A messzi dél vadjai
Milyen az ember élete, ha a civilizáció „áldásai” nem részei mindennapjainak? Ebbe segít bepillantani A messzi dél vadjai című amerikai filmdráma, amely február 17-én került vetítésre a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában a havonta rendezendő Filmklub keretei között. A cselekmény valahol New Orleans környékén játszódik, egy kisközösségre irányítja a figyelmet, ahol egy kislány és édesapja nehéz sorsát követhetjük végig.
Benh Zeitlin 4 Oscar-díjra jelölt filmjében az édesapa Wink (Dwight Henry) és hatéves kislánya, Hushpuppy (Quvenzhané Wallis) folytat a természettel mindennapos küzdelmet, hogy a létfenntartáshoz szükséges betevő falathoz hozzájussanak. Egy bádogból és fából összetákolt kalyiba képezi a fejük feletti fedelet. A víz adja a táplálékot, néhány baromfi a társuk, s teszi változatosabbá étlapjukat.
A kislány korán elvesztette édesanyját, csupán emlékeiben idéződik fel, amikor gondolatban ad „tanácsokat” neki. Az apa az alkohol rabjává válik: nehéz élete, párjának elvesztése, gyermekéért érzett felelőssége, mostoha életkörülményei együttesen eredményezik állapotának romlását. Hushpuppy szenved attól, hogy kényszerűen kell végignéznie mindezt. Az élet számára kemény feladatot oszt: ki kell lépnie gyermekkorából, részt kell vállalnia a felnőttekre méretezett feladatokból. Apja nap mint nap az életre neveli, halászni tanítja; tudja, rá is az a feladat vár, hogy a természettől ragadja el a táplálékot, mert a vadon önként nem adja meg magát.
Szerencsére nem teljesen sivár az életük. Küzdelmeikben kis közösségük a társ, melyet hasonló életfeltételek szocializáltak. A közös sors összekovácsolta őket, az egymásrautaltság kikényszeríttette a szolidaritást, kialakították hagyományaikat, a közös munka mellett a szórakozás rituáléit. Minden viszontagság ellenére harmóniában élnek a természettel.
Az ember civilizációs tevékenysége azonban megzavarja életük megszokott kereteit. A monumentális gát már régóta emlékezteti őket az elemek megzabolázására, a távolabb füstölgő gyárkémények az emberi beavatkozást demonstrálják (a rétek és erdők kárára). Csak idő kérdése volt, hogy megadják a kis csoport eddigi életmódjának a kegyelemdöfést, hogy kényszerrel szakítsák ki őket eddigi életfeltételeikből, mindezt természetesen a „saját érdekükben” és „jó szándéktól” vezérelve.
A kislány valamikor hallott az ősidők állatairól. A történetben különös az ragadt meg a tudatában, hogy ezek a vadak mekkora fizikai erővel bírtak, s az akkori emberek velük szemben teljesen reménytelenül vették fel a küzdelmet. Egy másik, vissza-visszatérő gondolat a filmben, hogy a természet (akár az univerzum) egységes egész, ha a rend valahol megbomlik, az végzetes hatással járhat. Ezeken töpreng egyre gyakrabban a még nem felnőtt, de gyermekkorát kényszerűen tovahagyó Hushpuppy. Gondolataiban az emlegetett őstulkok vissza-visszajárnak, fokozván gyermeki szorongását.
A saját bőrén kell megtapasztalnia a „világrend” kegyetlen megbomlását. Erőszakosan szakítják el megszokott életfeltételeitől, egy merőben szokatlan, idegen, számára ellenséges világba csöppen; míg korábbi otthonában talpa volt a cipő, és nem ismerte a ruhát, itt civilizált viseletet kényszerítenek rá, ráadásul imádott édesapjánál súlyos betegséget fedeznek fel az orvosok, s a kórházi ágyba kényszerül.
A természetben élő ember számára ez testidegen, ezért térnek vissza korábbi otthonukba. A kislány nem tud az édesapjától elszakadni, bár Wink indulatosan zavarná el. Neki is fáj a szíve, hisz a gyermekéről van szó, de meg akarja óvni attól, hogy szemtanúja legyen agóniájának. Hushpuppy azonban nem enged, visszatér otthonába. A vég elkerülhetetlen.
Jelképes a film végének az a képsora, amikor a lány gondolataiban ismét felbukkanó őstulok csorda megszelídül, tehát legyőzte a félelmét – ez önmaga lelki fejlődésében nagy előrelépés. A messzi dél vadjai számtalan üzenetet hordoz. Nyomon követhetjük a természet rohamos térvesztését az azt birtokba vevő emberrel szemben. Érdemes megfigyelni például a lecsupaszított fák vissza-visszatérő filmkockáit. A kiáltóan „ellentétes” felvételek a még érintetlenül hagyott vidék varázslatos szépségeit tárják elénk.
A film történetének helyszíne az USA déli vidéke, de napjainkban a dél-amerikai környezet is mélyreható átalakuláson megy keresztül: szójaföldek szorítják ki az őserdőket, kávé- és cukornádültetvények veszik át a vadon helyét, természetes élőhelyeiktől fosztván meg a lakóit. Benh Zeitlin filmje a nézőket gondolkodásra készteti. Kívánatos lenne, hogy minél több ember hasonló témájú alkotásokat tekinthessen meg, hogy szemléletét formálva eredményesebben legyen képes befolyásolni a közvéleményt egy mainál sokkal felelősségteljesebb magatartás érdekében.
Csiszár Antal