Az ezernyolcszázkilencvenes évek legelején még az úgynevezett kinetoszkóp, az egyszemélyes nézőgép idején jártunk, ahol csupán egy ember nézhette a filmet a készülék tetején lévő kukucskáló ablakon keresztül. De hogyan jutottunk el idáig? Az izzólámpa feltalálójának, Thomas Alva Edisonnak 1888-ban támadt egy ideája, hogy készíteni kellene egy olyan szerkezetet a szemnek, mint amilyen a fonográf volt a fülnek, majd ezeket egyesítve egy olyan eszközt, amelyen mindenféle mozgást és hangot egyidejűleg lehet rögzíteni és visszajátszani. Asszisztensével, William Kennedy Laurie Dicksonnal neki is látott a filmfelvevő és -lejátszó készülék megalkotásának, és az év végére elkészült a kinetográf nevű kamera.

Edisonnak nem állt szándékában kivetíteni a készített filmeket, helyette úgynevezett „nézőszekrényt” hozott létre, amelyben egyszerre csupán egy néző élvezhette a mozgóképet. A kinetoszkóp célja így a mozgás illúzióját keltő fényképészeti alkotások megjelenítése lett. A készülék egy objektívből, egy hosszú, kétoldalt lyuggatott celluloid filmszalagból, két csévélő orsóból, a filmet odébb mozdító bütykös mechanizmusból és egy forgó alkatrészből állt – a filmszalagot George Eastman Kodak gyára biztosította. 1889 végére Edison állandó méreteket is szabott a kinetográf számára: 35 milliméter széles film, kétoldalt perforálva (4 lyuk kockánként), 18-szor 24 milliméteres képkockák. A(z egy szem) néző pedig jött, bedobott egy ötcentest, a kinteszkópban kigyulladt egy lámpa, és peregni kezdett a film, másodpercenként 46 átvilágított képkocka felvillantásával.

Miután az új találmány népszerűségének fenntartásához folyamatosan új „filmecskékre” volt szükség, ezért Edison 1892 decemberében úgy döntött, hogy New Jersey állam West Orange nevű városában mozgóképgyártó stúdiót épít, amely 1893. február 1-re készült el. Ez lett a Black Maria, amely egyesek szerint arról a fekete ponyváról, a kátránypapírról kapta a nevét, amellyel az épületet (be)borították, mások azonban úgy vélik, sokkal inkább a „paddywagonra”, a rendőrségi „rabomobilra” utal az elnevezés, hasonlóan szűkös, fülledt, kényelmetlen volta miatt. Maga a Black Maria egy forgószínpadra épült faház volt – a már említett fekete kátránypapírba „csomagolva” –, amelynek a tetejét ki lehetett nyitni, hogy a megvilágításhoz napfényt engedhessenek be. Az épület (el)forgathatósága miatt a stúdiót folyamatosan a nap(állás)hoz tudták igazítani, a filmkészítés legfontosabb „segédeszköze” ugyanis ebben az időben a napfény volt, a mesterséges világítás akkoriban még megoldhatatlan problémának számított.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Bár az első legyártott filmek meglehetősen rövidek voltak (nagyjából húsz másodpercesek, ennél hosszabbat ugyanis a kinetoszkóp nem tudott futtatni), természetesen szerzői jogvédelem alá estek. Ezeket a mozgóképeket William K. L. Dickson 1893 augusztusában a Kongresszusi Könyvtárban helyezte letétbe szerzői jogvédelem céljából. A legkorábbi, máig fennmaradt, szerzői joggal védett film az Edison Kinetoscopic Record of a Sneeze (vagy Fred Ott’s Sneeze), amely 1894. január 7-én készült, és Fred Ott, Edison egyik alkalmazottjának tüsszentését rögzítette. Mivel a mozgóképeket eleinte csak „vásári látványosságnak” szánták, az első fellépők ismert varieté / kabaré / revü szereplők voltak, akiket a Black Maria-ban a kinetográf rögzített. Közöttük például a német testépítő „erősember” Eugene Sandow, Carmencita, a spanyol táncosnő, vagy éppen az amerikai táncos és színésznő Annabelle Moore. Filmre vették a Buffalo Bill’s Wild West Show fellépőit is, köztük Annie Oakley amerikai profi mesterlövészt és a műsorban fellépő indián táncosok csapatát. A filmek közül számos a férfi közönségnek szólt, néhányban még hiányos öltözetű nők is szerepeltek. Az 1894-ben készült, több mint 75 film között pedig más férfias tevékenységek, például a boksz és a kakasviadalok is helyet kaptak.

1894. április 14-én, szombaton Edison kinetoszkópja megkezdte diadalútját: az Andrew M. Holland és George C. Holland kanadai vállalkozó testvérpár New Yorkban, a Broadway 1155. szám alatt megnyitotta első kinetoszkóp szalonját, ahol először mutattak be kereskedelmi forgalomban filmeket. Az érdeklődőknek 25 centet kellett belépődíjként fizetniük, hogy a két sorban elhelyezett öt-öt kinetoszkóp gépen filmeket nézhessenek. Ehhez az új szenzációs szórakozási formához pedig Edison Black Maria filmstúdiója szolgáltatta a mozgóképeket. Hamarosan aztán további kinetoszkóp szalonok nyíltak más városokban is, mígnem 1901-ben, az ohiói Oberlinben levetítették az első nyilvános filmet – ezzel megkezdődött az átmenet a filmvászonra. Edison a századfordulón New Yorkban egy üveggel fedett tetőtéri filmstúdiót épített, így a Black Maria 1901 januárjában bezárt, 1903-ban pedig lebontásra került.

Szerencsére azért nem múlt el nyomtalanul a Black Maria, „mítoszához” illő utóéletet kapott. 1940-ben díszletként rekonstruálták a Spencer Tracy főszereplésével készült Edison, the Man című filmhez, majd 1954-ben a U.S. National Park Service újjáépíttette a stúdiót, amely ma a West Orange-ben lévő Thomas Edison National Historical Park területén található. 1981 óta minden évben New Jersey-ben a stúdió nevét viselő nemzetközi filmfesztivált rendeznek (hivatalosan Thomas Edison Film Festival), ahol a jelenkor társadalmi kérdéseire fókuszáló rövidfilmeket mutatnak be.

Szilvási Krisztián

Forrás: angol Wikipédia, scihi.org, nfi.hu, wired.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.