A verseskönyv érdekessége, hogy szerzője nem ismeretlen számunka. Szűcs Kinga színésznőként keresi kenyerét, láthattuk sorozatokban és színházi szerepekben is. A színpaddal már gyermekként megismerkedett, 1999-ben végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában. Tanulmányai alatt a Fiatalok Színháza a Stefánián előadásaiban, majd 1999-től a Soproni Petőfi Színház produkcióiban láthattuk. 2001-től a Győri Nemzeti Színház társulatának volt tagja. 2009 őszétől a Pesti Magyar Színház művésze lett, valamint vendégművészként szerepelt a Miskolci Nemzeti Színházban is.

Szűcs Kinga elmondása alapján régóta foglalkozik versírással, de igazából a pandémia ideje alatt kezdett el gyermekverseket írni, hogy egy kis vidámságot és örömteli pillanatokat csempésszen a családok életébe, ezzel is átsegítve őket a nehéz helyzeten. Versei már országos szinten ismertek, amelyek igazán színesek: vannak állatmesés, évszakokhoz köthető, a mindennapi élethez kapcsolódó, egészen piciknek és nagyobbaknak szántak. Egy biztos: mindenki megtalálja, ami az ő szívéhez közel áll.

Ennek eredményeként idén, május 30-án jelent meg A játék komoly dolog című, gyermekverseket tartalmazó könyve. A kiadványt Szina Kinga színésznő illusztrálta, akinek mesés rajzai szinte láttatják velünk az életre kelt verseket. Szombaton délelőtt családias légkörben gyűltek össze az érdeklődők a bemutatóra. A fesztelen és kötetlen hangulat további fokozására a gyermekek a szőnyegen lévő párnákra ülhettek, köréjük gyűlve pedig a felnőttek, ezáltal még bensőségesebb hangulatot teremtve. A szülők között foglalt helyet Gerbert Judit színész, előadóművész és Agócs Judit színművésznő is, akik saját csemetéjüket is elhozták magukkal.

Rendhagyó előadásnak lehettünk szemtanúi, ugyanis a bemutató kötetlen beszélgetés formájában zajlott, versolvasással egybekötve. A felnőttek már az elejétől fogva bevonták a társalgásba a gyermekeket – ezzel is oldva a hangulatot –, akik kedvükre olvashattak fel verseket a bemutató ideje alatt. Ki bátrabban, ki kicsit szégyenlősebben adta elő a műveket. Miután a szerző bemutatta a könyvet, rögtön azzal a kérdéssel fordult a lurkók felé, hogy mit szeretnek játszani? Ezt követően Agócs Judit kisfia, Artúr előadásában hallhattuk Szűcs Kinga Az anyukám című versét, majd Szina Kinga A játék komoly dolog című verset olvasta fel, amely a verseskönyv címét is adta.

A játék komoly dolog

A játék nem játék, az komoly dolog
Én pedig egész nap csak gyakorolok!
Mert például, mi van ha várat építek? 
Ledől és alászorul egy lego-gyerek?

Ha a sztetoszkópom a fülembe teszem-veszem
Rajtam múlik gyógyul-e sok kis betegem.
Vagy ha a spatulát a nyelvükre rakom
A torokgyulladást időben elkapom.

Vagy ha a vonatom körbe-körbe jár
És a piros fénynél szépen meg nem áll,
Mert a sorompóra jól nem figyelek
Okozhatna akkor egy nagy balesetet.

Látod, fontos, hogy sokat játsszam én
S arról álmodozom éjnek idején
Hogy ha megnövök vasutas leszek,
Sztetoszkópommal hosszan integetek,
Homokvárból csodálnak a lego-gyerekek.

Arra a kérdésre, hogy ki szereti a verseket, minden gyermek feltette a kezét – még a felnőttek is. És hogy mit szeretünk a versekben annyira? „Egyfelől a versek zeneiségét nagyon szeretem, ahogy gördülnek a szavak, másfelől a versekkel mindössze két-három perces történeteket és hangulatokat tudunk megjeleníteni, amelyek életre kelnek előttünk” ‒ fejtette ki a szerző, aki Őszi reggel című versével ezt rögtön prezentálta is az egybegyűlteknek.

Őszi reggel

Sárga levél arany ág
Arany ágon bogár rág
Levél bordó piros fény
Őszi lágy nap zöld repkény

Édes Szőlő körtefa
Legszebb bíbor ág boga
Kövér alma dércsípte
Harmat eltűnő csipke

Élet éled zene száll
Kislány iskolába jár
Fiú nagy táskát cipel
Jókedvében énekel.

Őszi reggel jóleső
Szitál áztató eső
Sütőtök és gesztenye
Bő termésű berkenye

Az előadás során még több verset hallhattunk a kicsik és nagyok prezentálásában. Többek között az Óvodai barátságot, a Lányok, fiúkat, a Húsvéti nyuszit, majd Gerbert Judit A tanító néni című verset adta elő, míg Agócs Judit A spenót címűt.

A spenót

Nem eszem meg a spenótot!
Nemcsak a ruhán hagy foltot,
A fogam is csupa zöld,
Íze mint a füves föld.

Én csak kakaós csigát eszem!
A spenótot teszem-veszem,
Tologatom magam előtt
Úgy gyűjtök az ügyhöz erőt.

Pedig nagyi mindig mondja
Növök, mint a mérges gomba
S jól teszem, ha bepakolom
Pocakomba mind betolom.

Mert erős csak így leszek
És, hogy ne legyek beteg
Ebédet csak színesen!
Sok zöldséget szívesen!

„Miért olyan ijesztő a sötétben? Ti is szoktatok félni a sötétben?” ‒ Tette fel a kérdést ezután Kinga a gyerekhallgatóságnak. Ha elolvassuk az alábbi verset, rájövünk, hogy nincs is miért félnünk. Figyeljünk csak!

A sötét

A takaró alatt már nagyon meleg van
De egyszer emlékszem
a lábam kidugtam
Az ágy alatt egy kéz van, attól tartottam
A lélegzetemet is visszafojtottam.

A sarokban ott áll egy izzó szemű rém.
Érzem egy pillanat és elindul felém.
Ha lehunytam pillám
még jobban láttam én
Olyan rettentő volt, a jaj fagyott belém!

Az ajtó kitárult és még ijesztőbb volt
Mert szemben a falon egy óriás tapsikolt
Hatalmas trónusán nyikorgón szónokolt
A fejemben egy nagy sikítás zakatolt!

És akkor láttam én, hogy apu benyitott
A falon nyuszi árny mit a fény nagyított
A sarokban macim szeme világított
A lepedőmbe lábam belegabalyodott.

Majd apa átölelt, úgy megnyugodtam én
Aztán megbeszéltük,
hogy itt nem lakik rém
És mindenki szeret,
a szobám csak enyém
A sötét titkait megfejtjük könnyedén.

Befejezésül Gerbert Judit előadásában a Téli éjen című verset hallhattuk, amelynek végén a szerző dedikálta könyvét.

Téli éjen

Téli éjen zimankóban
Száll a szán a könnyű hóban
Hideg van, a hó szikrázik
Az én lábam mégsem fázik
Melengeti puha bunda
Talpam alatt forró tégla
Velem szemben nagyapó
Kezem fogja nagyanyó.
Beszélgetünk mindenfélét,
Elérjük a falu szélét
Messze kutyák ugatnak
A sötétre csaholnak.

Nagyapó hosszan mesél.
Amikor eljön a tél
Minden évben eljövünk
Itt pár napot eltöltünk.
Itt született édesapád
Én is és a dédnagyapád.
Ez a ház már sokat látott
Ismerd meg hát a világot
Amely téged is ringatott
Apáidnak bölcsőt adott.
Itt fogtam az első halat
Nem messze az erdő alatt.

Ott folyik egy kis folyó
Nyáron abban úszni jó.
Édesapád is ott várta
Hogy a fészkében a szárcsa
Tojásából kikeljen
És a vízre lemenjenek
Tavasszal a kis madarak
S vígan ússzanak a halak.
Most neked is megtanítom
Elmesélem amíg bírom
Mindazt, ami bennünk adott
S bár nem hordunk vaskalapot
Mégis fontos honnan jöttünk
Tudnunk kell, hogy hol születtünk.

És mondott még annyi szépet
igazakat és regéket.
És én boldogan hallgattam
Aztán lassan elaludtam.
Azt álmodtam: nagyon régen
Aranykastély állt az égen
Együtt laktunk ott apámmal
Nagyapámmal s dédapámmal
Mindenkinek víg volt kedve
Sok nevetés harsant benne
S este mikor összegyűltünk
Ódon asztalt körbeültünk
Régi mesék szárnyra keltek
A szívünkön fészket leltek.

LSzimonetta
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Szűcs Kinga kötetbemutatója a győri Ünnepi Könyvhéten

Vas Balázs fotói

21 kép