Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues) című regényével vált világhírűvé, mely 1928-ban újságban, majd 1929-ben könyv formájában is megjelent. A művet saját tapasztalatai ihlették. A főhőshöz, Paul Bäumerhez hasonlóan tizennyolc évesen, tanítóképzős osztálytársaival – egy tanáruk hazafias biztatásának hatására – az iskolapadból került katonaként a nyugati frontra. Lövészárokban harcolt, ahonnan srapnell okozta sérülésekkel szállították kórházba. A háborút követően folytatta tanulmányait, majd tanárként, könyvtárosként dolgozott, újságíró és szerkesztő is volt.

Könyve bemutatta a háborúnak azt az oldalát is, amelyről a hősi katonatörténetek ritkán szólnak, mint az éhezés, a betegségek, a patkányok. A regényt 1929-ben huszonhat nyelvre ültették át, és olvashatóvá vált hazánkban is, Benedek Marcell fordításában, a Dante Kiadó gondozásában. Később ezt a fordítást más kiadók is megjelentették. A Cartaphilus Kiadó pedig 2008-ban, Filmregények sorozatában, Ortutay Katalin fordításában adta ki.

1930-ban bemutatták a könyv filmváltozatát (All Quiet on the Western Front) ‒ Lewis Milestone rendezésében, Louis Wolheim és Lew Ayres főszereplésével –, amely elnyerte a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. 1979-ben és 2022-ben újra megfilmesítették, először Delbert Mann, majd Edward Berger rendezésében. Az 1979-es, Emmy- és Golden Globe-díjas feldolgozás főszerepeit Richard Thomas és Ernest Borgnine alakították.

A legújabb adaptáció 2023-ban kilenc jelölésből négy Oscar-díjat elnyert (legjobb nemzetközi film, legjobb operatőr, legjobb látványterv és díszlet, legjobb eredeti filmzene), valamint rekord mennyiségű, hét díjat vehettek át a készítői a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) londoni díjkiosztó gáláján. Német Filmdíjat (Lola-díj) is számos kategóriában nyert, köztük a színészek: Felix Kammerer és Albrecht Schuch. Pedig az első filmváltozatot Németországban 1930. december 11-én betiltották a „német tekintély rombolása miatt”.

A történet második része (Der Weg zurück), amely az első regény közvetlen folytatása, könyv alakban 1931-ben került ki a nyomdából. A háborúból hazaérkező német katonák polgári életbe való visszatérését mutatja be. Hazánkban még abban az évben, ismét Benedek Marcell fordításában, a Dante Kiadó adta ki ...és azután címmel. A könyv később Győztesek és legyőzöttek címen is megjelent.

Hitler hatalomra jutása után Németországban a – világ más részein pacifista regényként ünnepelt – művet hazafiatlannak minősítették és betiltották. A meglévő példányokat eltávolították a könyvtárakból és a boltokból, a könyvégetések során számos kötet megsemmisült. Az író a politikai támadások elől 1933-ban Svájcba menekült, majd 1939-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1938-ban megfosztották német állampolgárságától, 1947-ig – amikor megkapta az amerikai állampolgárságot – hontalan volt. 1948-ban visszatért Svájcba, ahol 1970-ben bekövetkezett haláláig élt.

Remarque már tizenhat évesen verseket, esszéket írt. Első regénye – még az eredeti nevével – 1920-ban Álomszoba (Die Traumbude) címmel jelent meg. Írásainak lírai hangvétele, helyenként szentimentalizmusa a Nyugaton a helyzet változatlan naturális képei között is fellelhető. Műveiben a két háború borzalmai, történelmi háttere és a különféle társadalmi helyzetű emberek életének bemutatása mellett fontos szerepet kap a reményt nyújtó szerelem. Az 1941-es kiadású, hazájukból kiutasított, országokon át menekülő, hontalan emberekről szóló Szeresd felebarátodat (Liebe deinen Nächsten) történetében ugyanúgy jelen van, mint A Diadalív árnyékában (Arc de Triomphe) című, 1945-ben megjelent regényében.

A hitleri Németországból Párizsba menekült orvos, Ravic doktor illegálisan tartózkodik Franciaországban, ezért hivatalosan nem operálhat. Sebészként kiszolgáltatott embereken segít, valódi otthon nélkül maga is rejtőzködik. Ravic életében a segítségre szoruló Joan személyében jelenik meg a szerelem. A történetet többször filmre vitték, az 1948-ban és az 1985-ben készült feldolgozások a legismertebbek. Az első Ingrid Bergman, Charles Boyer és Charles Laughton, a második (In the Shadow of the Arch) pedig Anthony Hopkins, Lesley-Anne Down és Donald Pleasence főszereplésével készült.

Erich Maria Remarque nővérét, Elfriede-t 1943-ban kivégezték, de az író csak a háború után értesült a sorsáról. Az 1952-ben megjelent, a mellerni koncentrációs táborban játszódó Szikrányi élet (Der Funke Leben) című művét neki ajánlotta. Az 1954-es Szerelem és halál órája (Zeit zu leben und Zeit zu sterben) helyszíne is a második világháborús Németország. Ez a könyv a hadszíntér mellett bemutatja a hátországot is, itt bontakozik ki a szabadságát töltő katona, Ernst Graeber és Elisabeth Kruse szerelme. 1958-ban, Douglas Sirk rendezésében, John Gavin és Liselotte Pulver főszereplésével készült film (A Time to Love and a Time to Die) a regényből, melyben Pohlmann professzor szerepében Remarque is feltűnt.

1962-ben jelent meg az író utolsó regénye, az Éjszaka Lisszabonban (Die Nacht von Lissabon). 1942-ben menekültek várakoznak Lisszabon kikötőjében, hogy hajóra szállhassanak Amerika felé. Egy férfi két hajójegyet, egyúttal a menekülés lehetőségét ajánlja fel egy másiknak, ha meghallgatja a szerelme és az élete történetét.

Erich Maria Remarque 1970. szeptember 25-én, Locarnóban hunyt el szívelégtelenség következtében, és Ronco sopra Ascona temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Bogár Erika

Forrás:  Erichh Maria Remarque: A katona, Merényi Könyvkiadó, Budapest 1995.; Erichh Maria Remarque: A Diadalív árnyékában, Forum Könyvkiadó, 1969.; deutschesoldaten.fandom.com; en.wikipedia.org; moly.hu; port.hu; de.wikipedia.org

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.