Édesapja kántoroktatóként működött, ő tanította meg kottát olvasni a fiát, aki zenei tehetségével már kisgyermekként kitűnt, például szopránszólókat énekelt a templom kórusában. 7 éves korában kezdett el hegedülni, de úgy érezte, hogy sikertelenül próbálja meg elsajátítani a hegedűjátékot, ezért abbahagyta. Ezt követően édesapjától tanult zongorázni. Miután a családfő 1917-ben elhunyt, Budapestre költöztek. A fiú a gimnáziumi tanulmányaival párhuzamosan mozikban, némafilmek vetítése alatt játszott zongorán. Sikeres érettségijét követően mind a budapesti jogi egyetemre, mind a Zeneakadémiára felvételt nyert, diplomát végül azonban egyik felsőoktatási intézményben sem szerzett. Közben tisztviselőként dolgozott a Közélelmezési Minisztériumban, esténként pedig bárzongoristaként működött. 1924. december 17-én megnősült, Husz Ilona Cecília tanítónőt vette el.

1927-ben Harmath Imre librettista fedezte fel zenei tehetségét a Stefánia úti Admiral bárban, miután Harmath kérésére néhány saját szerzeményét is előadta. A legendák szerint az egyik dallamra ott helyben szöveget rögtönzött, és megszületett Eisemann első slágere (Szeret-e még), amelyet nem sokkal később a Lesz maga juszt is az enyém követett. A sorra íródó Eisemann-dalokat az Omnia Kabaréban és a Bethlen Téri Színházban is játszották. Első színházi felkérését 1928-ban Faludi Sándortól, a budapesti Fővárosi Operettszínház igazgatójától kapta. A háromfelvonásos revüoperettet 1929. január 12-én mutatták be a teátrumban Miss Amerika címmel. A szövegkönyvet a rutinos librettista Szilágyi László írta. A főszerepeket a kor sztárjai, Kabos Gyula, Fejes Teri, Pérchy Erzsi, Kertész Dezső alakították. Az előadás óriási sikert aratott, a slágerek hamar közismertté és közkedveltté váltak, vannak köztük ma is ismertek, pl. Hosszú az éjszaka, ne menjen még haza vagy Kié vagy, mondd kié? Mindezek ellenére a kritikusok fanyalogtak a premiert követően.

Időközben Eisemann híre egészen New Yorkig eljutott, ugyanis a legendás Ziegfeld Színház igazgatója dalokat rendelt tőle, ő azonban inkább első operettje partitúráját küldte el, így nem sokkal az ősbemutatót követően a Broadwayn is műsorra tűzték a darabot. Ezt követően 1930 és 1944 között húsz operettjét mutatták be, valamint filmzenéket is komponált, tucatnyi magyar és külföldi alkotásban csendültek fel dallamai. Nálunk leghíresebb az 1931-ben bemutatott Hyppolit, a lakáj című film, amelynek dalai Köszönöm, hogy imádott és a Pá, kis aranyom „az évtized slágerei lettek”, és azóta is közismertek.

1933. május 12-én tartották a budapesti Magyar Színházban Honthy Hanna, Törzs Jenő, Gombaszögi Ella, Kabos Gyula, Gózon Gyula, Ráday Imre főszereplésével az Egy csók és más semmi című új operettjének ősbemutatóját. A cselekmény kuszasága ellenére, köszönhetően a kiváló színészi gárdának és a remek daloknak (Egy csók és más semmi, Egy kis édes félhomályban; Hallod-e Rozika, te), sikert aratott. 1940-ben le is forgatták a filmváltozatát Ráthonyi Ákos rendezésében, Tolnay Klári, Jávor Pál, Rajnay Gábor, Peéry Piri, Pataky Jenő főszereplésével. Az 1941 januárjában bemutatott filmhez azonban a forgatókönyvírók valamennyit módosítottak az eredeti történeten. Sikerei az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére anyagi jólétet biztosítottak Eisemann és családja számára, „a 30-as évek legkeresettebb operett- és filmzeneszerzői közé emelkedett”. 1934. december 23-án a Fővárosi Operettszínház tűzte műsorára az Én és a kisöcsém című, szintén Szilágyi Lászlóval közösen írt operettjét Bársony Rózsi, Feleki Kamill, Kabos Gyula, Dénes György, Turay Ida, id. Latabár Árpád, Verebes Ernő főszereplésével. Olyan slágerek születtek, mint a címadó dal, a Maga nős ember vagy boldog; Bőg a tehén; vagy épp a Mia bella signorina. A legtermékenyebb éve 1940 volt, öt művét mutatták be különböző színházak.

Álló sor: Déry Sári primadonna, Eisemann Mihály zeneszerző, Gombaszögi Ella komika. Lent: Angyal Nagy Gyula operaénekes.

1943. június 4-én a budapesti Vígszínházban adták elő első alkalommal Fekete Péter című háromfelvonásos operettjét, amelynek szövegét Zágon István és Somogyi Gyula írták, főszerepeit Ajtay Andor, Kiss Manyi, Csányi László, Óvári Tibor, Kelemen Éva és Dénes György játszották. A mű kétségkívül egészen napjainkig az egyik legsikeresebb Eisemann-alkotásnak számít, olyan hírneves dalokkal, mint a Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány; a Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott; a Szerelemhez nem kell szépség stb. A második világháborút követően az operett műfaja háttérbe szorult, emiatt színpadi alkotásait nem játszották, Eisemann pedig vendéglők, szórakozóhelyek, kávéházak zongoristájaként tevékenykedett. 1957-ben azonban először ún. rádióoperettként még bemutatták a Magyar Rádióban Bástyasétány 77 című művét, amelynek szövegét Baróti Géza és Dalos László írta. A színházi ősbemutatót a Szegedi Nemzeti Színházban tartották 1957. május 18-án, a következő évben pedig a Fővárosi Operettszínházban is játszották. Eisemann Mihály Budapesten hunyt el 1966. február 15-én.

Nevéhez a fentebb már említetteken kívül olyan slágerek fűződnek, mint A vén budai hársfák; a Lecsó, lecsó; a lecsókolom a rúzst a szádról; a János, legyen fenn a János-hegyen; a Jaj, de jó a habos sütemény stb.

oszem

Forrás: Albert Mária: Bástyasétány 77 : Eisemann Mihály operettje; Winkler Gábor: Operett I.; Winkler Gábor: A magyar operett

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.