Hosszú ideig tartó előkészületekre van szükség egy ilyen kiállítás megszervezéséhez. A szegedi múzeum számára komoly elismerést, szakmai rangot jelent, hogy megrendezhette, mert a külföldi múzeumok nehezen adják kölcsön az értékes műtárgyaikat, így mindez hosszadalmas tárgyalássorozat után valósulhatott meg. Egyrészt a fogadó intézménynek bizonyítania kell, hogy szakszerűen bánik a kincsekkel, másrészt a kínaiak is szigorúan ellenőrzik, hová kerülnek a műtárgyaik.

A hatalmas méretű temetkezési hely az UNESCO Világörökség része, a világ nyolcadik csodájának is tartják: 8000 agyagkatonából, 130 szekérből és több száz terrakotta lóból áll. Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti parancsára készítették, akit kr. e. 210-ben temettek el. Az agyagkatonák a császár földbe temetett palotájának kapuit őrizték. Csin Si Huang-ti úgy gondolta, hogy halála után az eltemetett alakok életre kelnek, és őt szolgálják majd a túlvilágon. Nemcsak katonákat, de zenészeket, akrobatákat, tisztviselőket, ágyasokat, sőt állatokat is készítettek számára. A császár sírjának bejáratát a mai napig nem találták meg. Az építőket a munka befejezése után megölték, nehogy kifecsegjék a titkot – közel 200 embert gyilkoltak meg vagy követett el öngyilkosságot azért, hogy „kövesse” az uralkodót a másvilágra.

A XX. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezése a véletlennek köszönhető. Az agyagkatonákra kútásó parasztok bukkantak 1974 tavaszán Kína északkeleti részén, Hszian közelében. Még a Mao-féle kulturális forradalom éveit nyögte Kína, amikor ez a szenzációs felfedezés történt, akkoriban sok múzeumot és műtárgyat megrongáltak. Senhszi tartományban egy földműves több méter mélységben életnagyságú agyagszoborfejet és egy bronz nyílhegyet talált. Egy régész összeszedte a szétdobált agyagdarabokat, és összeállította belőlük az első agyagkatona szobrot. Meghatározta a korát – a Csin-dinasztia idejéből származik a lelet – és hatalmas jelentőségét. Kiderült, hogy megtalálták az első kínai császár agyaghadseregét. Hamarosan megkezdődött az ásatás, majd egy árokból terrakotta katonaszobrok százai kerültek elő, többségükben sérült, törött állapotban – sajnos nem vészelték át sértetlenül az eltelt 2200 évet. Már az ókorban sírrablók jelentek meg, akik fáklyáikkal véletlenül felgyújtották a tetőgerendázatot, amely napokon át izzott, majd a szobrokra omlott, súlyos károkat okozva bennük.

Hszian városa a kínai „aranykor” szimbóluma, a régészet világvárosa lett, egyúttal nemzeti búcsújáró hely. A sírkamra-rendszerben – 3 méterrel a föld alatt – 14 ezer négyzetméteren, 3 árokban mintegy 8000 katona áll. Rajtuk kívül 130 harci szekér, 520 ló és 150 lovas is található, valamint hivatalnokok, nők és zenészek szobrai. Többségük még mindig a föld alatt nyugszik, a feltárás napjainkban is folyik. Az árkok föld alatti kamrákat alkottak. Négy árkot találtak, de érdekes, hogy a negyedik üresen állt. Korábban halt meg a császár, mint ahogy elkészítették volna ide a szobrokat? A figurák 3 kelet-nyugati irányú, 5 méter mély, folyosókkal tagolt árokból kerültek elő, melyek különböztek egymástól. A legnagyobb, az elsőként felfedezett árok 230 méter hosszú és 60 méter széles: ebből 6000 katona került elő. A másodikból harci szekerek, lovasság és számszeríjászok, 1300 katona. A harmadik, legkisebb árokban magas rangú katonák, tisztek szobrait találták – ez képviselte a parancsnokságot. A leletek különlegessége, hogy az árkokban úgy helyezték el őket, ahogy egykor felvonult a hadsereg. Be lehet azonosítani a tiszteket és a közkatonákat, akik között egyaránt előfordulnak gyalogosok, íjászok és harci szekeresek. A harmadik árok előterében 3 sor gyalogos (68 katona soronként) kapott helyet, itt helyezték el a legkiválóbb katonákat csakúgy, mint az utóvédben, sőt még oldalvéd is volt, ők háttal álltak nekik.

A hadsereg gyalogos egységekből, lovasságból, íjászokból és harci szekerekből állt, a védelmet 200 íjász és számszeríjász biztosította. A kutatók rekonstruálni tudják, hogyan állt fel szabályos hadrendben egy hadsereg Csin korában, de a sereg felépítését, sőt haditaktikáját is. Egy hadsereghez kisegítő személyzet is tartozik: szakácsok, civilek, hivatalnokok is előkerültek az ásatás során. Zenészek, akrobaták is tartottak velük, akik a katonák szórakoztatásáért feleltek, az ő szobraikat is megtalálták. A lelőhely összesen mintegy 8000 szobrot rejt, illetve több száz lovat és harci szekereket is találtak. A lószobrok súlya a 300 kg-ot is elérheti, ezért szállításuk nehéz feladat. Előállításuk hasonlóan történt, mint a katonaszobroké. Szívós állatok voltak, egy részüket hátaslóként használták, másokat harci szekerek elé fogtak – a gyalogosok előtt vagy mögött vetették be őket a terepviszonyoktól függően. Akkoriban fából készültek.

Nagyon meglepő, milyen magasak a kínai katonák (184-197 cm-esek, az életnagyságúnál nagyobbak), attól is függött, milyen tisztséget töltöttek be (a főtisztek a legmagasabbak), így tömegük is változó (120-200 kg). Valószínűleg a császár testőrségébe akkoriban (is) szép szál legényeket választottak, az agyaghadsereget igazi katonákról mintázták. A ruházatot és a páncélt agyagból készítették, a kezeket pedig úgy alakították ki, hogy bele tudják adni azokat a fegyvereket, amelyeket a katona eredetileg is használt: valódi fegyverekkel, számszeríjakkal, kardokkal és lándzsákkal szerelték fel őket. A kínai haditechnika magas színvonalát bizonyítják, a kardok még ma is olyan élesek, hogy képesek kettévágni egy hajszálat. A figurák többsége egyenesen áll, de néhány térdelő alak kardot tart a kezében, mintha védekezne a támadás ellen.

A szobrok egyik különlegessége, hogy a testük a lábuktól a fejük felé haladva egyre alaposabban kidolgozott. Megdöbbentő, de a sok katona között nincs két egyforma: a szakértők 10 arctípust különböztetnek meg, készítőik minden egyes katonának egyedi megjelenést kölcsönöztek. A hajviseletek megformálására is nagy hangsúlyt fektettek: a gyalogosok varkocsban fogták össze a hajukat, a lovasok pedig sisakot viseltek. A katonák törzsét, fejét és a végtagjait különböző műhelyekben készítették el, majd összeszerelték őket. Egy futószalagszerű rendszert alakítottak ki, és sorozatban gyártották az üreges törzseket, lábakat, kezeket. Később helyezték rá a fejeket, és utoljára festették le a szobrokat. Eredetileg élénk színekben pompáztak, de a festék az idők során lepergett róluk. Elkészítésük valószínűleg – a mauzóleummal együtt – nagyjából 36 évig tarthatott, és 70 ezer ember munkájára volt szükség hozzá. Az agyaghadsereg megalkotásához igénybe vették az ókori görög mesterek segítségét is, 87 korabeli szobrászt sikerült azonosítani. Kína első egyeduralkodója elégedett lehetett azzal, amit elért, vaskézzel kormányozta alattvalóit. Teste egy 43 méter magas löszdomb alatt nyugszik.

A fővárosban, Pekingben, 1989-ben megnyitott kiállítás egyedülálló régészeti szenzáció, a leglátogatottabb múzeum Kínában. Most Szegeden, ezen a különleges tárlaton mintegy 50 katonaszobrot és két lovat tekinthet meg a közönség. Ezek az ókori darabok pontos másolatai, még az agyag is ugyanaz, mint amiből az eredetiek készültek, mert megtalálták az egykori agyagbányát is. A Múzeumok Éjszakáján, június 24-én nyílik meg a kiállítás másik része, amely Sanghajban őrzött ókori kincseket mutat be, köztük egy ritkaságot, egy féldrágakő jáde-páncélt, amely csak az uralkodóknak járt. A halotti páncélt apró féldrágakő-lemezek ezreiből, aranyszállal fűzték össze, amely a hiedelem szerint a túlvilágon védelmezte az uralkodót. Ilyen páncélból csak néhány darab van egész Kínában. A kiállítást továbbá hazai intézményekben őrzött műtárgyakkal is kiegészítik.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum a korábbi években több olyan kiállítást rendezett, melyeken százezer felett volt a látogatók száma. Év végéig ennél is sok tízezer érdeklődőre számítanak, akik megismerkedhetnek az agyagkatona hadsereg történetével, melyhez egy gyermekfoglalkoztató részt is kialakítottak. Szeretném továbbá a látogatók figyelmébe ajánlani a múzeum látványos, interaktív kiállítását is a névadó Móra Ferenc életéhez kapcsolódóan, ahol különböző játékokat lehet kipróbálni. A tárlat a természethez való viszonyán át mutatja be életét és tevékenységét. A Móra rengetegben fatörzsekbe rejtett idézetek, tárgyak, képek, filmrészletek segítségével fedezhetjük fel a – földrajz szakon végzett – sokoldalú író, újságíró, muzeológus gondolatait, regényeit és humorát. Valamint helyet kapott az épületben egy természettudományos (állatokat bemutató) kiállítás is, ahogyan a képeken látható. Végezetül pedig érdemes felmenni a múzeum tetején található kilátóba is, ahonnan a magasból nézhetünk le a Tiszára és a belvárosra. Jó kirándulást!

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: A szegedi Móra Ferenc Múzeum

Sulyok Attiláné fotói

54 kép

 

Forrás: mult-kor.hu; telex.hu; moramuzeum.hu; Thomas Veser: Az emberiség kincsei Világörökségünk Bp, 1997.