Kádár Annamária igazán sokrétű egyéniség. Mint megtudtuk, munkája a hobbija is egyben. Nagy szerelme a tréningszakma, itt érzi magát a legotthonosabban. Kutatási és érdeklődési területei: az érzelmi intelligencia, a flow-élmény, a csoportokkal való munka módszertana, az asszertivitás, a személyiségfejlesztés, az önismeret, az olvasóvá nevelés, a pedagógusi hivatás-személyiség alakítása, a játék szerepe a gyerek személyiségfejlődésében, valamint a mesék ereje, amely az előadás témáját is adta.

Kádár Annamária a mesék iránti szeretetét gyermekkorából hozta édesanyja révén. Ő volt az, aki rengeteget olvasott neki az ágya szélén. Az államvizsga dolgozatát és a doktori disszertációját is a mesékből írta. Majd miután a Nyitott Akadémia felkérte egy mesekönyv megírására, az ő útja is folytatódott a mesék útján. Arra a kérdésre, hogy A mese mi mindenben tud nekünk segíteni?, az előadó kifejtette, hogy bármilyen történetet is olvasunk, mindannyian a mesehős útját járjuk végig. Mindegyikben – ez lehet nép-, kortárs- vagy életmese – felfedezhetjük saját magunkat, vagyis a mesében minden mi vagyunk. Példaként említette, hogy a sárkányok saját szorongásaink, félelmeink, avagy kishitűségünk megtestesülései; a királykisasszonyokban énünk jobbik felét fedezhetjük fel; Az égig érő paszuly pedig az önmegvalósítás jelképe is lehet.

Másik fontos tulajdonsága a mesének, hogy általa belső képeket tudunk teremteni. Segít, hogy a bennünk lévő gyermeket előhozzuk. Ugyanakkor visszarepít minket a jelenbe, és mai felgyorsult világunkban lelassít bennünket. A mese felolvasása egy láthatatlan kötelék is, amely segít minőségi együttlétet teremteni a családdal. Nem utolsósorban pedig érzelmi intelligenciánkat tudja fejleszteni – akár még felnőtt korban is. Az előadó az is elárulta, hogy felnőttként miért érdemes visszanyúlnunk a mesékhez: általuk a gyermekkorunkba tudunk visszalépni, a belső biztonságunkhoz. Ahogy mondta, a mese feszültséget kelt, de ugyanakkor le is vezeti azt. Az olvasás egy olyan önismereti út, amely során számos felismerésre bukkanhatunk önmagunkkal kapcsolatban. A pszichológus a közönséggel megosztotta, hogy az ő kedvenc meséje A halhatatlanságra vágyó királyfi.

Az előadás során szó esett arról is, hogy nem mindegy, milyen típusú meséket olvasunk. Példaként említette a varázsmeséket, amelyeket 4,5-5 éves kortól ajánl, mert addigra alakul ki a kettős tudat, amely által a valóságot és a mesevilágot a kicsik meg tudják különböztetni. Fontos, hogy az életkort betartsuk, mert meséléskor a gyermekek belső képeket alkotnak (elképzelik azt, amit hallanak), amelyek segítségével a bennük lévő feszültségeket levezetik; azonban ha nem az életkornak megfelelő meséket olvasunk nekik, akkor a bennük lévő szorongás felerősödik. Meseolvasásnál van egy fontos szabály: ahány éves a regényben a főhős, annyi legyen az olvasó. A délután folyamán pedig fény derült arra is, hogy Annamária nagy rajongója a Harry Potter-könyveknek is, ahogy ő mondta, „beszippantotta a történet”. J. K. Rowling tollából továbbá egy zseniális mesekönyv is született A karácsonyi malac címmel.

Zárásként életmeséket osztott meg a saját életéből. Kádár Annamária jelenleg egy önismereti társasjátékon és egy interaktív gyermekkönyvön dolgozik, de tervei között szerepel egy rajzfilm elkészítése is. És hát mi mit is mondhatnánk? Izgatottan várjuk!

LSzimonetta
Fotók: Szabó Béla (1.), Márné Tóth Krisztina (2.)