Felvonulás a fővárosban 1947. augusztus 20-án

Általánosan elfogadott vélemény, hogy 1949-ben, az alkotmány beiktatásakor, szovjet minta alapján, mesterségesen „kreálták” „az új kenyér” dicső kultuszát. Ez negyven éven át mit sem halványodott. A nemzeti hagyományok ápolásában élen járó Kommunista Párt elővette a régi szokásokat, és persze a maguk „képére” formálták. Így került át Péter és Pál napjáról augusztus 20-ra a magyar kenyér ünnepe, ide ugyanis kellett valami, hiszen államalapító királyunk tiszteletét erősen mellőzték.

Augusztus 20-i dekoráció, a felvonulás fontos kelléke

Jó választás volt a második világháborúban meggyötört, éhező nép körében, egy alapvetően a mezőgazdaságából élő ország keresztény közösségében, ahol a „mindennapi kenyér” a napi ima része volt. Valójában az aratóünnepek szokása már régóta bevett hagyomány, akárcsak az őszi szüreti mulatságoké. Az Új kenyér az aratás után az új, friss búzából először készült cipó, amelyet a néphagyomány szerint augusztusban lehetett csak az „új” lisztből sütni. Az ilyenkor országszerte rendezett aratóünnepeken megáldották a nemzeti színű szalaggal átkötött „új” kenyeret, majd szétosztották. A szokás mind a mai napig él, sőt nimbusza mit sem kopott.

Voltak nehéz idők, amikor a kenyérnek különösen „nagy volt a becsülete”, például az első világháború után, vagy ...

... 1956-ban. Jegyrendszer, sorbanállás – ezek is hozzátartoztak beszerzéséhez.

A kenyér annyira ősi, annyira világszintű és annyira természetes, hogy fel sem fogjuk, mennyi munka rejlik benne, hogy története egyidős az értelmes emberével, hogy ezerféle formában bukkanhat fel, hogy nem csak gabonából készülhet. Teremhet fán (Afrika – kenyérfa), vagy a föld alatt (brazíliai indiánok maniókája, vagy a polinéziai taró, a trópusokon elterjedt batáta). Hippokratész dietetikájában már 2000 évvel ezelőtt ír az élesztős kenyérről, és „választékként” 17 félét sorol fel.

Akinek nincsen „kenyérgondja”, az igazán felhőtlenül örülhet!

Az Újszövetségben Jézus egyik legnagyobb tettének a kenyérszaporítást tartották, ami igazolta a tömeges csodatevő isteni hatalmát. A kovásztalan kenyér, az ostya az ő testét szimbolizálja a keresztény szertartásokon. Az ókori görög és római politikusok is gyakran használták fel választások kortes eszközéül. Akár osztogatták, akár csak ígérgették, hatása mindig pozitív volt. Ugye ismerjük a „penem et circenses”, azaz Kenyeret és cirkuszt! latin mondást? Ami sokkal inkább követelés! Kielégítése császárokat, konzulokat emelt hatalomra, megtagadása viszont bukásukhoz vezetett. A kenyér, vagyis latinul panis nevét Pán istentől vette, ő sütött először, vagy őt utánozva készültek az elsők. Egyes történészek szerint Pannónia – a Dunántúl római kori – neve is innen ered, jelentése a „kenyér bősége”.

A kenyérsütés fáradságos munka, de vidáman, játékosan is történhet (kenyérgyári elektromos és házi kemence).

Magyar megfelelője valószínűleg ősmagyar kori jövevényszó. Rokon nyelvi adatokból következtetve, „kásaféle, darából készült ételféleség” jelentésben élhetett kezdetben. A letelepedő magyarság számára hamar vált a nép legfontosabb élelmiszerévé. Kultusza és tisztelete pedig nőttön nőtt mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló alapvető táplálék. Szerepet kap a jövőbeli célok mágikus biztosításában, rendszerint valaminek a kezdetekor. Például az új házba költözéskor vitt kenyér és só a háziak jólétét biztosítja. Vagy az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain, és mindig legyen bőven mit enniük, valamint ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.

Főleg a szláv népeknél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. A világűrből hazatérő asztronauták üdvözlése is így történt.

Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől. Az év legfontosabb eseményeihez kapcsolódva is felbukkan. Ha a karácsonyi kenyeret, kalácsot néhány napig szegetlenül hagyjuk, az a jövő évi gazdagságot, termékenységet hozhatja el számunkra. Szilveszterkor viszont jobb, ha az egészet megszegjük, hogy mindig jusson belőle a család asztalára.

A kenyér mindenhez fogyasztható, különösen, ha az ember kollégista, táborozó vagy katona. Lényeg, hogy sok legyen! Csomagolás – ilyesmi nem mindig volt ám!

Ezeken túl is elképesztő mennyiségű hiedelem, babonás szokás kapcsolódik a kenyérhez. Képes az időjárásra hatással lenni, például aki nagycsütörtökön áll neki sütni, annak háza tájékán soha nem lesz eső. A kenyérsütés amúgy is különleges tudomány, mert nem csak a kelesztéshez, dagasztáshoz és egyéb műveletekhez kell érteni, de egy sor tiltó regulát is jó betartani. Például tilos nagypénteken és Luca napján sütéshez fogni, mert a kenyér megkövesedik. Tilos beszélni, amíg a kovászhoz öntik a vizet, dagasztás után viszont cuppogni kell, hogy magasra nőjön.

A frissen kisült kenyérre megszegése előtt keresztet rajzolni áldást hoz a házra. Ezt néhai nagyanyám is gyakran megtette, tőle tanultam azt is, hogy a kölcsönbe kapott kenyeret (és bármi mást) nem helyes megköszönni, viszont előbb-utóbb illik visszaadni. Ő még tudta, mi a tisztelet, hogyan kell azt megadni a „mindennapi betevőnknek”. Ha véletlenül leesett egy darabka, sosem felejtette el mondani: „Isten bocsássa meg!”

Manapság már inkább csak mosolygunk ezeken a babonás szokásokon. Amikor „van mit a tejbe aprítani”, akkor nem gondolunk arra, hogy egyszer lehetnek kenyérgondjaink.

Ezek után mit lehetne kívánni ezen az ünnepen? Egyszerűen: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Érdekesség: a Pékek Világszövetsége 2001-ben október 16-át jelölte meg a Kenyér Világnapjaként, ezt 2004 óta Magyarországon is megünneplik kisebb-nagyobb rendezvényekkel. A németországi Ulmban található az egyik leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező Kenyér Múzeum, hazánkban Komáromban, a Monostori Erődben várja az érdeklődőket a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje által kialakított Kenyérmúzeum.

SzaSzi

Forrás: konyhalal.hu, mindmegette.hu, sobors.hu, lovagok.hu, rostae-books.com, gerepekseg.hu

A képek a Wikimedia Commons, a flickr.com és a Fortepan szabadfelhasználású gyűjteményekből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői / tulajdonosai. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők / tulajdonosok megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép (Fortpan, Berkó Pál), 3. kép (Fortepan, Várkonyi Ádám), 4. kép (Fortepan, Nagy Gyula),  5. kép (Fortepan, Nagy Gyula), 6. kép (Fortepan, Konok Tamás id.), 7. kép (Fortepan, Balla Demeter - Hegyi Zsolt jogörökös), 8. kép (Fortepan, Krantz Károly), 9. kép, 10. kép, 11. kép (Fortepan, Urbán Tamás), 12. kép (Fortepan, Urbán Tamás),  13. kép (Fortepan, Erdei Katalin), 14. kép.