Reichardt Laura, a VOKE munkatársa üdvözölte a jelenlévőket, Póczik Antónia, a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulója szép énekével köszöntötte az iskola egykori tanárát. A tárlatot Nagy Balázs, a KAEG fővadásza, Alexay Zoltán több évtized óta barátja nyitotta meg az alábbi, meleg szavakkal:

Kedves Vendégeink!

Néhány héttel ezelőtt érkezett hozzám egy telefonhívás Zoli bácsitól. Mindig örülök, ha felhív, de most különösen jó érzés töltött el. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Ő két lábon járó történelemkönyv, és mint egy „rendes történelemkönyv”, most is a szokásos történelmi áttekintéssel kezdte:

„Tudod, Balázskám, 1976-ban az első fotókiállításomat a KAEG Rt. akkori fővadásza, Vida Lajos bácsi nyitotta meg. Milyen szép keretet adna fotós pályámnak, ha az utolsó kiállításomat te nyitnád meg! Vállalod?”– kérdezte. Örömmel mondtam igent, és csak egy apró rossz érzésem volt a felkéréssel kapcsolatosan: az a szóösszetétel, amit Zoli bácsi használt: az „utolsó fotókiállítás.” Nem tudtam megbarátkozni a kifejezéssel, és arra gondoltam, a kiállítás megnyitóját, ezt a pár köszöntő gondolatot – esetleg a közönséggel összeszövetkezve – felhasználom arra, hogy Zoli bácsit a visszavonulás gondolatáról lebeszéljem, és a folytatásra biztassam.

Mert, Drága Zoli bácsi! Itt valamennyien a teremben pontosan tudjuk, 1937 régen volt, de az azóta eltelt 65-70 esztendőben nagyon sok minden történt. Születés Pápán. Az ott elvégzett alsó- és középfokú tanulmányok. A Szegedi Tudományegyetem. Az 1984-ben megszerzett doktori fokozat. Nősülés, gyermekek, unokák, család… A TANÍTÁS – csupa nagybetűvel. A fotózás mint szerelem, publikációk, könyvek, kiállítások, díjak, elismerések. Címszavak egy életből, mérföldkövek egy életben.

De a múltat tiszteljük, a jelent megéljük, és a jövőbe tekintünk. Mert még mennyi minden fog történni, mert még annyi mindennek történnie kell! A több évtizedes fotós munkássággal láttatott Természetben annyi szépség van, ami arra vár, hogy megmutassák a közönségnek. Hogy Te mutasd meg! Nem lehet, nem szabad szögre akasztani a fényképezőgépet! Több alapos érvem közül – hogy hű maradjak szakmámhoz is – egyet kiragadnék: minden év júliusában mi, Vadászok közösen gondolunk a legnagyobb szeretettel Bertóti Pista bácsira. Mindketten tudjuk, közeleg az őzek násza, közeleg az őzhívás.

Várom a telefonod, tudom, érkeznek Pista bácsi örökbecsű idézetei tőled. Megbeszéljük az időpontot, találkozunk, aztán hamarosan ott gubbasztunk egy fűzfa lehajló ágai alatt vagy egy szénabála tövében. Sípolunk, hívunk, várakozunk. Örülünk, ha sikerül bakot behívni, szomorkodunk, ha nem ugrik, és megpróbáljuk egy másik helyen. Közben élményt szerzünk, tanulunk egymástól, tapasztalunk, megéljük a Természet szépségeit. Idén nyáron ez a covidnak mondott nyavalya elmosta terveinket, elmosta őznászunkat. Nem lehet, nem tudunk mit tenni, felkészülünk a következőre. A következő júliusra.

Kedves Hallgatóság! Nagyon nagy szeretettel és jó szívvel ajánlom a kiállítást mindenki számára. Rohanó életünkben álljunk meg egy pillanatra ezek előtt a fotók előtt, és találjuk meg azt, ami fontos, ami kikapcsol, ami szép, ami hiányzik, bármit, ami egy kicsi megnyugvást hoz számunkra.

Zoli bácsi! A folytatás iránti jogos igényemet, igényünket továbbra is fenntartom, és kívánok hozzá rengeteg erőt, egészséget, kitartást Neked! Az elhangzott gondolatokat, a folytatásra való buzdítást pedig picit másképp láttatva, engedj meg nekem egy kis költészetet. Tudom, nem véletlenül került be ez a vers a Számvetés című összefoglaló, önéletrajzi albumodba. Ez a vers maga a megújulás, a mindig újrakezdés, a kikelet, maga az Élet!

Juhász Gyula: Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem,
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín,
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve, s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem,
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad,
S elönti mind az ócska gátakat!

A megnyitót követően a barátok, vendégek ajándékokkal köszöntötték az ünnepeltet. Külön említést érdemel, hogy Várnagy Kata, a GYAK egyik alkotója torta alapú költeménnyel lepte meg Alexayt.

A vendégeket a falakon függő gyönyörű alkotásokon kívül megterített asztalok is fogadták, melyek körül felszabadult beszélgetések is kialakultak, körülfogva, elismerésekkel, dicséretekkel halmozva el az alkotót.

Meg kell említenünk, hogy Alexay Zoltán 85. születésnapja valójában szeptember 18-án volt, de a művész akkor még gyönge, Poszt-COVID állapota miatt mostanra halasztották a megemlékezést.

A megnyitó egyben tisztelgés volt Fülöp Péter, az intézmény igazgatója előtt is, aki az épületben 30 éve alapította a galériát, mely azóta megszámlálhatatlanul sok művészeti és irodalmi rendezvénynek adott otthont.

A kiállítás 2022. november 3-ig tekinthető meg naponta 10-17 óra között (Szárnyaskerék épülete, 9021 Győr, Révai u. 5-10.).

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Természetfotó-kiállítás Dr. Alexay Zoltán 85. születésnapjára

Molnár György fotói

38 kép