Kína továbbra is tartja magát ahhoz a hivatalos álláspontjához, hogy a Tienanmen téri vérengzés jogos volt. Az ország védelmi minisztere egy nyilvános fórumon azt nyilatkozta, hogy az általa csak „nyugtalanságnak” nevezett eseményt helyesen állították meg. „A központi kormánynak egy zűrzavaros helyzettel kellett megküzdenie, döntő volt, hogy véget vessenek a háborgásnak. Akkor az volt a helyes politika” – jelentette ki Wei Fenghe.

Az akkori események említését most is erősen cenzúrázzák Kínában. Még a téma nyilvános felvetése is tilos. Az AP hírügynökség egyik fotóriportere, aki 1989-ben a helyszínről tudósított, úgy véli, Kínának el kellene már végre ismernie, mi történt. „Ideje lenne már előrenézni és töredelmesen bevallani a múltat. Tudatni kellene a rokonokkal, mi történt a szeretteikkel, hogy végre megnyugodjanak. Ez lenne tisztességes” – mondta Jeff Widener.

Ennek egyelőre nyoma sincs. A Tienanmen téri eseményekről hivatalosan nem emlékeznek meg Kínában, sőt, az évforduló közeledtével a cenzorok teljes körűen blokkolták a Wikipedia online enciklopédia ezzel kapcsolatos oldalait. A téma továbbra is tabunak számít, az erre vonatkozó könyveket és újságokat megsemmisítették vagy betiltották. A felnövő és a politika iránt egyébként is apatikus kínai fiatalok többségének már semmit sem mondanak a Tienanmen téri tüntetések.

Tienanmen tér

A Pekingben található hatalmas tér a Tienanmenről („Mennyei Béke Kapuja”) kapta a nevét, amely északon található, és elválasztja a Tiltott Várostól. Itt áll a Népi Hősök Emlékműve, a Nép Nagyterme, a Kínai Nemzeti Múzeum és Mao Ce-tung mauzóleuma. 440.000 négyzetméteres területével a világ egyik legnagyobb tere. Nagy kulturális jelentőséggel bír, mivel számos fontos esemény helyszíne volt a kínai történelemben. Létrehozása óta tömeges összejövetelekre szolgál. A hatalmas területet nagyméretű lámpaoszlopok világítják meg, amelyek videokamerákkal vannak felszerelve.

A tér általában nyitott a nagyközönség számára, de továbbra is szigorú védelem alatt áll. Belépés előtt átkutatják a látogatókat és holmijukat, ami sok kínai turisztikai helyszínnél bevett gyakorlat. A belföldi látogatóknál gyakran ellenőrzik a személyazonosító okmányaikat, és megkérdezik látogatásuk célját. A környéken civil ruhás és egyenruhás rendőrök is járőröznek.

Közvetlen előzmények

Az 1970-es években kezdett gazdasági reformok az 1980-as évek közepére Kínában is sokakat indítottak liberális politikai követeléseik megfogalmazására. 1986 decemberében 15 kínai nagyvárosban tüntettek a demokrácia mellett. A hatalom erre tömeges letartóztatásokkal válaszolt. Ez átmenetileg visszavetette a demokratikus törekvéseket.

Az egyik közvetlen előzmény, hogy 1989. április 15-én elhunyt Hu Jao-pang, a népszerű demokrata pártfőtitkár, akit Teng Hsziao-ping lehetséges utódaként tartottak számon, azonban 1987-ben a központi vonallal összeegyeztethetetlen véleménye miatt eltávolítottak a pártvezetésből. A kínaiak nagy része csalódott a korai kapitalizmussal együtt megjelent és burjánzásnak indult korrupció, a környezetszennyezés, az infláció és a létbizonytalanság miatt. A kedvelt kommunista hirtelen halála felszabadította az indulatokat. Másnap megjelentek az első diáktüntetők a Mennyei Béke Kapuja előtt.

Gorbacsov 1989-es májusi pekingi látogatása újabb lendületet adott a rendszer ellenzékének. Ettől kezdve szinte naponta 200-300 ezer ember (főleg fiatalok és diákok) lepte el Peking főterét és a környező utcákat. A tüntetők rendszerváltást követeltek. Május 19-én Li Peng miniszterelnök és Jang Sang-kun államelnök rendkívüli állapotot hirdetett ki.

A „véres vasárnap”

A vezetés keményvonalasai elhatározták a szigorú példastatuálást. Június 3-án és 4-én a hadsereg páncélos, ejtőernyős és egyéb egységeit vetették be a Tienanmen téri demonstrálók ellen. A beavatkozás valószínűleg több ezer ember életét követelte. Hasonló keménységgel léptek fel a többi nagyvárosban tüntetők ellen is. Ezzel elejét vették annak, hogy a Szovjetunióhoz és Kelet-Európához hasonlóan Kínában is többpárti demokrácia váltsa fel az egypárti diktatúrát.

A páncélos és gépesített egységek június 3-ról 4-ére virradó éjszaka indultak el a városközpont felé. A tankokat több helyen megpróbálta feltartóztatni a lakosság, válaszul a katonák éles lőszerrel lőttek rájuk. A Tienanmen térhez érve a tömeget oszlásra szólították fel, majd miután ennek nem volt foganatja, nekiláttak a tér megtisztításának. A „véres vasárnapot” követő napokban országszerte letartóztatási hullám bontakozott ki, számos diákvezető éveket töltött börtönben.

„Tankman”

A vérengzés másnapján készült a múlt század egyik legismertebb sajtófotója, amelyen egy fehér inges férfi a Chang’an sugárúton egyedül tartóztat fel egy tankoszlopot. Ez a pillanat azoknak a tavaszi napoknak a reményét és tragédiáját szimbolizálta. Utána a férfi eltűnt a tömegben, és senki sem tudja, mi történt vele. De azon milliók számára, akik látták a jelenetet világszerte, a jelentősége egyértelmű: itt emberi remény és bátorság hívta ki a könyörtelen államgépezetet.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A negyedszázada történtek ma is tiltott témának számítanak Kínában, ahol újra és újra elismétlik, hogy az ország a „felforgató” tüntetéssorozat leverése után indulhatott meg a még gyorsabb gazdasági fejlődés irányába. A megtorlás brutalitása az egész világot felháborította, a nyugati országok egy időre szankciókat léptettek életbe Kínával szemben. A Tienanmen téri események máig árnyékot vetnek a kommunista vezetésre, amely azonban megerősödve került ki az eseményekből.

Dokumentumfilmek

Két dokumentumfilm készült a történelmi igazságszolgáltatás igényével. Richard Gordon és Carma Hinton 1995-ben bemutatott alkotása A Mennyei Béke Kapuja. A lehető legtöbb információt összegyűjtő, megszállottan alapos munka, amely szembehelyezkedik a kínai kommunista vezetéssel. Ám a filmben archív anyagokon szereplők közül többen is kifogásolják az igazságát. Másként emlékeznek, mást láttak az események idején fontosnak.

Pedig Hintonék igyekeztek a lehető legkörültekintőbben, az oknyomozó-tényfeltáró objektivizmus módszerével megőrizni a valóságot. Az április 16-ától június 5-éig zajló események politikai és emberi tényezőinek bonyolultságát megvilágító film rendezői azt a hipotézist követték, amely szerint a két oldal szélsőségesei tarthatók hibásnak az események tragikus végkifejlete szempontjából. A kormány keményvonalasai háttérbe szorították a mérsékelteket, a higgadt tárgyalás sikerének érdekében saját visszavonulásukat sürgető tüntetőket pedig a megalkuvást nem tűrő radikálisabb csoportok harsogták túl.

A másik alkotás egy tizenöt perces kínai riportfilm: Liu Wei Megemlékezés című egyszerű, egykamerás, rövid munkája teljesen máshonnan közelít, mint a vizuális ingerekben gazdag, nagy ívű A Mennyei Béke Kapuja. Liu Wei egy személyben operatőrként és riporterként 2005. június 4-én egyszerű körkérdést tesz fel 21 embernek: „Meg tudná mondani, milyen nap van ma?” A film a délelőtti órákban kezdődik a Pekingi Egyetem kampuszán, ahonnan a 16 évvel azelőtti események indultak. Húsz év körüli fiúkat és lányokat kérdez, de a többségük nem vállalja a válaszadást. Néhányan valóban nem tudják, van, aki csak annyit mond: „Ma szombat van.” Több alany pedig: „Ha leállítod a kamerát, megmondom.”

Liu Wei ezután metróval a Tienanmen térre megy, ott vidékieknek, munkásoknak teszi fel a kérdést. (1989 késő tavaszán a kezdeti diáklázadáshoz hamarosan csatlakoztak a hirtelen gazdasági reform miatt állásukat vesztett, vagy egyéb ok miatt csalódott munkások és a nepotizmus áldozatául esett vidékiek is.) A film egyik tragikomikus jelenetében feltehetően vidéki, fiatal munkáslányok a tér szélén ülve a kamerától zavarodottan egymást kérdezgetik, vajon milyen nap is lehet. Végül megkönnyebbülten adják meg a választ a holdnaptár szerinti dátum felmondásával. Az interjúalanyok arca itt is, akárcsak a kampuszon, zavart, gyanakvó, vagy kiül rájuk a távol-keletiekre jellemző diplomatikus, néma mosoly. A vörös lobogós, Mao-portrés téren a kamera rögzíti, hogy hiába nem érkezik válasz a kérdésre, a közelmúltban történt esemény nagyon is él az ország emlékezetében. A kandelábereken minden irányba figyelő kamerák, egy kisebb csoportot igazoltatnak, a tér egyik sarkában porral oltók sorakoznak, mellettük egy tűzoltóautó parkol (az utóbbi években többször előfordult, hogy az évfordulón lángba borította magát egy-egy tiltakozó).

Már alkonyodik, amikor egy fiatal, valószínűleg diáklány a kamerától elfordulva kimondja, hogy a diáktüntetés évfordulója van aznap, de további kérdésre nem válaszol. Végül beesteledik. A kamera a kivilágított Mauzóleumot, a Mártírok oszlopát, az oldott nyáresti hangulatot veszi, s végül az utolsó alanyt: egy, a Tiltott Város kivilágított kapujával szemben, a járdapadkán ülő idős férfit. A képkivágásban egyszerre szerepel a drámai ráncokkal barázdált arc és a fénygirlandokkal keretezett Tienanmen. A férfi válasz helyett mélyet szív a cigarettájába, és szembefordul a Mao Ce-tung portrés Mennyei Béke Kapujával. A vezér arcképe a kamera gyengesége, illetve az erős ellenfény miatt a filmen nem látszik.

A film egyszerűsége ellenére is megrázó. Elhangzó kommentár nincs. A nyitó kocka – a metrókocsi ablakára ragasztott szervizmatrica, melyen nagy betűkkel szerepel az aznapi dátum, felette az utazóközönséget megnyugtató kínai nyelvű tájékoztatással: „Ez a kocsi június 4-én (a mai nap folyamán) fertőtlenítve lett” – iróniáját az angol felirat még egyértelműbbé teszi: „June 4th DISINFECTED TODAY”. A filmben a kérdés-válaszokon kívül semmilyen szöveg, narráció nem hangzik el, a dokumentum drámaisága így lesz teljes. Liu Wei a filmen csak a hangjával szerepel, kivéve egyetlen „szerzői” snittet, amikor a két meztelen lábfeje jelenik meg háttérben a Kapuval, erősen abszurd hangulatot kölcsönözve a beállításnak. A záró kép az egyetlen, hagyományos értelemben vett konstruált látvány: mécsesekből kirakott „6. 4.” – a filmkészítő szubjektív megjelenése, tisztelgése az áldozatok előtt.

Szabados Éva

Forrás: hu.wikipedia.org, en.wikipedia.org, hu.euronews.com, mediakutato.hu, mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.