Nouadhibou-öböl – A világ legnagyobb hajóroncs temetője

Hát ez csúcs! 44. rész ‒ Szilvási Krisztián írása

Mauritánia második legnagyobb városa, Nouadhibou öböljében több mint 300 hajó rozsdásodja (forgalomból kivont) örök álmát, a világ legnagyobb hajótemetőjeként számon tartott területen mind a vízben, mind a szárazföldön hatalmas roncsok nyugszanak. A hajótestek azonban egyúttal új élőhelyet is biztosítanak a halaknak és a tenger alatti világnak, valamint jelentős bevételi forrást a helyi lakosságnak.

Afrika nyugati partjainál húzódik Ras Nouadhibou, egy kis félsziget, amelyen Mauritánia és a Nyugat-Szahara osztozik. Keleti oldala a szegénység sújtotta Mauritániához tartozik, és itt található Nouadhibou, a közel 120 ezer lakosú város. A kereskedelmileg fontos csomópontként nyilván tartott település fejlődése a francia gyarmatosítók – első világháború előtti – idejéig nyúlik vissza: földrajzi adottságai és könnyű megközelíthetősége a tengeri útvonalakon keresztül kifejezetten felkeltette a figyelmet. Mauritánia 1960-ban nyerte el függetlenségét Franciaországtól, és bár gazdasága rendesen megtépázódott, Nouadhibou továbbra is virágzó tényezője maradt az ország ökonómiájának, mivel exporttevékenységének nagy része a vízi átjárókon keresztül zajlott. A város aztán a Mauritánia mélyén bányászott vasérc feldolgozását és forgalmazását is megkezdte.

A kikötőváros azonban kiváló hírneve mellett a világ legnagyobb hajótemetőjeként nagy fokú hírhedtségre is szert tett: ma az öböl partjairól nyíló kilátás minden irányban rozsdásodó roncsokkal tarkított. Nouadhibou öbölje a 20. század végén vált a hajóroncsok hazájává, bár az „ötlet” már az ország francia gyarmatosítása idején, az 1920-as években felmerült. Az ország 80-as évekbeli gazdasági hanyatlása végül arra kényszerítette a bürokratákat és a tengerészeti hatóságokat, hogy a helyi kormányzat korrupciójával támogatva engedélyezzék a hajótulajdonosoknak, hogy a félszigetet övező vizekben „dobják ki” az erodált járműveiket. A nagy hajók leszerelése ugyanis költséges eljárás, sokkal kifizetődőbb viszonylag kis kenőpénzért egyszerűen otthagyni a nem kívánt tengeri roncsokat a Nouadhibou-i öbölben. Így hát a világ minden tájáról özönleni kezdtek ide a különféle halász-, teher-, haditengerészeti- és egyéb hajók, amelyek száma az évek során több mint 300-ra duzzadt, hogy mintegy mesterséges, víz alatti és felszíni korallokként halmozódjanak fel.

Az első hajó, amelyet az öbölben hagytak (1926-ban), a francia haditengerészet egyik cirkálója, a Chasseloup-Laubat volt, a máig leghíresebb pedig talán a több mint 120 méter hosszú United Malika nevű hűtőhajó (a fenti képen), amely 2003. augusztus 4-én futott zátonyra. A balesetet a legénység mind a 17 tagja túlélte, a mauritániai haditengerészet mentette ki őket. A United Malikát végül a félsziget lábához vontatták, és ott hagyták magára (pontosan itt).

A magukra hagyott járművekről az öböl vizébe szivárgó mérgező olajok, festékek és rozsda miatti környezetvédelmi aggályok ellenére a nouadhibou-i hajótemetőnek két pozitív hozadéka is van: egy gazdasági és egy ökológiai – ugyanis a vas érc formájában és a halászat a város két legnagyobb exportcikke, amely a lakosság foglalkoztatási forrásaként szolgál. Így a nouadhibou-i hajók a helyiek számára nélkülözhetetlenek a szükséges bevételek és jövedelmek megteremtése szempontjából. Na de hogyan is?

Az elhagyott, leselejtezett hajók életképes (vas)alkatrészeket biztosítanak a város exporttevékenységének növeléséhez. A helyi cégek fizetnek azért, hogy bármi értékeset megmentsenek a hajókról. Mechanikusokat bérelnek fel a motorok alkatrészeinek eltávolítására, villanyszerelőket a javítható elektronikus berendezések megszerzésére, vízvezeték-szerelőket pedig értékes fémcsövek kinyerésére. Valamint biztonsági őröket fizetnek azért, hogy őrizzék a „megmentett” hajókat a lopástól, vandalizmustól.

A hajótestek ezeken túlmenően mesterséges zátonyokat hoztak létre, ezáltal biztosítva új élőhelyet a halak számára, serkentve a helyi halászati ipart, amelyet korábban a kvóták éveken át tartó túllépése tizedelt meg a térségben. A hajók közötti víznyílások a különböző halfajok ívóhelyeivé, szaporodóhelyeivé váltak, a nagyrészt érintetlenül hagyott tengeri uszályokon pedig madarak telepedtek meg, és egyes esetekben teljes ökoszisztémák foglalták el a roncsokat.

nouadhibou-obol

A mauritániai hatóságok mindemellett számos lépést tettek már annak érdekében, hogy a világ legnagyobb hajótemetőjében – az általános tengeri ökológiára gyakorolt káros hatásokat kellően figyelembe véve – gondoskodjanak a hajók megfelelő bontásáról. Így annak ellenére, hogy a kiselejtezett hajók számos munkahelyet és jelentős bevételt biztosítanak, a tengeri „mentőcégek” – belátható időben belül – várhatóan megkezdik a munkálatokat.

Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Nouadhibou-öböl – A világ legnagyobb hajóroncs temetője

8 kép

Forrás: wikipédia, marineinsight.com, sometimes-interesting.com, atlasobscura.com, marineinsight.com

A képek a flickr.com, a wikimapia.org és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép.

2022.05.30