Mert nem helyénvaló, és különben is, egy érzelmek nélküli gép soha nem mondana ilyet. Aztán mégiscsak mondott, a film pedig végleg(es) sztárstátuszba tette ezt az osztrák kis faluból, szegény családból származó, világ legerősebb emberét. Nem hinném, hogy van olyan, aki ne hallott volna Schwarzeneggerről akár a testépítés, akár filmszerepei, akár politikai szerepvállalása kapcsán. Szóval nem hinném. De vajon azt is tudja róla mindenki, hogy II. János Pál pápával oldott légkörű találkozón vitatták meg a testépítés fontosságát; hogy anno közösen írt beszédeket az ifjabbik Bush-sal az Air Force Two fedélzetén; hogy jó barátja volt Mihail Gorbacsovnak, akit az egyik legbátrabb politikusnak tartott; hogy személyes ötlete és tervei miatt jelentek meg a civil értékesítésben az echte katonai gyártású Hummer terepjárók; hogy hivatalosan csempészárunak minősülő, originál kubai szivarokat pöfékelt a Fehér Házban, ahová amúgy szabad bejárása volt; vagy hogy ő maga „taszította” Brigitte Nielsent Sylvester Stallone karjaiba, mikor a Vörös Szonja forgatása után nem akarta folytatni vele titkos viszonyukat?

A mai, széles értelemben vett (ön)életrajzok fen(e)séges műfaj, ugyanis számtalan hibalehetőség áll az ember előtt, aki belefog, hogy (többnyire) a nyilvánosság elé tárja megélt éveit, évtizedeit. Mert lehet, hogy az elkészült biográfia hamisan szól, vagy takargat, netán szubjektíven felerősít, illetve lekicsinyít bizonyos történéseket. Hogy nem arról beszél, amelyre az olvasó érdeklődése (rá)irányul(na); vagy nem olyan módon, formában, stílusban beszél, amely elvárható, informatív, élvezetes lenne. Hogy valótlanságokat állít, a valóságokat pedig elbagatellizálja. Hogy egyáltalán nem is mond semmit, csak öncélú énreklám (esetleg éncélú önreklám) okán lebegteti megírója, lebegteti meg írója nevét. Hogy mások lejáratására születik, hiteltelenül mentvén fel központi alakja felelősségét, viselkedését és tetteit az adott eseményekben, s az őszinteség teljes hiányával akarja becsapni a közönséget. Lehetne még folytatni, de nem a szavak a lényeg, illetve pontosan azok! A szavak, mondatok, sorok, bekezdések és fejezetek. Éppen ezért jóleső és felemelő életrajz az Emlékmás, mert Arnold Schwarzenegger valóban az a tökös fickó, akit távolról megismerhettünk. Nem hímez-hámoz, nem öndicsőít, nem okol és bánt meg másokat, nem hallgat el felelősségeket, nem emeli magát márványból rakott piedesztálra. Csak elmondja élete hihetetlen, de igaz történetét.

Schwarzenegger mintegy sajátos szabályrendszer révén jutott odáig, ahol volt, ahol lett és ahol most is van. Helyenként rideg, kemény és szigorú neveltetéssel a háta mögött tűzte ki a céljait, így került el Ausztriából előbb Németországba, Münchenbe edzőnek, hogy aztán hivatalos testépítő karrierbe kezdjen, melynek során világrekord nagyságrendben gyűjtötte be a Mr. Olimpia, Mr. Európa, Mr. World és egyéb világszintű kiírású versenyek aranyérmeit. Így jutott el végül Amerikába, a valóban korlátlan lehetőségek országába, ahol gigantikus, testalkatának, elkötelezettségének és tehetségének behódoló filmes karriert épített ki magának. Arnold azonban nem lenne Arnold, ha megelégedett volna mindezzel, ezért a 2000-es években (végre) aktívan fordult a politika felé, és természetesen ezen a téren is elérte a legtöbbet, amelyet egy nem bennszülött (azaz nem amerikai) származású ember elérhet: a kaliforniai kormányzósági székig, az Egyesült Államok harmadik legbefolyásosabb politikai tisztségéig (a sorrend: USA Elnöke, Chicago polgármestere, Kalifornia Kormányzója) vitte. Két ciklusát az egyre fokozódó gazdasági válság ellenére eredményesen töltötte, hogy aztán 2010-től – karitatív és elkötelezett környezetvédő, alternatív energiaforrások mellett harcoló munkáján túl – újra a filmezés felé forduljon, mert egy Arnold Schwarzenegger-féle nyughatatlan, cselekvőmániás beállítódás egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy életét megállapodott „nyugdíjasmederben” folytassa.

Arnold Schwarzenegger magánélete is kész sikertörténet, legalábbis a legutóbbi időkig. Felnőttkorától kezdve – mikor végre kitárult számára a világ – szeretett ismerkedni és csajozni, s már világhírű testépítő volt, amikor megismerkedett a Kennedy-család egyik tagjával, John F. Kennedy egykori elnök, valamint Robert F. Kennedy és Ted Kennedy egykori szentárok unokahúgával, Maria Shriverrel. A demokrata Maria és a republikánus, sokak számára „izomagyúnak” gondolt Arnold kapcsolata végül hihetetlenül kiegyensúlyozott, konstruktív és boldog házassággá vált, melyből négy gyermek (két fiú és két lány) született. 2010 után azonban véget ért az idill, egy titkos kapcsolat és egy törvénytelen gyermek szétzúzta az álompár magánéletét. Schwarzenegger fő támogatója így talán örökre elveszett az egyetemet végzett, díszdoktorrá avatott, bátor üzletember és politikus számára, aki ezt követően újra a filmezésbe vetette magát. Az Emlékmás kronologikus és aprólékos krónikája egy olyan „csodaéletnek”, amelyet csak a messziről jövő az álmok földjén felépíthet magának. Az életrajzon lelkesítő módon vonul végig Schwarzenegger szabályokkal keretezett, eltökéltségekkel töltött, céltudatossággal összefogott útja, amely bátorságának köszönhetően nem engedte őt letéríteni az elképzeltektől.

Ha lehet nagy formátumú teljesítmény az ember életében, akkor Arnold Schwarzenegger évtizedei mindenképpen azok. Az olvasóbarát, őszinte és átélhetően hiteles stílusban megírt könyv jóleső bepillantást enged egy olyan személyiség eredményeibe, akinek a célokhoz és eredményekhez való ragaszkodása mindenképpen példaértékű lehet a mai, tengő-lengő véletlenszerűséggel átszőtt, szerencsére bazírozó attitűddel manipulált, fásult kilátástalansággal nyakon fröccsentett világban. Arnold nem hiszi magáról, hogy hibátlan lenne, de vállalja tetteinek következményeit, és meggyőződése, hogy minden sikertelenségből lehet és kell is tanulni. Az Emlékmás szisztematikusan tematizált fejezetekre osztott szerkezete gondosan megtervezett és megírt kronológia, modern eszközökkel megénekelt hőstörténet. A hit, hogy lehet és kell is példaképeket választani, ha az ember célokat akar elérni, végig érződik a lapokon, s még talán tanulságként is levonható következtetésként felsejlik: ha az ember terveket akar megvalósítani, az ítéletektől mentes, nyitott hozzáállás a dolgokhoz elengedhetetlen. A könyv végén maga a szerző ad néhány, számára megtanult jótanácsot az olvasónak, amolyan 10 törvényszerűséget a boldog és sikeres élethez vezető úton. Arnold Schwarzenegger nem felejtette el, honnan jött, de folytonosan, véges végig a szeme előtt lebegett, hová tart. S bármennyire hosszú és nehézkes is az út, amíg odaér, tudja, hogy menni kell, mert úgyis meglesz az eredménye. Az igazi Emlékmás B-tervek nélküli, A-terveket megvalósító élethossza valóban tartalmas olvasmány.

Szilvási Krisztián