Cowboyok és indiánok – Legendás vadnyugat
A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kiállításának célja, hogy bemutassa a történeti hiteles valóságot a cowboyokkal kapcsolatban, ugyanakkor teret ad a tömegkultúrában kialakult képnek is. A Cowboyok és indiánok – Legendás vadnyugat az Esterházy-palotában tekinthető meg szeptember 3-ig.
A tehénpásztorkodással foglalkozó cowboyok életének eredeti tárgyai mellett a hollywoodi filmekből és a spagettiwesternekből származó kellékek is láthatók. A tárlókban látható műtárgyak nagy része az USA-ból, a legnagyobb vadnyugati múzeumból, az Oklahomai Cowboy és Western Örökség Múzeumból származik. De az amerikai kollekció mellett magyarországi múzeumokból – így a Magyar Nemzeti Múzeumból, a Magyar Néprajzi Múzeumból és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumból –, valamint magángyűjtőktől is érkeztek tárgyak. Az eredeti nyergek, fegyverek, sheriff jelvény, békepipa, tollas fejdísz, teljes cowboyruházat és indián öltözetek nemcsak az 1850-től 1900-ig terjedő időszak indiánjainak és cowboyainak mindennapjait, szokásait idézik meg, hanem a látogatók megismerhetik a különböző területen élők életének hasonlóságait és különbségeit, így a magyarországi betyárok jellemzőit is.
A 18-19. században a politikai és gazdasági szélsőségek közepette az országban elsőként az alföldi pusztavilágban születtek meg a katonaszökevényből vagy elszegényedett zsellérből bűnözővé vált legények, helyi banditák, akik megélhetésük biztosításához bárkit kifosztottak, aki az útjukba került. Mivel szemben álltak a törvénnyel, ezért a társadalom egy része elítélte őket, azonban voltak olyanok, akik a szabad, korlátok és elnyomás nélküli élet lehetősége miatt felnéztek rájuk, és egyfajta népi hőssé léptek elő. Minden tájegységnek megvolt a maga leghíresebb betyárvezére, így Győr vármegyének is, ahol a 19. század elejének legismertebb útonállója, Sobri Jóska portyázott.
A kiállítás egyik érdekessége a győri múzeum helytörténeti gyűjteményében őrzött Henry-karabély, melyet az etnológus, természettudós Xántus Jánosnak tulajdonítanak. Xántus az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után emigrált az Egyesült Államokba, kalandos élete során volt matróz, hírlapkihordó, zongoratanár és vasúti mérnök is. Részt vett a Pacific vasút építésében, és különböző katonai erődítményekben teljesített szolgálatot. Mivel Xántus Jánus amerikai utazásait feldolgozó emlékiratai Karl May műveinek egyik forrásául szolgálhattak, ezért May róla mintázhatta Old Shatterhand alakját.
Az Amerikából érkező anyagban az eredeti viseletek, eszközök (kalapok, sarkantyúk, lasszókötelek), fegyverek (coltok, winchesterek), a rodeozáshoz kapcsolódó emlékek (nyergek, lábszárvédők serleg, trófea) és az eredeti cheyenne indián ruházat mellett olyan érdekességek lesznek láthatók, mint a Jack Lord által játszott Stoney Burke sarkantyúja az azonos című TV-sorozatból, vagy Bronco Charlie Miller, az utolsó Pony-Express futár ereklyéi. Bronco Charlie Miller a Pony Express megszűnése után volt postakocsi-hajtó, vadlovak betörője, nyomkereső a seregben, és szerepelt Buffalo Bill vadnyugati show-jában. 81 évesen, pusztán kalandvágyból, ellovagolt New Yorkból San Franciscóba 7 hónap alatt. 105 éves korában halt meg NYC-ben 1955-ben, ő volt az utolsó élő Pony Express-futár. A tárlaton olyan filmes kellékek is megtekinthetők, mint a kalap, amit Tom Selleck a Monte Walsh című westernfilm főszereplőjeként viselt, vagy a Bud Spencer-féle „spagetti” westernekben használt fegyverek, övek és bilincsek.
A látogatók mindezek mellett megismerhetik az indiánok öltözködését, törzsi viseleteiket, láthatnak eredeti bőringet, ágyékkötőt, eredeti fejdíszt, békepipát, amuletteket és indián használati tárgyakat is.
Fotók: Vas Balázs