukat, hogy ne hagyja őket hazugságban, és ígérik, hogy felnőttként egy tehénnél többet adnak majd neki. A testvérek valószínűleg Vas megyéből származtak, mert apjuk Rum község birtokosa volt. Miklós öt évvel később már a bécsi egyetem hallgatója lett.

A győri diákok egyetemjárásáról már a korábbi szakirodalom is közölt adatokat, Bedy Vince is több adatot gyűjtött. A középkorban Magyarországon nem működött egyetem, így a diákok kénytelenek voltak külföldi egyetemet választani. 2019-ben Horváth Richárd, Nemes Gábor és Vajk Ádám összeállította Győr középkori polgárainak adattárát. 30-40 körüli „Győri” nevezetű személyt találnak egyetemi anyakönyvekben, főként a bécsi egyeteméből, de van néhány krakkói adat is. Nemes Gábor és Vajk Ádám 2021-es tanulmányai további számos adattal szolgáltak, Szögi László 2022-es műve, a Peregrinatio Academia pedig két értékes táblázatot közöl a győriek egyetemjárásáról. Kutatásaiból kiderül, Sopron megyéből 300, Győr megyéből 83, Moson megyéből 72 hallgató járt valamilyen egyetemre 1100 és 1525 között (ez a megyék sorrendjében, a 8., a 39. és a 46. helyet jelenti). Összehasonlításként az első helyen Szepes megye áll 617 hallgatóval, Vas megye a kilencedik 268 hallgatóval, Komárom az ötvenkilencedik 37 fővel, de voltak megyék, ahonnan egyetlen hallgató sem járt egyetemre. A kimutatás szerint Győrből 54 diák tanult egyetemen a nevezett időben, ami a 30. helyre elég, Sopronból 173, Szombathelyről 31 diák, Pápáról 30 diák neve szerepelt egyetemi anyakönyvben.

A kora újkorban, a reformáció megindulásától kezdve csökkent a káptalani iskola szerepe. 1546-1547-ben Márton deák volt az iskolamester. Kiváló tanár, a káptalan meg is jutalmazta: egy forintot és egy rókamállal bélelt mentét kapott. 1547-ben elküldték Bécsbe, hogy folytassa tanulmányait, azonban a későbbiekben nem tért vissza Győrbe. 1549-ben Ujlaki Ferenc győri püspök Itáliából hívott iskolamestert az intézménybe. 1594 és 1598 között a várost megszállták a törökök, a káptalan csak 1606-ban költözött vissza. Az 1630-as évektől szerepét a jezsuita kollégium vette át, erről Fazekas István beszélt részletesebben április 10-i előadásában.

A városi iskola működéséről csak néhány bizonytalan adattal rendelkezünk a 16. század közepétől. Szerepe a lakosság összetételének változása miatt csökkent, a századfordulón már nem működött.

A protestáns nevelés szerepe erősödött, erről azonban majd Világi Dávid fog részletesen beszélni május 8-i előadásában. Dr. Horváth József a nőnevelésről beszélt még röviden. Az orsolyiták 1726-ban telepedtek le városunkban Neupauer Anna alapítványának köszönhetően. 1729-ben megkezdődött az oktatás, kezdetben németül, később kétnyelvűvé vált, és magyarul is folyt. Ez volt az első nőnevelő intézet Győrben, amely valós társadalmi igényekre adott választ, különösen a módosabb polgárok és a városban élő nemesek szerették volna taníttatni lányaikat. Az oktatás inkább gyakorlati jellegű volt, a varrás, kötés és a háztartási ismeretek domináltak az írás, az olvasás és a számtan mellett.

Dr. Horváth József az előadás végén 17. századi végrendeletekből hozott példákat, melyek érdekes adalékként szolgáltak a győri iskolák, tanulók, főbérlők és egyéb résztvevők életéből, így egy kicsit alulnézetből, a résztvevők szemszögéből is bepillanthattunk a győri oktatásba.

Bartha Annamária
Fotók: Pozsgai Krisztina