A könyv egy kitűnő, több szerzőt felvonultató sorozathoz tartozik, melynek keretében valamely területen (tudomány, irodalom, sport…) kiváló magyar emberek életét, igaz történetét ismertetik meg a kisgyerekekkel, mesés formában. A fiú, aki… és A lány, aki… sorozatban megjelent már például Szabó Magda, Bartók Béla, Kőrösi Csoma Sándor, Elek Ilona, Kós Károly élettörténete. A rajzokat ezúttal Kőszeghy Csilla készítette, amelyek hűen tükrözik a mondanivalót. A fiú, aki kertész akart lenni a Naphegy Kiadó gondozásában jelent meg 2022 októberében.

Mindenki Gyuri bácsija Braun György néven született 1919-ben, Gyöngyösön. A család (szülők, két lány és egy fiú) a Gyöngyös melletti Halmajon élt, 500 holdas birtokon. A fiú életének első 18 éve volt a legszebb: művelt, jómódú közegben, nyugodt körülmények között nőtt fel, amely olyan útravalót adott neki, amiből egész életén át töltekezhetett. „Nálunk az volt a szokás, ha valamit nagyon akartam, akkor azt nem kaptam meg, mert apám azt a mondást tartotta szem előtt, hogy egy gyereknek nem kell minden kívánságát teljesíteni.” Hatodik születésnapjára viszont szülei meglepték egy pónifogattal, amit neki kellett gondozni, és hozzá egy kis fekete kocsival. Apja már hároméves korától vitte a határba, és tanította: megmutatta, hogyan érnek a magok a búzakalászban, hogyan kell metszeni a szőlőt. Sohasem volt kérdés, hogy egyetlen fia is gazdálkodó lesz, mint ő. 16 éves korában nyáron több helyre is elküldték tanulni, így jutott el a báró Hatvany uradalomba is.

Már kisgyermekkorától a növények érdekelték, a Kis növényhatározó volt a legkedvesebb könyve. Édesapja világítótoronyként mutatta neki az utat, abból élt, amit tőle tanult, és abból, amit még ehhez hozzátanult. A szakmai tudáson kívül azonban fontos volt számára az emberség is, valamint az, hogy segíteni, tanítani kell mindenkit, különösen a rászorulókat, hiszen ennek köszönhetően egyre több gyerek tud kitörni a környezetéből. Mindig szeretett írni, első cikkét hetedikes gimnazista korában írta a Mátra idegenforgalmáról (a Gyöngyös Néplapban jelent meg).

Érettségi után jelentkezett az agrárfőiskolára, de közben kitört a második világháború. 1941-ben szerezte meg a diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián, és beteg apjától átvette a birtok irányítását. A második zsidótörvény nyomán elvették tőlük a földet, édesapja ezt nem tudta feldolgozni, belebetegedett, majd hamarosan meghalt, őt pedig behívták munkaszolgálatra. Erdélybe vonult be, aztán Kárpátaljára, Ukrajnába került. Később a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Az amerikai csapatok szabadították fel, és felajánlották neki, hogy menjen Amerikába, ő mégis hazajött. Amikor hazaindult, még nem tudta, hogy egész családját elpusztították, így árván maradt. Anyja a deportálás előtt megmérgezte magát, Lili nővérét elvitték Auschwitzba, Bözsi nővére viszont túlélte a háborút, mert Svédországba menekült.

Amikor 1945 júliusában hazaérkezett, otthon senkit sem talált, a házat – ahol felnőtt – kifosztották, még ajtó és ablak sem volt rajta. Meglepődve látott a földjei között egy szép rozstáblát húsz hektáron. „Ott álltam én, az árva, aki elvesztette a családját, előttem meg az árva kelés.” Hatvan mázsa rozsot takarított be, amit eladott, az árán vett két lovat, és új életet kezdett. Rendbe hozta a gazdaságot, megnősült, fia született. Első feleségét kétszer is elvette. Hamarosan viszont kuláknak nyilvánították. Úgy döntött, hogy otthagy mindent, és Budapestre költözött. Eleinte alkalmi munkákból élt, végül nagy nehezen sikerült elhelyezkednie. „Elfogadtam, hogy újra földönfutó lettem, és két kofferrel feljöttünk Pestre, albérletbe. Három év alatt hét állásom volt a sofőrségtől a kertészetig minden, mert amint kiderült, hogy kulákcsemete vagyok, elzavartak. Elhatároztam, inkább kiskertet gondozok. Becsöngettem portákra, hogy szívesen ások, kapálok, metszem a szőlőt, a gyümölcsöst, permetezek. Kézről kézre adtak.” Ha szerényen is, de el tudta tartani a családját.

1949-ben mezőgazdasági mérnökként diplomázott a Magyar Agrártudományi Egyetemen. Néhány évig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, majd onnan a Kertészeti Kutatóintézetbe került. Ezután főagronómusként, később főkertészként alkalmazták. 48 évesen, 1967-ben újságíró lett, a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője. Ott töltött évei alatt hatszorosára nőtt a szaklap példányszáma. Rendszeresen publikált több szaklapban és a Nők Lapjában, a Családi Lapban is saját rovata volt, valamint sok cikke jelent meg különböző folyóiratokban. Számos szakkönyvet is írt. Később saját honlapot működtetett, ahol hobbikerti témákban adott tanácsokat a kertészkedőknek. Országszerte előadásokat tartott, cikkeket írt, rádióban, televízióban szerepelt.

1981-es nyugdíjazásakor hívták a tévé akkor induló műsorába, az Ablakba, és hamarosan az ország szeretett főkertésze, Bálint gazdája lett (a nevet a stáb egyik fiatal nőtagjának köszönheti). Az Ablak hihetetlen ismertséget adott neki, Gyuri bácsi szavai erősen hatottak, gyorsan nőtt a népszerűsége, a nyolcvanas évek végén, péntekenként hárommillióan nézték. 28 éven át, a műsor megszűnéséig járt a tévébe. Az utcán mindenki megismerte, és nem telt el úgy nap, hogy ne kértek volna tanácsot tőle.

Bálint gazda az elmúlt évtizedekben többször elhagyhatta volna az országot, mégsem tette: „Mindenképp haza akartam jönni! Volt bennem egy leküzdhetetlen honvágy, egy elszakíthatatlan kötelék, amelyet valószínűleg sok ember érez. Ez nem más, mint a termőföld. Azt is mondhatnám, hogy a föld a negyedik élőlény, az ember, az állat és a növény után.” Valószínűleg ő hozta be a cukkinit Magyarországra, ezzel a zöldséggel egy olaszországi utazáson találkozott először. Egy kiló cukkinimaggal tért vissza Magyarországra, és szétosztotta a barátai között azzal, hogy vessék el – a zöldséget azelőtt itthon nem ismerte senki, még ő sem.

Több kitüntetés között Prima Primissima díjjal is jutalmazták. A pénzt, ami ezzel járt, szétosztotta: különböző alapítványok számára, kórház rózsakertjének felújítására, vagy éppen a borsodi falvak iskoláinak berendezésére. A lakóhelyéhez közeli könyvtárnak rengeteg könyvet adományozott, és ott létrejött a Bálint Gazda Olvasókör. Még egy diófát is ültettek a könyvtár udvarán. 2019-ben a Kalap Jakab Iskola/Óvodakert programjában pedig Bálint György 100. születésnapja tiszteletére 100 db gyümölcsfát ültettek el 100 óvoda udvarán.

Soha nem adta fel, bármilyen nehéz helyzetbe került élete során. „Az a fontos, hogy az ember ki akar-e kecmeregni abból a gödörből, amibe került. Aki ki akar kapaszkodni, az meghosszabbítja a saját életét. Egy gondolkodó ember az élete során gyakran jut olyan örvénybe, amiből ki kell jönnie, ha élni akar. Úgy érzem, hogy nem éltem fölösleges életet, próbáltam sok emberen segíteni.”

Bálint György 2020-ban, 100 éves korában halt meg. Hosszú és tartalmas élete példa lehet a gyerekek számára is. Nagyon jó, hogy ez a könyvsorozat megszületett, érdemes megismerkedni a többi kötet főszereplőjének életével is. Nemcsak gyerekek, hanem akár felnőttek is olvashatják, vagy közösen a kisebb gyermekekkel.

Sulyok Attiláné

Forrás: Kertész Edina: A fiú, aki kertész akart lenni; forbes.hu; 24.hu