„Mindössze másodszorra találkoztam Nikkivel, de ő már leírta nekem a Mötley minden tagjának rajzfilmszerű személyiségjegyeit, hogy miért vannak ott, milyen szerepet játszanak a bandában, illetve hogy miként fogják a dalaikkal feltámasztani a rock’n’rollt és megölni a new wave-et. Azonnal láttam, hogy az egyik legeszesebb fickó, akivel csak valaha is találkoztam. Az első pillanattól fogva megvolt a fejében ez a látomás a Mötley Crüe-ről” – ezt már Tom Zutaut, az Elektra Records lemezkiadó korabeli A&R-ese nyilatkozta.

A két gondolatmenet kitűnően rávilágít annak az embernek az összetett személyiségére, aki a nyolcvanas évek elején megálmodta és létrehozta a rocktörténelem egyik legbotrányosabb, egyben egyik legnagyobb hatású zenekarát. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars egy személyben felelősek minden olyan sztereotípiáért, amelyet a világ azóta is a rockzenéhez köt. A hedonizmus már a műfaj megszületésétől jelen volt, de a Los Angeles-i négyesfogat minden értelemben csúcsra járatta az önpusztítást. Nikki Sixx e tekintetben is élen járt, hisz azzal a nem mindennapi teljesítménnyel büszkélkedhet, hogy kétszer is a klinikai halál állapotából jött vissza.

A nyolcvanas évek végi rockzenei őrségváltás a Mötley Crüe-t is földbe állította. A régi nagy sikerek megismétlésére már semmi esély nem mutatkozott. Jobb és kevésbé jobb albumokat továbbra is kiadtak, majd pályafutásuk stílusos lezárásaként 2014-ben szerződésben rögzítették, hogy egy nagy búcsúturnéval fejezik be karrierjüket, hogy aztán a hajtűkanyarokkal telitűzdelt pályafutásukhoz méltón öt év múlva széttépjék a dokumentumot, és újabb világkörüli turnéra induljanak, amelynek a közepén megváltak Mick Mars gitárostól.

A Mötley Crüe Nikki Sixx zenekara, neki köszönhetően emelkedett gigászi magasságokba, ő volt az agya, a szíve, a hajtómotorja az egész bandának. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a három, hozzá hasonlóan hatalmas egóval rendelkező cimbora nélkül Sixxnek sem sikerült volna a mutatvány. A hiperaktív zenekarvezető mára maga mögött hagyta hírhedt múltját, ami nem jelenti azt, hogy megtagadta volna, vagy ne vállalná korabeli tetteit. A zenekar kiadta a The Dirt című, mára legendássá vált önéletrajzát, ami minden idők egyik legolvasottabb könnyűzenei kiadványa lett. Nikki Sixx ezenkívül a saját démonaival is leszámolt A heroin-naplókban (Cartaphilus, 2008), amit további két kiadvány is követtett. 2021-ben rukkolt elő Az első 21-gyel, amelyben arról értekezik, hogyan lett a fékezhetetlen vidéki srácból, Frank Ferannából Nikki Sixx, a Mötley Crüe alapítója.

Aki csak nemrég ismerte meg a zenekart, és kíváncsi a banda történetére, különösen meg Sixx életére, az ne ezt a könyvet üsse fel. Arra ott van a már említett The Dirt és a Netflixen nagy sikerrel futó, azonos című film. Az első 21-et elsősorban azoknak a megveszekedett rajongóknak érdemes lapozni, akik további részleteket szeretnének megtudni azzal kapcsolatban, amit valószínűleg eddig is összemazsoláztak maguknak különböző forrásokból.

A zenész a könyv elején a receptjét is megadja a házilag barkácsolt rocksztárságnak: vegyél egy minél befolyásolhatóbb, nagy képzelőerővel rendelkező gyermeket. Öntsd nyakon elhanyagolással és/vagy bántalmazással, cserbenhagyással, máris kész a prototípus. Sixx mindegyik kötetében hangsúlyos szerepet kap az idillinek nem nevezhető gyermekkora, amelyből következtek későbbi viselt dolgai, de sehol nem állítja, hogy ezekért ne terhelné személyes felelősség is. Nem próbálja a múlttal mentegetni a felnőttkori baklövéseket, és ebben a könyvben is azt ecseteli, hogy minden rossz, ami akkor érte, tulajdonképpen elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb rocksztárjává váljon.

A szerző sok kutatómunkát fektetett szerteágazó családfája feltérképezésébe, mint ahogy saját múltja korai éveinek minél pontosabb felidézésébe is. Akit érdekel a hatvanas, hetvenes évek vidéki Amerikája, azok a jelentéktelennek tűnő részletek, amelyekkel valójában a leginkább megragadható egy adott korszak atmoszférája, az élvezettel fogja olvasni a serdülő Nikki Sixx útkereséseit. A könyv lapjain számos korabeli ismert figura megelevenedik, és ahogy közeledünk a zenei öntudatra ébredéshez, betekintést kapunk a hetvenes évek, nyolcvanas évek eleji amerikai zenei piacot mozgató trendekbe és sztenderdekbe. A szerző ebben a kötetben is hozza a rá jellemző nyegle, szókimondó stílust, ami mára a védjegyévé vált.

A kronológiai sorrendben haladó történet a Sixx alapította London zenekar felbomlásával ér véget. A zenész itt megosztja személyes hitvallását is a dalszerzésről, szövegírásról, a kreatív energiák hatékony becsatornázásáról, és összefoglalja mindazt, amiről tulajdonképpen a könyv szól: a sokszor gátlástalan céltudatosság és az önmagunkban való hit mindenekfelettiségét. A rock and roll egykori fenegyereke ma már megfontolt, józan, felelősségteljes és családos ember, miközben száz százalékig önazonos tudott maradni ahhoz a rocksztárhoz, aki örökre beírta magát a rockzene történetének dicső és kevésbé dicső lapjaira.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.hu