Bakos-Kiss Gábor hangjával, az apátság távoli látképével indult a kisfilm, ami rögtön odavonzotta a közönség tekintetét. Az elhangzott interjúkból, szakmai információkból, élménybeszámolókból kiderült, ez a nem mindennapi lehetőség immáron több mint száz ember életét változtatta meg. Köztük a szerzetesekét is, akik kinyitották kapuikat, hogy az őket körülvevő csodákban, bencés elvek alapján összeállított kurzusokban bárki részt vehessen.

Dr. Palotai Gabriella pszichiáter, a módszer egyik kidolgozója úgy fogalmazott, ez a kurzus jó lehetőség arra, hogy önmagunkkal, elakadásainkkal találkozzunk, és olyan formában oldjuk fel ezeket, ahogyan a mai zajos, mozgalmas hétköznapokban szinte lehetetlen más körülmények között megtenni, legalábbis ilyen rövid idő alatt. A monostor épített környezetében minden adott arra, hogy hazataláljon a lélek. Az itteni kulturális kincsek vonzzák az embereket, ám a közösség sokkal gazdagabb örökségét is átélhetik, megtapasztalhatják azt a spirituális légkört, ami még a legháborgóbb lelkeket is lecsendesíti.

Fontos hozzátenni, hogy ez nem egy vallásra épülő program. A résztvevők nagy többsége ateistának vallja magát. „Ez se nem lelkigyakorlat, se nem klasszikus tréning, hanem inkább ezek egyvelege, és ez adja meg azt a fantasztikus hatást, amit tapasztalunk” ‒ fogalmaztak a szervezők. A szakértők az imádság, a meditáció, az elmélkedés kultúrájára szeretnék felhívni a figyelmet, a sikert pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nagyon sokan évről évre visszajárnak a 3 és fél napos elvonulásra.

A kisfilmben Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát úgy fogalmazott, egy olyan ősi helynek, mint az apátság, nyitottnak kell lenni, ha nem akar kövületté válni. Ezért is volt fontos, hogy beengedjék a világi embereket is maguk közé. 

Fantasztikus utazás, megnyugvás, menedék. Több résztvevő is így jellemezte a Csendkurzust, amelyre mindannyian más élethelyzetből érkeztek, ám egy közös mindenképpen volt bennük. Szükségük volt pár napra, amikor hátra tudnak lépni, elgondolkoznak azon, mire is kell igazán helyezni a fókuszt.

A kisfilm levetítését követően Werner Krisztina, a film szerkesztő-riportere kérdezte a vendégeket. Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója úgy fogalmazott, nem volt nehéz beengedni az embereket a szerzetesek közé, hiszen Szent Benedek regulájából mindannyian régóta ismerik azt a mondatot, hogy „Minden érkező vendéget úgy fogadj, mint Krisztust!” A közösség pedig így is tesz, és ezt a kurzuson részt vevők is mindig megerősítik.

A kurzusok nagyon népszerűek, szinte évekre előre betelnek a szabad helyek, ám van egy helyszín, ami bárki számára ingyenesen látogatható az arborétum nyitvatartási idejében. A labirintus kiemelt helyszín az elvonulás során is, de a szerzetesek és a turisták is rendszeresen látogatják. Ha megtalálják. Az idáig eljutás Márk atya szerint szintén egy jó mód arra, hogy szimbolizálja, magunkban lenni, egyedül lenni a gondolatainkkal, az elakadásainkkal vagy Istennel egy olyan út kezdete, melyen időről időre végig kell menni. Ha valaki elérkezett a labirintushoz, akkor az atya azt tanácsolta, a kezdeténél gondolja át, hogy mire is keresi a választ, hol van szüksége eligazodásra vagy feloldásra. Ha ez megvan, akkor induljon el lassan, saját tempójában a kör középpontja felé. Ez az út, ez a belső munka pedig a hely miliője, a környezet, vagy akár egy felső hatalom hatására segíteni fog a tisztánlátásban.

Dr. Palotai Gabriella szerint a csend a megérkezést jelenti. Kérdéseket vet fel, de segít abban is, hogy megtaláljuk a válaszunkat. Megérkezünk a saját életünkbe, ahol igazán otthon lehetünk. Hiszen mindenki erre vágyik végső soron.

Bajzát Zsuzsi
Fotók: Óbert Klára