„A Még 1+1 koncertekkel megpróbálom egy nagyjából 55 éves pálya legalább néhány állomását megmutatni” ‒ mondta Presser Gábor az MTI-nek adott interjúban. A billentyűs, énekes játszott az Omegában (1967-1971), majd megalapította a Locomotiv GT-t, amely Somló Tamás haláláig, 2016-ig létezett. Sikeres musicalek (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A padlás) és filmzenék (Ripacsok) szerzője, aki szólóalbumai mellett mások mellett Kovács Katinak, Zoránnak, Katona Klárinak, Rúzsa Magdinak és Falusi Mariann-nak írt lemezeket.

Presser Gábor szeptember 30-án és október 1-jén is fellép a Sportarénában. Mint kifejtette, ezeken a koncerteken középre kerül a színpad, ami igazi kihívás, hiszen minden mozzanat a közönség szeme előtt játszódik, másrészt így kerül a legközelebb a nézőkhöz. „Nem csak a forgószínpad adottságait lehet kihasználni, de a zongorák váltogatása, a szólisták és muzsikusok minden mozdulata látható így, ami nagyon izgalmas.” Kitért arra, hogy az Aréna-koncertre volt egy B-terve: egy kisebb helyszínen szeretett volna összefoglaló sorozatot játszani, tíz-tizenkét estén át három-négy különböző műsort bemutatva az évtizedek alatt felgyűlt dalokból, akár korszakok szerint, akár tematikus válogatásként. „Ez nagyjából hatvan-nyolcvan dalt jelenthet, de sehol sem sikerült ennyi időre termet bérelni, egyik alkalmas helyszínt se tudták vagy akarták ennyi napra kiadni. Így maradt a terv, még nem tennék le róla, talán egyszer” ‒ fűzte hozzá.

Beszámolt arról, hogy miközben idén 50 éve mutatták be első zenés darabját, a Képzelt riport...-ot, és 35 éves lett A padlás, keszülődnek a Sztevanovity Dusánnal közös új zenés darab, a Pinokkió októberi próbáira. „A dalok jórészt készen vannak, de a színházi munkában ennyivel a bemutató (december 9.) előtt ez még nem jelenti azt, hogy már nem változtatunk rajtuk.” Ami saját lemezterveit illeti, a zenész megerősítette, hogy több dolog készül. Az egyik projekt dalokról szól különböző előadók közreműködésével, dolgozik versek megzenésítésén, illetve egy instrumentális anyagon képzelt filmekhez. „Ezt a hármat szeretném lemez formában is megjelentetni, esetleg további kiadatlan anyagokkal együtt, mint egyfajta gyűjteményes csomagot.”

Tíz éve annak, hogy a Locomotiv GT utolsó koncertjét adta, 2013. augusztus 18-án az alsóörsi LGT-fesztiválon. Az MTI kérdésére, amely az LGT dalainak napjaink zenéjére gyakorolt hatására vonatkozott, Presser Gábor megjegyezte: öröm és megtiszteltetés, hogy olyan népszerű mai együttesek hivatkoznak / utalnak a Loksira munkáikban, mint a Carson Coma vagy az Ivan & The Parazol. „Ezt egyáltalán nem gondolom magától értetődőnek.” A Locomotiv GT előtt tisztelgett 2020 végén megjelent lemezével a hazai világzenei színtér kiemelkedő formációja, a Csík Zenekar is, amely két LGT-tag, Presser Gábor és a gitáros Karácsony János bevonásával, népzenei ihletésű hangszerelésekkel új, modern köntösben keltette életre a régi dalokat A dal a miénk címmel. A hatalmas sikerrel futó produkció már a 2.0-ás verziónál jár.

„Rögtön az első Csík-féle LGT-feldolgozás, az És jött a doktor után éreztem, hogy ez egy nagyon jó együttműködés lesz, és annak már tizenkét éve. Szabó Attila feldolgozásait az utolsó hangig nagyon szeretem, mi Jamesszel semmi módon nem szólunk bele, mi hogyan legyen, csak újratanuljuk az LGT-dalokat, és próbálunk illeszkedni a Csík világához. A koncerteken lerí rólunk, hogy örömzenészként veszünk részt ebben a közösködésben, ez így volt már az első tíz dallal, és így van most is, amikor a tervbe vett második lemez anyagát kezdjük összepróbálni. Most már nemcsak Attila, de Barcza Zsolt és Makó Péter is belenyúlt az LGT-dalokba” ‒ mondta el az MTI-nek.

Presser Gábor saját honlapjának adatai szerint a színpadi műveken kívül mintegy hatszáz dalt írt eddig. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, lenyűgözi a dal mint keret, három percben összehozni egy világot. Ugyanakkor – teszi hozzá most – nem hinné, hogy az elmúlt évtizedekben közelebb került volna ahhoz, mi a dal titka. „De azt hiszem, ez nem számít, és ezt a Gyöngyhajú lány sorsa is bizonyítja. Az eredetijét 19 évesen, egy Omega-koncert szünetében, egy szál zongorán játszottam el először a Kinizsi utcában a türelmetlenül várakozó közönségnek, aztán két évre rá, a Tízezer lépés lemezhez vettük elő, amikor valamiért szabálytalanra sikerült, hiszen a versszakok és a refrén közé elfelejtettem hidat írni” ‒ idézte fel.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.