A Sherlock Holmes-nap egyben Sir Arthur Conan Doyle születésnapja. A skót származású író és orvos rokonlelkű kitalált nyomozójával, hiszen maga is az igazság buzgó szószólója volt. Személyesen nyomozott több lezártnak tekintett ügyben. Az egyik esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt az érintett. Állítólag fenyegető leveleket írt, és állatokat csonkított meg. Edaljit 3 év kényszermunkára ítélték. A csonkítások ezután is folytatódtak, de hiába, Edaljit még ekkor sem bocsátották szabadon. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalakult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nemcsak George Edaljinek segített, de munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.

Sherlock Holmes népszerűsége

Az első Sherlock Holmes-sztori, a Skarlát tanulmány 1887-ben jelent meg nyomtatásban. Doyle összesen négy regényt és ötvenhat novellát írt a briliáns londoni nyomozó főszereplésével. A művek túlnyomó részét a detektív barátja és életrajzírója, Doktor John H. Watson narrálja. A Holmes-történetek több mint negyven éven keresztül a The Strand Magazine lapjain jelentek meg; a regényeket folytatásokban közölték gazdag illusztrációkkal, amelyeket Sidney Paget készített. 1977-ben összeállították, majd később többször kiegészítették az Encyclopedia Sherlockianát (összefoglaló mű a zseniális nyomozó eseteiről, valós hátterükről, a rádiós, filmes és televíziós adaptációkról…). Sok Sherlock Holmes-rajongó vesz részt egyesületekben szerte a világon, és még mindig érkeznek segítséget kérő levelek a Baker Streetre.

A Magyar Sherlock Holmes Klub 2011-ben alakult, székhelye Budapest. Tahi Tóth László színész – az angol Sherlock Holmes televíziós sorozatban Jeremy Brett magyar hangja – volt a klub inspirálója és haláláig a tiszteletbeli elnöke.

Sherlock Holmes népszerűségének egyik titka, hogy logikus következtetései az első perctől kezdve szórakoztatják az olvasót. Dr. Watson így emlékezik vissza megismerkedésükre A brixtoni rejtélyben: „– Hogy van, uram? – kérdezte Sherlock Holmes, s úgy megszorította a kezemet, hogy ekkora izomerőt ugyan ki nem néztem volna belőle. – Amint látom, ön Afganisztánban járt?... – Hogy a csudába találhatta ki ezt? – kérdeztem álmélkodva” Holmes csak két hónap után magyarázza el gondolatmenetét: „Itt van ez a gentleman, aki orvos, de a külseje, tartása katonás. Világos tehát, hogy katonai orvos. Trópusi vidékről kellett jönnie, mégpedig nem is nagyon régen, mert az arca nagyon lesült, pedig bőrének természetes színe nem lehet a barna, mert a haja és a bajusza szőke. Beteg volt, és sok bajon eshetett át: ez látszik az arcán és az egész alakján. A bal karja megsebesült, mert mereven és szokatlan módon tartja... Melyik trópusi országban szenvedhetett sokat egy angol katonaorvos?... Világos, hogy csak Afganisztánban”

Angliában talán egyetlen ember unta Sherlock Holmes-t – maga Arthur Conan Doyle. Egyik levelében azt írta édesanyjának, hogy a tizennegyedik történetben megöli a detektívet. A mama tiltakozott, de kedvencének mennie kellett. Doyle éppen akkoriban látogatta meg a Reichenbach-vízesést Svájcban, és erről juthatott eszébe, hogy a dulakodó Holmes-t és Moriarty professzort a szakadékba taszítsa (Az utolsó feladat). Emiatt a Strand című folyóirat előfizetését kb. húszezren mondták le... Akkora volt a tiltakozás, hogy a főhős visszatért.

Meiringenben, ahol az utolsónak szánt történet játszódott, hatalmas kultusza van a nyomozónak. Szállodát neveztek el róla, és létezik Sir Arthur Conan Doyle tér is. Ennek szomszédságában áll az Angol templom, amelynek pincéjében berendeztek egy kis emlékmúzeumot. A templomtól nem messze található Sherlock szobra bronzból. A nevezetes vízeséshez pedig sikló visz fel, a küzdelem helyét fehér csillag jelzi. A Sherlock Holmes Society of London rendszeresen szervez kirándulásokat Meiringenbe, ahol a résztvevők jelmezekben eljátsszák Sherlock Holmes kalandjait.

Bár nem ő az első kitalált nyomozó, vitathatatlanul a legismertebb. Intelligenciája, döbbenetes megfigyelőképessége, zseniális logikája a legbonyolultabb bűnügyek megoldására is képessé teszi. De nyomozói kvalitásainak kulcsa az intuíciója, melynek segítségével képes egyben látni, szintetizálni a rengeteg összegyűjtött részletet.

Sherlock Holmes sok szempontból különc. Szivart tart a szeneskannában és dohányt egy bőrpapucsban. Rugós késsel szögezi ki megválaszolatlan leveleit a kandallópárkányra, és erős szagokkal járó kémiai kísérleteket folytat. A királynő nevének kezdőbetűit dumdum golyók nyomával írja föl a falra (A Musgrave-szertartás). Még hegedűjátéka is különc: általában „csak úgy vaktában és találomra hegedült, ahogy a fantáziája vitte” (A brixtoni rejtély). Különcsége emberi kapcsolataiban is megmutatkozik. Alapvetően zárkózott, és a nőkhöz fűződő viszonya sem mindennapi.

Holmes és a nők

„Ő volt számára az örök asszony. Mindig csak így emlegette: a Nő. Holmes szemében Irene Adler testesítette meg a női ideált. No, ne gondolják, hogy beleszeretett volna, azt már nem! Az érzelmek – különösképpen az effélék – távol álltak Holmes hűvös, racionális és irigylésre méltón kiegyensúlyozott lényétől. Tökéletes volt, mint okfejtő és oknyomozó; művészi fokon művelte a mesterséget – ámde a szerelmes férfi szerepe hiányzott a repertoárjából. Ha egyáltalán szóba hozta e gyengéd érzelem témáját, arról csakis gúnyos fintorral beszélt. Ő csupán az eseteket látta a nőkben, s ha figyelemre méltatta őket, csakis azért, mert úgy tartotta, hogy ők a mozgatórugói az eseményeknek: élő bűnjelek, akik nyomra vezethetik őt. De a nemek harcában mindvégig külső szemlélő maradt, és ez érthető is: a hozzá hasonlóan képzett és kivételes elme nem engedheti meg magának, hogy váratlan viharok, kiszámíthatatlan érzelmi hullámok megzavarják érzékeny kedélyét, szabályos életritmusát.
Holmes barátomat az érzelem ugyanúgy gátolta volna működésében, mint a finom műszert a fogaskerekek közé került aprócska homokszem, vagy a mikroszkóp nagyítólencséjét a parányi karcolás. Mindennek ellenére számára is létezett egy asszony.
Egyetlenegy: a kétes emlékű Irene Adler.” (Botrány Csehországban)

Egyesek szerint egy valós személy: Emilie Charlotte Langtry ihlette Irene Adler alakját

De kiről mintázta Doyle Sherlock Holmest? – Az igazi Holmes

Egyes források szerint Doyle a rejtélyeket éles megfigyelőképessége és logikus következtetései segítségével megoldó nyomozót az egykori sebészprofesszoráról mintázta. Ám egy egy újabb életrajzi könyv állítása szerint a skót író Jerome Caminada életét vette alapul Sherlock Holmes megformálásakor. Angela Buckley brit történész azt állítja, annyi párhuzam van, hogy tisztán látható, Doyle számos karakterjegyet tőle „emelt át”. A „nyomozók Garibaldijának” is nevezett Caminada az 1880-as évek közepén, nem sokkal Doyle első Holmes-regénye előtt vált ismertté. 1914-ben, 69 éves korában halt meg – abban az évben, amikor Doyle utolsó könyve is megjelent. Angela Buckley írásában számos más hasonlóság is felsejlik, például jellemük vagy éppen szokatlan munkamódszerük.

De ki is volt Jerome Caminada? A híres nyomozó olasz apa és ír anya gyermekeként látta meg a napvilágot, és Manchester embertelen nyomornegyedében nőtt fel. 1868-ban, 23 évesen csatlakozott a manchesteri rendőrséghez. A következő 30 évben fáradhatatlanul dolgozott a viktoriánus Manchester bűnözéssel fertőzött utcáinak megtisztításán. Az álcázás mestere és a következtetés virtuóza volt. A város sötét alvilágában végzett mindennapi munkája során számos aljas bűnözővel került szembe, köztük tolvajokkal, ügyes szélhámosokkal, szakértő hamisítókkal és hidegvérű gyilkosokkal.

1888-ban Caminada országos hírnévre tett szert, és állítólag 1225 bűnöző bebörtönzéséért volt felelős. Az életére irányuló fenyegetések mindennaposnak számítottak, és a nyomozó gyakran hordott magánál pisztolyt. Többször volt oka arra, hogy használja is. Tragédiákkal teli magánélet ellenére elszántan küzdött a bűnözés ellen, és kiérdemelte, hogy Manchester egyik legjobb rendőrtisztjeként tartsák számon. Igazi viktoriánus szuperdetektív volt, egy igazi Sherlock Holmes.

Londonban, a Baker Street 239. szám alatt található a Sherlock Holmes Múzeum. (A 221/B számú lakás tulajdonosa nem adta el a házát.) A múzeum tipikus 19. századi lakásnak van berendezve eredeti bútorokkal, képekkel stb. Számos Sherlock Holmes-történet szereplőinek viaszbábui örökítik meg a legizgalmasabb jeleneteket. Emellett sok érdekes kiállítási tárgy is látható, melyek valahogy Sherlock Holmes-hoz vagy a szerzőhöz kapcsolódnak. Érdekesség, hogy a nappalinak berendezett helyiségben egy dr. Watsonnak öltözött úr várja a látogatókat, aki bemutatja a szobát, és kedvesen elbeszélget a turistákkal, többek közt magyar nyelven is tud néhány szót.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, mult-kor.hu, daysoftheyear.com, mek.oszk.hu, greatbritishlife.co.uk

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 6. kép.