Az épületre nemzetközi tervpályázatot írtak ki 2002-ben, amelyre 3 részletesen kidolgozott pályamű érkezett be Rem Koolhaas (1944) holland és Zaha Hadid (1950-2016) iraki-brit építészektől, valamint a bécsi Coop Himmelb(l)au (1968-) tervezőcégtől. Koolhaas, aki Hadid példaképe volt, rendkívül avantgárd tervvel rukkolt elő, mely azonban nem nyerte el a zsűri tetszését, nem úgy, mint a másik két munka. Az osztrák cég megoldása különösen tetszett a műszaki szakértőknek. Ám a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a lakosság válasszon, s így a nyertes az iraki sztárépítész lett, aki a 20. századi építőművészet egyik meghatározó alakjaként ismert (nem véletlen, hogy megkapta az építészeti Nobel-díjként emlegetett Pritzker-díjat), és akit az „Ívek királynőjének” is neveznek.

Az operaház Dél-Kína legnagyobb előadóművészeti központja. 70.000 négyzetméterével és 1687 ülőhelyével az ország második legnagyobb színháza a pekingi Nemzeti Előadóművészeti Központ (150.000 m²) után. Az alapkövét 2005-ben rakták le, és 2010-ben egy Turandot-előadással már meg is nyitották. A projekt 1,38 milliárd jüanba (kb. 202 millió USD) került. Egy olyan épület és intézmény kialakítása volt a cél, amely nyitott minden tehetség számára (többek között egy modern képzőművészeti galériát is magába foglal). Emellett az sem volt utolsó szempont, hogy a kulturális városfejlesztés részeként a kialakítandó megközelítési sétány lehetővé teszi a hozzáférést a folyóparti és kikötői területekhez.

Az építményt az építész a Gyöngy-folyó mosta két sziklának képzelte el (egy népi történetből merítette az ihletet), s így is valósították meg a hullám alakú előcsarnokkal együtt. Zaha fémből és üvegből készült dizájnja drámai kontrasztot teremt a körülötte lévő magas épületekkel, mégis a felhőkarcolók, a békés operaház és a lassan hömpölygő folyó harmóniában állnak egymással. Ezt erősítik a mozaikszerű, háromszög alakú üvegszelvények, melyekből – amellett, hogy a természetes fényt biztosítják – látszanak a környező város tornyai. A „kettős kavicsnak” vagy „ikersziklának” elnevezett építmény homlokzata 101 fazettából és 158 egymáson futó ívből áll, melyek megépítése nem volt egyszerű és problémamentes. A szabadon álló, gránittal és üveggel bevont acélkeretben elhelyezett nézőtér is roppant különleges. A kritika „egyszerre rendkívül teátrálisnak és... finomnak” (Jonathan Glancey) nevezte.

Az épületegyüttes a városi park közelében helyezkedik el, ahonnan a látogatók egy létrán mászhatnak fel, vagy egy hosszú rámpán mehetnek, amely átlósan elhalad a kisebb előadótér mellett, mielőtt elérné a parkoló bejáratát, a főcsarnok előtt. A komplexum minden területe kapcsolódik egymáshoz (a „kavicsok” pl. a föld alatt). Mindkét előcsarnokból lépcsők ereszkednek le az alacsonyabb szintre, amelyet több üzlet és egy kávézó szegélyez. Innen fel lehet menni a spirális rámpán a fő szintre, vagy lehet sétálni a víz körül, amely a parkba nyúlik. A terek sora köti össze az operaházat a környező fákkal és növényekkel benőtt közterülettel – az építészet kiterjesztésének nevezik ezt a fajta megoldást.

A nagyobb „kavics”-ban a fő nézőtér, míg a kisebbikben egy többcélú, 443 fős előadótér található, melyben mind a színpad, mind a nézők helye mozgatható. Az acélkeret lenyűgöző, olyan, mint egy óriási pókháló, amely több valószínűtlen irányba nyúlik ki. Úgy tűnik, mintha mind a hagyományos geometria, mind a gravitáció törvényeit megkérdőjelezné. A varázslat az illesztékekben rejlik, melyek a szerkezetet a helyén tartják. A váz és a nézőtér között helyezkednek el a szépséges előcsarnokok. Itt nehéz egyenes vonalat találni, éppúgy, mint a nézőtéren. Keringőznek, csavarognak, forognak, kacsáznak, és mindent átszőnek. Az előcsarnok fekete gránitpadlójáról hatalmas lépcsők emelkednek és kanyarognak fenségesen az erkélyekre és a felső szintekre. A kulisszák mögötti terek is – amellett, hogy funkcionálisak – szemet gyönyörködtetőek: a próbatermek hullámzó mennyezet alatti tükrös helyiségek, olyanok, mintha víz alatt lennének.

A csodás nézőtér olyan, mint egy hatalmas barlang tündérfények csillagképe alatt. Aszimmetrikus az egész, de szokatlan formája ellenére az akusztikája tökéletes – Sir Arthur Harold Marshall (1931) a szakterület új-zélandi szakértőjének munkája. Hadid nézőterének furcsa szögei olyan akusztikát hoznak létre, amely tökéletesen illeszkedik a nyugati és a hagyományos kínai operához egyaránt, és minden ülőhelyen egyformán szól. Az ülések enyhén aszimmetrikus mintázatban helyezkednek el, három oldalról körülölelve a színpadot, ahonnan hullámzó erkélyek húzódnak. A homorú tetőn több ezer kis lámpa van, így előadás előtt, a fő fények kialvásakor olyan érzése támad a nézőnek, mintha a tiszta éjszakai égbolt alatt lenne. A színpadtechnika – éppúgy, mint az épület és az elkészítéséhez használt technológia – futurisztikus.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A Kuangcsoui Operaház a világ egyik leglenyűgözőbb és leglátványosabb színházi építménye, ma már Kanton kulturális ikonjává vált. Több mint 1500 kínai és külföldi művészcsoport és több mint 43.000 művész használta/használja. A megnyitás óta 3142 csodálatos előadást tartottak, ami több mint 5,3 millió látogatót vonzott (nem beszélve az online megjelenésekről). Nemzetközi hírű művészek léptek fel a színpadán (pl. Jonas Kaufmann, Andris Nelsons, Simon Rattle, Zubin Mehta), és olyan világszínvonalú színházakkal is együttműködött, mint a Római Operaház (1880-), a New York-i Metropolitan Operaház (1883-) és a Covent Garden-i Királyi Operaház (1858-). A színház a jövőben is küldetésének tekinti a kultúra és a művészet népszerűsítését, és arra törekszik, hogy képviselje Kínát az egyetemes zenei életben.

tmoni

Fotógaléria: A Kuangcsoui Operaház

17 kép

 

Forrás: Wikipedia (magyar, angol), CCTV, Meet Me At The Opera, The Guardian, az operaház honlapja, AECCafé, Zaha Hadid Architects, ArchDaily, WikiArquitectura, We Build Value, Archello, WorldConstruction Network, Rethinking The Future, Architect, China Highlights, MGS Architecture

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne