Friedrich Schiller Ármány és szerelem című művének egyik érdekessége, hogy a szerzőnek ez az egyetlen olyan drámája, melynek témáját közvetlenül saját korából merítette. Ugyan ez a megállapítás egy kicsit paradoxon, hiszen a történet tulajdonképpen múlhatatlan, és bárhogyan is nézzük, ez a nagy ívű irodalmi alkotás egy XVIII. századbeli Rómeó és Júlia.

A jelmezeiben, díszleteiben kissé modernizált, újragondolt alkotás örök, máig aktuális ellentéteket állít szembe egymással: hatalomvágy és erkölcsi tisztaság, kötelesség és szabadság, önzés és szerelem, önmagunk felvállalása és megfelelési kényszer. A mennyeinek induló, szenvedélyes szerelem a társadalmi különbségek, hatalomvágy, féltékenység, bosszúszomj és önzés együttes hatására foszlik semmivé.

Ferdinánd, a nemesi származású őrnagy (Hajdu Tibor) és Lujza, a középosztálybeli lány (Juhász Jázmin) szenvedélyesen egymásba szeretnek. Természetesen ezt a szerelmet a lány apja, Miller, a városi zenész (Vincze Gábor Péter) féltésből és aggodalomból, míg Von Walter miniszter, Ferdinánd apja (Ungvári István) önzésből és hatalomvágyból ellenzi. Ehhez a táborhoz csatlakozik Lady Milford (Agócs Judit), aki Ferdinánddal kötendő házasságától remél erkölcsi felszabadulást; Wurm, a miniszter titkára (Sárközi József), aki Lujzát szeretné nőül venni; valamint a szintén hatalmi harcokban érdekelt Von Kalb udvari marshall (Kolnai Kovács Gergely). Mindeközben Lujza édesanyjának „szelleme” (Janisch Éva) aggodalmas, vészjósló némasággal figyeli a történéseket. A sok furfangos ármánykodás, cselszövés hőseinket a reményből kétségbeesésbe, majd a kétségbeesésből reménybe sodorja újra és újra, így könyörtelenül a tragikus vég felé taszítva…

Ez a fordulatokkal teli, magával sodró, megindító történet elsőrendű színészi remeklésekkel kerül prezentálásra. Olyan erőteljes alakításoknak lehetünk tanúi, melyek képesek kiváltani a nézőben a düh és harag érzését, amikor úgy érezzük, hogy a karaktereket a mennyekig tudnánk emelni, vagy éppen puszta kézzel megfojtani. A dráma szereplőinek autentikus megformálása lenyűgöző.

Schiller drámája – ahogy az előadás is – erőteljes, szenvedélyektől túlfűtött, nem vidám és nem könnyen emészthető, de megérintő alkotás.

Bári Edit
Fotók: O. Jakócs Péter

Fotógaléria: Ármány és szerelem – Premier a Győri Nemzeti Színházban

O. Jakócs Péter fotói

55 kép