Bay Ferenc 1904. július 18-án született Győrszigetben, Bay Ferenc, a győrszigeti elemi iskola igazgatója és Tóth Erzsébet tanítónő gyermekeként. Elemi iskoláit az édesapja vezette intézményben végezte, majd 1913-ban beiratkozott a Győri Szent Benedek rendi Katolikus Főgimnáziumba. Elemista korában kezdett zongorázni a Győri Ének- és Zeneegylet Zeneiskolájában, három évet végzett el. Később magánúton vehetett órákat, mert a bencéseknél nem volt zeneoktatás, ennek ellenére többször zongorázott iskolai rendezvényeken, és játszott vonósnégyesben is. Tagja volt a cserkészcsapatnak, versmondásban és színházi előadásban is kipróbálta magát, a korabeli sajtó beszámolója szerint ebben is tehetséget mutatott. 1921-ben ő kapta meg dr. Baross 200 koronás adományát. 1922-ben jó minősítéssel érettségizett.

Ebben az évben kezdte meg jogi tanulmányait a Budapesti Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán. Jogfilozófiai és közgazdasági érdeklődése mellett sokat foglalkozott statisztikával és pénzügytannal. Államtudományi oklevelét a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, 1928. március 5-én kapta meg Pécsett. Saját bevallása szerint: „Ez alatt az idő alatt a jogi studiumoknál sokkal többet foglalkoztam irodalmi, történelmi, szépművészeti tanulmányokkal, a bölcsészet és társadalmi tudományok egyes kérdéseivel, mert soha nem akartam »szak jogász« lenni [...] hanem mindig könyvtáros, amely hivatáshoz – és nem foglalkozáshoz – a szakismereteken kívül széles körű tudásra van szükség.”

Egyetemi évei alatt is folytatta a zenei tanulmányait, sőt a hagyatékában fennmaradt kották tanúsága szerint zeneszerzőként is kipróbálta magát. 1922 és 1928 között negyvennél több zeneművet alkotott, egyik szerzeményét elő is adták 1924. november 30-án a Mária Dorothea Egyesület műsorán – sajnos nem derül ki, melyiket. A Győri Hírlap 1924. december 2-i száma szerint Kapi Jolán „Bay Ferenc csinos szerzeményét énekelte üde csengésű hangján. Bay Ferenc kísérte diszkrét finomsággal.” Több megzenésített vers mellett Don Fernando címmel egy romantikus operát is alkotott egy felvonásban, 4 képben. Ismert egy 1924-es változata, de letisztázva, bekötve 1928 decemberére, karácsonyra készült el „Júliának Ferenc” ajánlással. A nevezett hölgy Orosz Júlia lehetett, akivel a szerző kitüntetett barátságban állt, és akivel közös koncertjük is volt 1930. április 6-án a bencés templomban. 1924-től találkozunk nevével koncerteken zongorakísérőként vagy előadóként, sok esetben zongoraművésznek titulálják a korabeli sajtóban, több helyen értő kísérőnek nevezik. Emellett rendszeresen működött orgonistaként is, helyettesítette a székesegyház orgonistáit, de kísérőként és önállóan is fellépett koncerteken. 1933-tól ritkábban szerepelt zenészként, annál gyakrabban kérték fel az egyes zeneszerzők életművének bemutatására, valamint többször jelentek meg kritikái, beszámolói koncertekről, hangversenyekről. A zene végigkísérte az életét, saját bevallása szerint „ha zenét hallok, mindig félreteszem a munkámat, hogy legalább pár percig a muzsikára figyeljek”.

1928. október 22-én került Győrbe napidíjasként. Érdeklődése mindvégig a könyvtárhoz vonzotta inkább, ám ilyen állás nem lévén, a városi levéltárban kapott munkát: 1931-ben véglegesítették, és a város vezetősége lehetővé tette, hogy elvégezze a levéltárkezelői tanfolyamot a Magyar Királyi Országos Levéltárban, ahol 1932. szeptember 2-án „országos levéltári kezelő-tisztviselői, vagy vármegyei és városi köz-törvényhatósági fő- és allevéltárnoki állás viselésére képesíttetett”.

1933. október 13-án őt nevezték ki az üresedésben lévő főlevéltárosi állásra azonnali hatállyal, élethossziglan. Nagy lelkesedéssel látott megbízatása teljesítéséhez. Tanulmányozta a külföldi szakirodalmat, kapcsolatokat épített ki a magyar könyvtári- és levéltári szakemberekkel. Szervezeti és működési átalakítási munkálatokat kezdeményezett. Elsőként a tisztviselőkérdést igyekezett megoldani, mert véleménye szerint egyetlen szakember képtelen a két intézmény ügyeit hatékonyan irányítani, ezért 1935-ben allevéltárnokot neveztek ki mellé dr. Lengyel Alfréd személyében. Vele kezdte el a helyiségek átrendezését, a leltározást és egy szakkatalógus összeállítását. Kísérletet tett a városban található magánkönyvtárak számbavételére, munkája kivívta a Közgyűjteményi Osztályok Felügyeletének elismerését is.

A hazain túl, ismereteinek bővítése érdekében kapcsolatokat teremtett külföldi könyvtárakkal, munkájukat a helyszíneken tanulmányozta. 1936 októberében három hónapos tanulmányútra utazott a göttingeni egyetemre. A világhírű intézmény jogi fakultásán – mint Faluhely Ferenc egyetemi professzor tanársegéde – a nemzetközi joggal és ezzel kapcsolatosan a dunavölgyi kérdéssel foglalkozott, majd tanulmányozás céljából meglátogatta a német városok levéltárait és könyvtárait. A németországi tanulmányútról számos újítást hozott magával; rendszeresen bemutatta a könyvtár új szerzeményeit és egy válogatást a régi, érdekes kiadványokból, de rendezett kiállításokat is például a tanulmányútjáról hazahozott indiai miniatúra másolatokból. 1937-ben Olaszországban volt tanulmányúton, ahol a velencei, római és firenzei könyvtárakat tanulmányozta, de a Pompejiben zajló ásatásokra is ellátogatott. Élményeiről mindkét esetben beszámolókat tett közzé a sajtóban, itáliai utazásáról a Győri Nemzeti Hírlapban Imperium Romanum címmel öt részes sorozatban számolt be, élvezetes stílusban.

Az intézmény folyamatos pénz- és helyhiánnyal küzdött, ezért Bay Ferenc a sajtóhoz fordult, beszámolt a könyvtár problémáiról, kérte, hogy ajánljanak fel jó állapotú könyveket a könyvtár számára, beiratkozásra ösztönzött, illetve megoldást keresett a helyhiány orvoslására is. A cikkek, előadások és hirdetések eredményesek voltak, lassan emelkedett az olvasói létszám, és az állomány is gyarapodásnak indult. Az újságok több cikkben számoltak be a fejlődésről, és Bay Ferenc is évente közölt kimutatásokat. Kiadványokat juttattott el a város lakosságához a könyvtár népszerűsítése érdekében. 1938-ban Osztovics Józseffel finanszírozta és szerkesztette a Dunántúli Helikon című irodalmi folyóiratot, emellett folyamatosan jelentek meg Győr történetével kapcsolatos írásai a Győri Kalendáriumban, illetve a korabeli sajtóban ismeretterjesztő írásai a levéltárban előkerült érdekesebb anyagok kapcsán. Rendszeresen tartott tudomány-népszerűsítő előadásokat is különös végrendeletekről, párbajokról, diplomáciai eseményekről és a Győrt érintő régi történésekről. Irodalmi és helytörténeti munkásságáról száznál több írása tanúskodik.

A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb helytörténeti témájú írása, melyek a mai napig megkerülhetetlenek. 1935-ben a Lloyd Testület pályázatot írt ki a történetének megírására, ami eredménytelenül zárult. Bay Ferenc pályázaton kívül megírta a testület történetét 1856-tól 1883-ig. A választmány az 500 pengős pályadíjat neki ítélte oda. A munka kiadását későbbre halasztották, hogy a további éveket is fel tudja dolgozni. Végül 1942-ben jelent meg A Győri Lloyd a városáért és kereskedeleméért 1856-1936 címmel. A 350 oldalas munka nemcsak a címben jelölt nyolcvan évét mutatja be, hanem azokat az előzményeket is, amelyek létrehívták ezt az egyesületet, mindezt levéltári dokumentumok sokaságával alátámasztva. Napóleon győri tartózkodása és a hadi események is foglalkoztatták, több cikke, előadása volt a témában, majd Napóleon Magyarországon címmel könyv formájában is közreadta kutatásait, mely az Officina kiadásában, 1941-ben jelent meg. A kötet olvasmányos stílusban, de korabeli forrásokon keresztül mutatja be az eseményeket. Kedvelt témája volt 1848-1849 kutatása, annak helybéli vonatkozásai. Kutatásait 1848-1849 a korabeli napilapok tükrében címmel adta ki 1943-ban szintén az Officina, de írt Mária főhadnagyról, illetve a fontos korabeli szemtanú, Ecker János naplójából is fordított részletet. Sokat tett dr. Kovács Pál érdemeinek bemutatásáért is. Mária Terézia élete is foglalkoztatta, és szerette volna elérni, hogy a közkönyvtár az ő nevét vegye fel. Figyelemre méltó nyelvismerettel rendelkezett: beszélt németül, franciául és olaszul, olvasott latinul, görögül és angolul. Mindezek mellett a kulturális közélet fáradhatatlan szervezője volt, báloktól a koncertekig, hősi emlékmű felavatásán át a Mária Terézia által adott kiváltságok és Győr visszavétele évfordulójának ünneplésén keresztül a belvárosi temető emlékparkká alakításáig számos feladatot ellátott, a zenei életet és a színház ügyeit is ide értve, de felszólalt a múzeum ügyében is. 1939-ben a Dunántúli Helikon különlenyomataként jelent meg Riport a láthatatlan múzeumról című írása, a Rómer Flóris által kezdeményezett nagyszerű múzeumi gyűjteményről, amelynek anyaga a bencés múzeum régiségtárában van összezsúfolva és zárva a nyilvánosság elől – a gyűjtemény nem gyarapszik, és generációk nőnek fel anélkül, hogy a vidéken elsőként létrejött, páratlan gazdagságú gyűjteményt láthatnák. Alig fél évvel később már az olvasható a híradásokban, hogy nyitásra kész a múzeum a kultúrház első emeletén. Győr számos egyesületének volt tagja. Titkára, majd főtitkára lett a Kisfaludy Irodalmi Körnek, a Rotary Club és a Petőfi Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta.

Dr. Bay Ferenc köszönő szavai búcsúztatásán, 1964. október 1-jén

A II. világháború a könyvtárat sem kímélte. Bay Ferenc 1941-ben felmentést kapott a katonai szolgálat alól. Az 1944-es bombázások miatt a könyvtár és levéltár kincseinek megvédése érdekében az állomány legértékesebb darabjait menekíteni kellett: egy része a karmelita templom pincéjébe, a továbbiak Ménfőcsanakra kerültek, de a zöme a Városházán maradt. A berendezések, a felszerelések és a könyvállomány egy része elpusztult, szétszóródott a külön óvóhelyen őrzött szakkatalógus és irattár is. Bay Ferenc 1945-ben a hadi események után azonnal munkába állt, és őt bízták meg a városban és a megyében lévő műtárgyak felügyeletével és összegyűjtésével is. A könyvtár csak 1946-ban nyitotta meg újra kapuit az olvasók előtt. Bay Ferenc 1945 után szerkesztőségi tagja lett a Könyvtáros című szakmai folyóiratnak, elindítója a Kisalföldi Könyvtáros című periodikának. 1951-ben a levéltár és a könyvtár különvált, a könyvtár átköltözött a Városházáról a Rákóczi Ferenc utca 1. szám alá, és összeolvadt a budapesti Központi Technológiai Könyvtár Győri Fiókjával. 1952-ben a Győri Városi Közkönyvtár és a Győri Körzeti Könyvtár egyesítésével létrejött a Megyei Könyvtár. 1956-ban a könyvtár ismét új épületbe költözött, a Radó-szigeti KIOSZK lett az új otthona, és felvette Kisfaludy Károly nevét. Ezzel Bay régi álma vált valóra, hiszen már 1937-ben ezt az épületet javasolta könyvtárnak, és sikerült elérnie, hogy az intézmény méltó elhelyezést kapjon. 1958-ban bevezették a szabadpolcos kölcsönzést, az országban második könyvtárként. Szívügye volt a könyvtáros képzés is. Sikerült elérnie, hogy könyvtárát tankönyvtárnak minősítsék, és öt féléves középfokú képzés indult alapfokú képesítéssel rendelkező könyvtári dolgozók számára.

1950-től egészségi állapota egyre romlott. Ízületi- és reumatikus panaszai fokozódtak, sokat tartózkodott kórházban, évente többször kezelték gyógyfürdőkben. 1964. október 1-én a könyvtárban és levéltárban végzett 36 évnyi munka után nyugdíjazták, igazgatói munkakörét átadta Pernesz Gyulának. „Könyvek között búcsúzott... Könyvek között, de nem a könyvtártól. A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatói tisztségétől, de nem a könyvtártól”, írták búcsúztatójában. Nyugdíjasként régi újságok, folyóiratok győri vonatkozású cikkeit cédulázta a várostörténeti munka segítésére, amit részben kevés bejárással, részben a lakásán el tudott látni. Nagyobb elméleti munkát már nem írt, de jelentek még meg kisebb cikkei, a közélettől is teljesen visszavonult. 1975. április 9-én halt meg hosszabb betegség után.

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom:
Csanaki Ilona: Bay Ferenc könyvtári törekvései (szakdolgozat). Győr, é. n.
Kéri Krisztina: 100 éve /július 18./ született Bay Ferenc levéltáros, könyvtárigazgató (szakdolgozat) Győr, 2005
Mónus Imre: Dr. Bay Ferenc = GYT 19. köt. 1998. p. 207–233
Mónus Imre: dr. Bay Ferenc dr. In.: Grábics Frigyes – Horváth Sándor Domonkos – Kucska Ferenc (Szerk.): Győri életrajti lexikon Győri Városi Könyvtár Győr, 1999.
Mónus Imre: dr. Bay Ferenc dr. In.: Grábics Frigyes – Horváth Sándor Domonkos – Kucska Ferenc (Szerk.): Győri életrajti lexikon Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár Győr, 2003.

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti osztályának gyűjteményéből származnak. Az 1. fotó Varga István felvétele, a 2. fotón Bay Ferenc jutalmat ad át a Szovjet-Magyar Szavalóverseny 2. helyezettjének, Vincze Ildikónak 1958-ban (Mezei György felvétele), a 3. fotót szintén Varga István készítette.

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.