1982 óta április 29-én ünnepli az egész világ a tánc művészetét – a Nemzetközi Táncbizottság (UNESCO) koordinálásával. 1727-ben ezen a napon született Jean-Georges Noverre, a „Balett Shakespeare-jeként” ismertté vált táncos-koreográfus. Világszerte ezen a napon hívják fel a figyelmet a Föld több országában a tánc fontosságára, arra ösztönözve az országok vezetőit, hogy a közoktatásban – kezdve az általános iskolától egészen az egyetemig – jusson minél nagyobb szerep a művészeti ágnak, amely már a kezdetektől az emberi kultúra kiemelkedően fontos része.

„Mármost a többi élőlénynek nincs érzéke a mozgásokban megnyilvánuló rend és rendetlenség iránt – e rend neve ritmus és harmónia. Nekünk azonban az istenek […] megadták a ritmus és harmónia iránti gyönyörteljes érzéket is, és ezzel irányítják mozgásainkat és vezetik kartáncainkat, dallal és tánccal fűzve össze bennünket egymással…” (Platón: Törvények 653 e – 654 a)

Szakrális táncok

Az ókori görögök már a világ teremtésének mítoszában (Hésziodosz) is a táncról beszéltek, mégpedig kozmikus táncról, amellyel Erósz, a szeretet az Őskáoszból rendet teremt.

Az elemek egyesülésénél a világ keletkezésének nagy táncát hozza létre, a csillagvilág harmonikus és összerendezett, ritmikus mozgásával. Ezt a mítoszt említi Lukianosz is Beszélgetés a táncról című művében: „Azok, akik kimondják az igazságot a tánc eredetéről, azt mondják, hogy a tánc ama ősi Érosszal (a világot nemző szeretettel) egyidejűleg jelent meg. A csillagok kartánca, az állócsillagok és bolygók ritmikus szövedéke, jól rendezett harmóniája a bizonysága az őstáncnak.”

Bharat Gupt PhD, a Delhi Egyetem professzora, a Nátja-sásztra (egy több mint kétezer éves szanszkrit értekezés az előadóművészetről) jó ismerője szintén a tánc ősi eredetérél beszélt egy interjúban: „Általában Sivát tekintik a tánc nagymesterének, ő tette az első tánclépést, de a Nátja-sásztra azt mondja, hogy a tánc már ezt megelőzően is létezett. A legenda szerint Bharata Muni, a Nátja-sásztra szerzője felkereste Sivát, hogy eltanulja tőle a tizennyolc legfőbb karanát. Siva pedig azt mondta, visszaemlékezett a táncra, amikor este táncolt. Vagyis emlékezett valamire, ami azt megelőzően is létezett, mielőtt ő csinálta volna. Mondhatjuk, a tánc, a mozgás egyidős a teremtéssel. A teremtésnek nincs kezdete és vége, tehát egy örökké létező állapot, vagy inkább folyamat. Minden pillanatban benne vagyunk a teremtés áramában. A kezdet és a vég csak egy metafora a folyamat leírásához, az érthetőség kedvéért.”

A tánc gyökereiről és jelentőségéről sokat elárulnak azok az antropológiai vizsgálatok is, amelyek szerint az emberi evolúció során azok a csoportok maradtak fent nagyobb valószínűséggel, akik saját táncot alakítottak ki magunknak, és ebben a közösségi, rituális formában képesek voltak megosztani egymással az érzelmeiket, gondolataikat. A tánc és a zene közös identitást alkotnak, tartanak fent és építenek tovább.

„A táncos teste a lélek fénylő manifesztációja.” Isadora Duncan amerikai táncosnő (1878-1927, a képen) az egyik inspirálója a tánc sokrétű felhasználásának. Az ókori görög színház eszközeihez, forma- és érzésvilágához visszatérve új táncnyelvet igyekezett kidolgozni, a természetes, alapvető emberi érzéseket, gondolatokat kifejező mozdulatokat kutatva. A tánc Isadora számára a szabadságot, a tiszta érzelmek szabad és kötöttségektől mentes megmutatását jelentette. Művészetét gyakran ihlették a legkülönfélébb alkotások. Táncolt Botticelli Tavasz (Primavera) című képére éppúgy, mint költeményekre, valamint Beethoven, Chopin, Brahms és Schubert zenéjére.

Közelebb kerülhetünk Isadora titkához, ha Sztanyiszlavszkij gondolatait idézzük, akivel oroszországi útjai során találkozott. Az iskolateremtő színész, rendező és teoretikus így írt róla: „Egy belső kényszer késztetett arra, hogy találkozzam vele… Világossá vált előttem, hogy ugyanazt keressük a művészetek különböző területein.” Kettejük beszélgetése Isadorát is inspirálta. Ösztönösen értette Sztanyiszlavszkij technikájának lényegét, amely a színészi munkában szintén a belső átélésre épül.

A berlini sajtóklubban egy ízben előadást tartott A jövő tánca címmel. Gondolatait később Lipcsében is publikálta: „A jövő táncosa olyan lesz, hogy teste és lelke harmonikusan ölelkezik, és a test mozgása lesz ennek a léleknek a természetes nyelve… A táncos nem egy nemzethez fog tartozni, hanem az egész emberiséghez.” A test tudatos ellazítására és felszabadítására, a fizikai és lelki energiák összekapcsolására irányuló kutatásait és felfedezéseit nem sikerült rendszerbe foglalnia, de személye mégis nagy hatással volt a modern táncterápiás iskolák fejlődésére.

A tánc gyógyító és nevelő hatásáról

A táncterápia vagy táncos mozgásterápia az érzelmekkel, az észleléssel, a társas kapcsolatokkal és a viselkedéssel kapcsolatos problémák gyógyítására szolgál a pszichoterápiában, valamint egyéb fizikai állapotok javítására. Az alapvető célja az egészséges egyensúly és teljességérzés megteremtése, visszaállítása. A táncterápia az 1940-es években született. Azóta népszerűsége egyre csak nőtt, ma már egyértelmű hatékonysága miatt komolyan veszik, és számos intézményben alkalmazzák, többek között mentálhigiéniai rehabilitációs központokban, egészségügyi és oktatási intézményekben és szanatóriumokban.

Számos kutató foglalkozik azzal, hogy a tánc milyen hatással lehet a fizikai és lelki egészségünk megőrzésében és megtalálásában. Az Örebroi Egyetem 2013-as pszichológiai kísérletében fiatal lányok csoportját vizsgálták, akik stresszben, depresszióban és szorongásban szenvedtek, miközben olyan pszichoszomatikus tüneteik voltak, mint hát- és nyakfájás. A csoport felének heti két táncórát szerveztek, míg a másik fele folytatta addigi életvitelét a kontrollcsoport részeként.

Két év után azoknál a lányoknál, akik folyamatosan jártak a táncórákra, ahol a hangsúly inkább a mozgás örömén és nem a teljesítményen volt, jelentős javulás mutatkozott. Arról számoltak be, hogy boldogabbnak érzik magukat, és több mint 90 százalékuk észlelte magán a tánc pozitív hatásait. A kontrollcsoporthoz képest növekedett az önbizalmuk, és egészségesebb lett az életmódjuk is.

Felmerül a kérdés, hogy mi állhat a folyamatok hátterében. A tudósok szerint azért tesz minket boldoggá a tánc, mert a mozgás közben az agyunk endorfin és szerotonin hormonokat bocsát ki, és aktiválja az agy örömközpontját. Ez a kémiai-biológiai magyarázat, ami csak egy része a teljes történetnek, hiszen az ember összetett.

Bombicz Barbara (a képen) Harangozó-díjas balettművész, koreográfus évtizedek óta foglalkozik táncpedagógiával, több korosztállyal találkozva rengeteg tapasztalatot szerzett a tánc jótékony hatásairól. 1999 óta óraadó az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán, majd a Széchenyi István Egyetemen, ahol pedagógusokat és gyógypedagógusokat tanít a mozdulatok művészetének fontosságáról.

Tapasztalataid szerint melyek a táncban rejlő lehetőségek a nevelés és a gyógyítás területén?

Tánccal a test, a lélek és a szellem kompetenciái egyaránt fejleszthetők. Nem véletlen, hogy már az ősidőkben az ember, ha örült vagy bánata volt, azt tánccal fejezte ki. Így van ez máig is. A kisunokám, ha boldog, táncra perdül, ugrál, futkározik, és ezt a megnyilvánulást természetesen engedem, hiszen fontosnak tartom. Például a térlátást és a koordinációt csodálatos módon formálja a tánc, ami egyebek mellett az írás elsajátításához nélkülözhetetlen. Fejleszti a memóriát. A társas kapcsolatokban is rengeteget tud segíteni, például, hogy természetes legyen, hogy egy fiú és egy lány meg meri fogni egymás kezét. A tánc az érintés, az ismerkedés iskolája.

A gyógypedagógiában alapvető szerepet tölt be az irányított mozgás és általa a testtudat kialakítása, hiszen ez annyi mindenre gyógyír. Többek között erősíti az egyensúlyérzéket, ami egészen a halálunkig fejleszthető. Ennek azért van jelentősége, mert ezáltal például elkerülhető egy idős kori combnyaktörés. A tánc, a mozgás összességében javítja az életminőséget.

„A tartás, a lépés, a mozgás, az a megfigyelés és az önmegfigyelés állandó forrása.” (Bombicz Barbara)

Egy igaz történeten alapuló film, a Vezet a ritmus szórakoztató formában mutatja be, milyen komoly eredményeket lehet elérni a tánccal egy nehéz iskolai helyzetben, komplex nevelő hatásának köszönhetően. A nagyszerű táncpedagógus, Pierre Dulaine szerepében Antonio Banderas látható.

Idézetek a táncról

„A tánc a művészetek anyja. A zene és a költészet az időben létezik, a festészet és az építészet a tér művészete. A tánc azonban egyszerre él térben és időben.” (Curt Sachs)

„Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól forog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igazságról. Az életről szól. Ha ez »átjön« a színpadról, az az ünnep.” (Markó Iván)

„Tánc közben kívül kerülünk önmagunkon. Nagyobbak, csodálatosabbak és erősebbek leszünk. Ez erő, földi dicsőség, és csak rajtunk múlik, hogy megszerezzük.” (Agnes de Mille)

„A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.” (Thomas Hardy)

„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.” (Wayne Dyer)

„Csak találgatunk, körben táncolva, a Titok meg középen ül, és – tudja.” (Robert Frost)

„Testből font jelbeszéd
tölti a csarnok holt terét,
éled a föld nehéz pora,
fölveri lábak halk dobaja.

Táncot lejt Mária:
mozgásból szőtt ária
inak és forgók közt születve
száll a csillag-végtelenbe.”

(Weöres Sándor: A tánc – részlet)

Szabados Éva

Forrás: Platón: Törvények; kagylokurt.hu; magyarszinhaz.hu; Wikipédia; mentalport.hu; psychology-spot.com; corvinusonline.blog.hu; port.hu; citatum.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép. A 3. képet Bombicz Barbara engedélyével közöljük.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A zene mint erőforrás
2. rész: Színház: illúzió vagy valóság?
3. rész: „A költészet az emberiség anyanyelve”