Az ikonikus kompozíció – címét csak a 19. században kapta – a szépség és a szerelem istennőjét mutatja be, amint megérkezik Ciprus partjaira, születése után, amikor teljesen kifejletten kiemelkedik a tengerből. A klasszikus mitológia tárgyának, valamint egy meztelen nőalaknak ilyen nagy léptékű ábrázolása az ókor óta szinte példátlan volt a 15. századi nyugati festészetben.

A művészettörténet egyik legmagasztosabb remekművét a festő – bár a Mediciek megrendelésére készült – irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, akik megfejthették a kép rejtett allegóriáját. Ma többféle értelmezése is létezik. A legnépszerűbb a neoplatonikus megközelítés, de még ennek is két vonulata van. A közös pont: Botticelli az isteni szerelem eszméjét egy meztelen Vénusz formájában képviselte. Platón számára azonban Vénusznak két aspektusa volt: földi istennő, aki testi szerelemre ébresztette az embereket, valamint mennyei istennő, aki intellektuális szeretetre inspirálta őket. Úgy gondolta, hogy a testi szépség szemlélése lehetővé tette az elmének, hogy jobban megértse a spirituális szépséget. Újabban azonban megjelentek olyan értelmezések is, melyek szerint inkább esküvői képről lenne szó, amely megfelelő viselkedést sugall a menyasszonyok és a vőlegények számára. Charles R. Mack (1940) művészettörténész pedig még egy Lorenzo Medicit (1449-1492) magasztaló allegóriát is lát a műben. Lehet választani, de az se rossz, ha egyszerűen csak gyönyörködünk benne. Maga a születés ténye nincs kódolva, könnyen megérthető, és nem igényel bonyolult ikonográfiai elemzést – ennek köszönhető a festmény népszerűsége. Bár vannak finomságok és utalások az alkotásban, fő jelentése a görög mitológia hagyományos jelenetének közvetlen, bár egyéni ábrázolása, vonzereje érzékiségében és szépségében rejlik.

A központi figura – természetesen – Vénusz, aki egy óriás fésűkagylón áll (ez a tény a téma más klasszikus ábrázolásaiban is megtalálható), s aki olyan tiszta és tökéletes, mint egy gyöngy. Bal oldalon a levegőben Zephyrus (és nőtársa, valószínűleg Aura, egy kisebb isten, akinek neve szellőt jelent) fújja a part felé az istennőt. Jobb oldalon a tavasz Hórája egy gyönyörű köpenyt vagy ruhát nyújt neki, hogy eltakarhassa magát. De vannak, akik szerint a két másodlagos nőalak inkább egy virágnimfa, Chloris (és nem Aura), illetve Flora (Chloris római megfelelője) lehet. Szerintem az első verzió jobban illik a képhez, bár a széllel érkező rózsák a másik értelmezésre utalnak. Botticelli soha nem volt a naturalizmus elkötelezett követője, így nem meglepő, hogy ez az emblematikus műalkotás is inkább a képzelet világát ábrázolja.

A festmény témaválasztását inspirálhatta az Aphroditéhez írt homéroszi himnusz, vagy Angelo Poliziano (1454-1494) firenzei udvari költő Stanze per la giostra című költeménye, esetleg maga a megrendelő. Vagy mindegyik. Az bizonyosnak látszik, hogy a főalak megformálásában a művész az ebben az időszakban napvilágra került klasszikus szobrokra (Venus Pudica, Vénusz Anadyomene) támaszkodott. Persze azért megvolt a korabeli modellje is, Simonetta Vespucci (1453-1476), azaz la bella Simonetta személyében – legalábbis a kutatók ezt valószínűsítik.

A Vénusz születése volt az első vászonfestmény Toszkánában, addig még a mester is falemezekre alkotott. További különlegessége a képnek a drága alabástrompor speciális felhasználása, amely még élénkebbé és időtállóbbá tette a színeket.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Ez a csodálatos remekmű kétségtelenül a világ egyik legértékesebb műalkotása, a Tavasz mellett Botticelli leghíresebb műve, mely – egy cseppet sem érdemtelenül – a reneszánsz és a 15. századi itáliai festészet jelképévé, mérföldkövévé vált.

tmoni

Forrás: Wikipedia (magyar, angol), Le Gallerie Degli Uffizi, Visit Uffizi, L!fe, Mindenütt Nő, ItalianRenaissance.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke
88. rész: Mercurius di Giambologna
89. rész: A Laokoón-szoborcsoport
90. rész: Michelangelo: Pietà
91. rész: Leonardo da Vinci: Mona Lisa (és az a bizonyos mosoly)
92. rész: Michelangelo: Dávid-szobor