A premierhét első vidéki helyszíne Győr volt, itt a napokban mutatták be a filmet, ahol Orvos-Tóth Noémi pszichológus (a képen balra) és Sümeghy Claudia, a film producere (a képen középen) voltak a vendégek a vetítés utáni közönségtalálkozón. Orosz Sándor beszélgetett velük. A Magasságok és mélységek – talán meglepő módon – nem akció-kalandfilmnek, de nem is dokumentumfilmnek készült, hanem játékfilmnek! Csoma Sándor rendező-forgatókönyvírót a gyászfeldolgozás érdekelte elsősorban. 90 percbe kellett hat hónap történetét sűríteni, de végül összességében hat évet mutat be. Fikciós elemek is előfordulnak benne.

A hegymászók életéről és haláláról már sok filmet készítettek, ez az alkotás viszont azokról szól, akik otthon maradtak. Ezúttal beleláthatunk abba, mit élnek át azok, akik távol a hegyektől aggódnak szeretteikért. A film főhőse Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda – Csoma Sándor az eseményeket a kiváló hegymászó felesége szemével ábrázolja. Életének azt követő időszakát mutatja be, hogy elveszítette férjét. A mozi alapját A Hópárduc felesége – Életem Erőss Zsolttal című, 2019-ben megjelent interjúkötet képezte, melyben Révész Szilvia beszélgetett Sterczer Hildával.

Közel 10 éve, 2013 május végén egy ország aggódott napokon át, amikor a Mount Everest első magyar meghódítója, Erőss Zsolt eltűnt a Himalájában. Sokan reménykedtek még, de Hilda végül élő adásban jelentette be, hogy nincs már értelme több mentőexpedíciót szervezni. Hegymászóként ő pontosan tudta, milyen nehézségekkel kell megküzdeni abban a félelmetes magasságban, és mennyi ideig bírja valaki. „Hegymászó nem lesz csak úgy valakiből, hanem így születik. Sokféle adottság kell hozzá, és akiben ezek megvannak, azt egy idő után vonzani kezdi a mászás. Nem véletlenül vonzódik épp a hegymászáshoz. A született mászó magányos farkas, kevésbé társas lény.”

Erőss Zsolt Csíkszeredán született, már kamaszkorában megkezdte a hegymászást a Békás-szorosban. Az 1990-es években meghódította a Pamír és a Tien-san több csúcsát, 1996-ban részt vett az első magyar Mount Everest-expedíción, és 2002-ben – első magyarként – elérte a Föld legmagasabb pontját, a Csomolungmát. A Magas-Tátrában 2010 elején baleset érte, emiatt a darabos törést szenvedett jobb lába amputálása mellett döntött, de nem adta fel. Fél év múlva már visszatért élete legnagyobb szenvedélyéhez. 2002-ben kezdődtek a nyolcezres expedíciók, mind a tíz nyolcezres csúcsot szerette volna megmászni immár műlábbal, amit sikerült is teljesítenie, köztük 2011-ben a 8516 m magas Lhocét, és utoljára, 2013-ban a Kancsendzöngát. Ez utóbbi túl sok energiáját emésztette fel, és a visszafelé vezető úton sajnos életét vesztette Kiss Péterrel együtt. Erőss Zsolt halála után felesége egyedül maradt két kisgyermekükkel, Gerdával és Csomával.

A Magasságok és mélységek elsősorban Hilda és Gerda gyászáról szól. Anya és kislánya különböző módon élték meg a veszteséget és a fájdalmat, előbbi nem értette meg eleinte utóbbit. Megváltozott a viselkedése, nagyon hiányzott neki az apja, aki soha többé nem jön haza, még az oviból is megszökött. „Nem adjuk meg magunkat!” – közölte a kislánnyal. Eleinte azt mondta neki, hogy „apa összeszorította a fogát, ha fájt neki valami”. Erőss Zsolt természetesnek tartotta, hogy meg kell válnia az egyik lábától azért, hogy hódolhasson hivatásának, rögtön azon járt az esze, mikor indulhat neki egy újabb csúcsnak művégtaggal. Vissza akart térni a hegyre, minél hamarabb, mert ez volt az élete. Felesége támogatta, hiszen egy sast nem lehet kalitkába zárni; jól ismerte a férjét, és nem vádolta felelőtlenséggel. Ő maga is hegymászó volt, aki ugyanolyan szenvedélyesen rajongott a csúcsokért.

Hilda gyakran emlékezik vissza a közös hegymászásokra a férjével. Tanítónő volt, mikor Zsoltot megismerte, de aztán párja szenvedélye őt is magával ragadta, több expedícióra is elkísérte. „Fenn a hegyen látod, mire vagy képes, mi az érték, mennyire törékeny az élet. Azt is látod, hogy egy csomó minden nem reális abból, ahogy élünk, mégis ezt a mesterséges világot éljük meg reálisnak. Ha mindezt lehántjuk, akkor derül ki, mi is a lényeg.” ‒ mondta el Hilda. „A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti, hogy mennyire porszem.” ‒ Erőss Zsolt pedig így vélekedett.

2021 október végén zárult le Csoma Sándor filmjének forgatása. A főszerepben az erdélyi származású Pál Emőke látható, míg Erőss Zsoltot Trill Zsolt (Állítsátok meg Terézanyut!, A viszkis) alakítja. Utóbbi kiválasztásánál fontos szempont volt a hasonlóság. Egyszerű, magabiztos, szenvedélyekkel teli embert kerestek, aki számára a család és a hivatás egyaránt fontos. A főszereplők többször voltak falat mászni, Trill Zsoltot maga Hilda tanította meg az alapokra. A film gyönyörű hegyi jelenetei az Alpokban, a 3000 méter magasan fekvő Dachstein-gleccseren készültek. Innen fantasztikus kilátás nyílik a hegység több csúcsára. A rendező így mesélt erről: „A hegyek kiemelt fontosságúak Hilda és Zsolt életében: egy hegyen randevúztak először, együtt mászták meg a legnagyobb csúcsokat. Kihagyhatatlan a történetből, hogy hegyek is szerepeljenek benne. A legalkalmasabb helyszínnek Ausztria ezen régióját találtuk, ahol egyszerre tudtuk megjeleníteni az Alpokat, a Magas-Tátrát, de még a Himaláját is! … A havas, jeges körülmények között való forgatás embert próbáló feladat volt. … Egy kicsi, rutin nélküli, fiatal stábbal mentünk ki több ezer méteres magasságba forgatni, ahol az embert már a lélegzetvétel és a jeges felületeken való talpon maradás is kihívások elé állítja.” A stáb lelkesedésének és kitartásának köszönhetően elkészültek azok a fantasztikus felvételek, melyek közelről mutatják be a hegymászók életét.

Csoma Sándor a Mount Everest alaptáborába, 5300 méter magasra mászott Nepálban, hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni a hegymászók világát. Ez fantasztikus teljesítmény, hiszen 2000 méter felett már elkezd csökkenni a vér oxigénnel való telítettsége, 8000 méteres magasságban pedig (a „halálzónában”) már nagyon ritka az oxigén, és sarkvidéki időjárás uralkodik, amely erősen megterheli az emberi szervezetet, különböző problémák jelentkeznek. A halálról azonban nem beszélnek, sem ott, sem otthon. A Csomolungmát célzó csúcstámadások hatalmas kihívást és életveszélyt jelentenek, sokan nem tértek már onnan vissza. A rendezés, a vágás és a kitűnő színészi alakításoknak köszönhetően átéljük, ahogy a hegymászó valószínűleg emberfeletti küzdelmet folytatott azért, hogy lejusson a csúcsról, a magasságból a mélységbe.

Sterczer Hilda erős, sziklaszilárd jellemű nőként jelenik meg, aki mindig fegyelmezetten viselkedik. Megpróbálja tovább élni az életét férje nélkül, két kisgyermekkel, akiket fel kell nevelnie. A legváratlanabb pillanatokban azonban belőle is kitörnek az érzelmek. Kezdetben úgy áll férje elvesztésének feldolgozásához, hogy sem a média, sem a gyerekei előtt nem akar gyengének látszani. Ahogy Zsolt a hegyekben küzdött, úgy harcolt ő is a hétköznapokban. Fájdalmában gépies üzemmódra váltott, mint egy robot, végezte a napi feladatait. Kikapcsolta az érzelmeit, hogy ne kelljen megélnie a veszteséget. Ez egy önvédelmi mechanizmus, az ember azonban mindig reménykedik, mert a remény a túlélés záloga. Pál Emőkére nehéz kihívás hárult, aki nehéz, de hálás feladatát kitűnően oldotta meg. Azonban az Erőss Gerdát játszó, nyolcéves Nagy Enikőt is ki kell emelni, mert kiváló alakítást nyújtott, sikerült hitelesen átadnia, hogyan reagálhat egy kisgyermek az édesapja elvesztésére.

A Magasságok és mélységek azt mutatja be, milyen egy híres és népszerű ember feleségének lenni. Hildának különböző konfliktusokkal kell szembenéznie szeretett férje elvesztése után, főleg a bulvármédia miatt. Erőss Zsolt híres hegymászó volt, a média szenzációt akart csinálni belőle. Ennek érdekében még a gyász szentségét is képesek voltak megtörni a riporterek, rendkívül tolakodó módon viselkedtek, utolsó, legszemélyesebb üzenetének felolvasására kényszerítették az özvegyet. Elkövetett-e hibát a médiával kapcsolatban? Talán nem kellett volna elmennie a show-műsorba, ahol provokálták a kérdésekkel. Lelkiismeret-furdalást keltettek benne: „Nem akartad lebeszélni, hogy visszamenjen?” Hildát korán megbélyegezték, könnyen ítélkeztek felette, ez természetesen rosszul hatott a lelkiállapotára. Nehéz időszak következett a számára. Meg kellett tanulnia együtt élni a férje hiányával, állandó stresszben teltek a napjai, pánikrohamok gyötörték, végül gyógyszerekhez, majd pszichológushoz volt kénytelen fordulni. A gyászon nem lehet gyorsan túl lenni, meg kell tanulni együtt élni vele, beszélni kell az érzésekről. A csúcsról a legnehezebb lejönni – ez az életben is érvényes, nem csak a hegyen. „Zsolt örökre ott marad fenn a hegyen, de magának le kell jönnie!” – mondja neki a pszichológus a filmben.

A vetítés utáni beszélgetést Orosz Sándor vezette. Mindenkiben más-más húrokat pendített meg a film, mindenki a saját szemüvegén át nézte végig. Miután komoly érzelmekről szól, az alkotók érzéseket szerettek volna közvetíteni általa. Magasságok és mélységek – mindenki megtapasztalta már maga is ezeket. Az élet krízisek sorozata, kapjuk a pofonokat, meg kell tanulni kezelni a hirtelen jött problémákat is. Nehéz megtalálni a munka és a magánélet egyensúlyát – erről is szó esett. Mindenki a csúcsra vágyik, de annál messzebb kerül a családjától; hol ide, hol oda tevődik át a hangsúly, ez időszakonként változhat.

Kollár Lajos vezette az expedíciót, aki nem tudta, hogyan kezelje az új helyzetet, hiszen két társát is elveszítette. Zsolt előtt 3 hegymászó ismerősük halt meg, de erről a hegymászó nem beszél. Minden gyászfolyamat egyéni. Ha nem látjuk a másikat holtában, nehezebb az elengedés. Egyre több a megrekedt gyászfolyamat, ettől beteg a társadalom – mondta el a pszichológus Orvos-Tóth Noémi. A gyász során megváltozik a gyermek viselkedése is. Olyan stresszállapotba kerül, amelyből nem tud egyedül kijönni. Ha nem dolgozza fel, akkor felnőttként problémái lesznek. Nem jó, ha eltitkolják előle, mi történt, fontos, hogy meg kell élni a fájdalmat és a veszteséget. Tudunk-e beszélgetni azzal, aki gyászol? Ez sokat jelent a számára, mert érzi, hogy nincs egyedül. Látom, hogy kerülnek – mondják sokan a pszichológusnak.

A hegymászók mondják: a csúcson van a legtávolabb az ember az élettől, és az utat ugyanúgy meg kell tenni lefelé is, de az sokkal nehezebb. Hasonló a gyász is: jó lenne gyorsan túl lenni rajta, de a feldolgozásnak is meg kell adni a maga idejét. Erőss Zsolt a lábamputációja után is megmászta a legmagasabb csúcsokat, semmi sem tartotta vissza. Felesége is képes volt a gyász okozta mélységből talpra állni, ez ugyanolyan példaértékű. Sterczer Hilda létrehozott egy fejlesztő mászást támogató alapítványt, melynek Hópárduc a neve. Ez is őrzi Zsolt emlékét.

A Magasságok és mélységek a veszteségről és a gyászról szól, de az újrakezdésről is. Arról, ha nem akarunk örökre a traumáink árnyékában élni, akkor tovább kell lépni. Ahhoz viszont, hogy le tudjuk zárni a múltat, előbb szembe kell nézni vele. A film megmutatja, hogy sikerülhet megbékélni, és előre, a jövő felé tekinteni. Felemelő történet. Nem kalandfilmet látunk Erőss Zsolt karrierjéről, hanem lélektani drámát az apa nélkül maradt családról, amely Sterczer Hildát, az ő küzdelmét állítja középpontba.

A Magasságok és mélységek Facebook- és Instagram-oldalán gyönyörű forgatási képeket lehet látni, és még több érdekesség, kulisszatitok tudható meg a filmről.

Sulyok Attiláné
Címlapkép: Magasságok és mélységek Facebook-oldala

Forrás: prae.hu, port.hu, a film és Facebook-oldala