Vidám temető Szaploncán
Furcsa, de mindenképpen egyedülálló látványosság Máramarossziget közelében, a román-ukrán határon (80 km-re a magyar határtól) található kis falu, Szaplonca temetője, amely a „vidám” jelzőt kapta. A múlt századi, eredetileg görög-katolikus sírkert gyönyörű, kékre festett fejfáinak feliratairól híresült el.
Sokféleképpen értelmezhetjük a halált, attól függően, ki hogyan találkozik vele. A halál a betegnek megváltás, a tovább élőnek mély fájdalom, a csatában küzdőnek hőstett, és még sorolhatnám. De legkevésbé sem humoros, a halállal nem szokás, nem illik viccelődni. Éppen ezért lehetnek furcsák a szaploncai fejfák feliratai. A vidámság tiszteletlenség lenne tőlük?
Ha jobban megvizsgáljuk a román nyelvű szövegeket, rájövünk, hogy nem a halállal viccelődnek, hanem az élettel, vagyis az elhunyt életével szemben ironikusak. A kék színű fejfák naiv festményei az ott nyugvók életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A képek beszédesek, így az is sokat megtudhat, aki nem érti a román nyelvű szövegeket. Ezek a feliratok tulajdonképpen az elhunytak „túlvilági monológjai” nyelvjárási, kissé archaizáló nyelven, amely abból is adódik, hogy a mester a központozásra és a helyesírásra mit sem ad. Az 5-10 soros rigmusok viszont jó humorérzékről árulkodnak, és arról adnak hírt, hogy a távozók tényleg megbékéltek a halállal.
„Toader Dumitru vagyok én,
Mindig büszke, nagylegény,
Amíg éltem, ezt szerettem:
Jányokat s a muzsikát
A bort meg a pálinkát.
A jányok is jöttek nyomban,
mikor rájuk kacsintottam.
Aki iszik s mulatozik,
Életbe nem unatkozik
71 évet így éltem
míg e világból kiléptem.”
Akad, aki baleset, más egy részeges este vagy villámcsapás áldozata lett. És bár a sorokban néha felfedezhetünk némi megrendültséget, mindig a vidámság, a megbékélés kerekedik felül.
„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”
„Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövében
Te is megtérsz majd mellém.”
„Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.”
„Itt nyugszom én idelenn,
Pop George Ocuta a nevem.
Amíg világomat éltem,
Sok-sok disznyót megperzseltem.
Rengeteg húst is megettem,
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év,
Még egy kicsi öregség,
De a halál nem hagyott,
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban.”
És néha pikirtebb, gunyorosabb „üzenetet” is kapunk:
„Itt fekszik az anyósom.
Ha még három napig él,
Ő olvassa, fekszem én.
Akik ide betértek,
Őt fel ne ébresszétek,
Mer még hazatalálna,
S tovább járna a szája.
Ezér úgy viselkedem,
Ide ne merészkedjen.”
A díszes, verses fakeresztek először 1935-ben kezdtek megjelenni. Stan Ioan Patras fafaragó ezzel, mondhatni, divatot teremtett, mert a falubeliek egyre többen kértek hasonlót. Az sem ritka, aki előre megírta saját versikéjét. A mester tölgyfából véste ki az egyedi életképeket, olajfestékkel, élénk színekkel hangsúlyozta a domborműveket, amelyek közül a legjellegzetesebb a „szaploncai kék”. 1997-ben, Patras mester halála után tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a hagyományt, amely mind a mai napig élő. Az elhunyt népművész emlékére díszhelyet szántak a temetőben (a faluban emlékmúzeuma is van), amely az egyedi ötletnek köszönhetően az UNESCO védelme alá is bekerült. Az egyedülálló sírkertet nem csak a falu lakói, az elhunytak hozzátartozói látogatják, ma már turistalátványosságnak számít. Több mint 800 fejfa mesél az elhunytak egyéniségéről, mesterségéről, életének és halálának körülményeiről, amelyből jól kirajzolódik egy egész faluközösség élete.
A jelenlegi mesternek akad dolga bőven, hiszen a korábbi kereszteket a nap már kiszívta, aljuk korhadásnak indult, restaurálásra szorulnak. Emellett kb. évi tíz új fejfa is kikerül a keze alól. Születnek az újabb rigmusok – szokatlanok, furcsák, viccesek, de mindenképpen értékesek, egy más életszemlélet hű tükrei.
SzaSzi
Források: kirandulastippek.hu, szekelyfoldiinfo.ro, hu.wikipedia.org, youtube.com
A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezéseivel a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából
7. rész: Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye
8. rész: A pénz nem boldogít! Vagy mégis!?
9. rész: A világ legnagyobb világító betleheme Manarolában
10. rész: Minden idők legnagyobb koncertjei
11. rész: Kolodko miniszobrok
12. rész: Labirinto Della Masone – A világ legnagyobb szabadtéri labirintusa
13. rész: A világ leghangosabb zenekarai
14. rész: Binhai szeme - Egy modern és futurisztikus könyvtár
15. rész: Predjama: a világ legnagyobb barlangvára
16. rész: Gigantikus kódex
17. rész: A világ legnagyobb Krisztus-szobrai
18. rész: A világ legsikeresebb albumai
19. rész: Minden idők legsikeresebb zenei előadói
20. rész: Minden idők legtöbb Grammy-díjasai
21. rész: Európa legrégebbi fahídja: a Kappelbrücke
22. rész: Mural das Etnias ‒ A világ (egykori) legnagyobb utcai graffiti műalkotása
23. rész: Amikor a felsepretlen padló divat volt
24. rész: A világ legjobb könnyűzenei énekesei
25. rész: Burj Khalifa: A világ legmagasabb épülete
26. rész: Menjünk vendégségbe a Nádasdyakhoz!
27. rész: A könnyűzene történetének legjobb gitárosai
28. rész: A Föld legtisztább tava
29. rész: A könnyűzene történetének legjobb dobosai
30. rész: A világ leglátogatottabb temetője
31. rész: A világ legmagasabb hídja
32. rész: Vikingek öröksége: a heddali fakatedrális
33. rész: A világ (alighanem) legkeskenyebb ajtaja
34. rész: A világ legrégebbi színháza
35. rész: A világ legrégebbi hordozható órája
36. rész: A világ legrégebbi állatkertje
37. rész: A világ legnagyobb működő vízkereke
38. rész: A világ legkisebb Bibliája
39. rész: A világ legrégebbi társasjátéka
40. rész: Közép-Európa legszebb malma
41. rész: A világ legrégebbi épülete
42. rész: A világ legnagyobb madárszobra
43. rész: A világ legrégebb ideje működő filmszínháza
44. rész: Nouadhibou-öböl – A világ legnagyobb hajóroncs temetője
45. rész: A világ legrégebbi csillagtérképei
46. rész: Minden idők legrégebben játszó rockzenekarai
47. rész: A világ legrégebbi egyetemei
48. rész: Tomorrowland – A világ legnagyobb elektronikus zenei fesztiválja
49. rész: A világ legelső nemzetközi filmfesztiválja