A gigantikus bazaltszobrokat és különleges építészeti alkotásokat rejtő park Pier Francesco Orsini zsoldoskapitány megbízásából készült, aki a művészetek mecénása és Bomarzo hercege volt. Orsini 1523-ban született, és életében a „Vicino” álnév alatt volt ismert nagyapja után, aki Firenzében élt, a Mediciek udvarában – filozófusok és humanisták körében. 1544-ben feleségül vette Giulia Farnese-t, aki szintén az egyik legrégebbi olasz családból származott.

Katonai pályafutását az 1550-es években befejezte. Egyes források szerint, amikor arra akarták kényszeríteni, hogy gyerekekre és nőkre emeljen fegyvert, elfordult korábbi hivatásától. Visszavonult Bomarzóba, ahol írókkal és művészekkel övezve az epikureus életmódnak szentelte magát.

Orsini a Sacro Bosco park tervezésével és építésével valószínűleg a nápolyi Pyrrho Ligorio építészt bízta meg. Ligorio Rómában tanulta a szakmát; akkoriban az építészeket nemcsak szimmetriára, matematikára és perspektívára oktatták, tanulmányai része volt a topográfia, a történelem, a filozófia, a csillagászat és a zeneelmélet is. Raffaello követője lett, és a Vatikánban dolgozott. Bomarzo munkálatai után pedig 1565-ben Michelangelót váltotta a római Szent Péter-székesegyház építészeként.

A szobrokat Simone Moschino itáliai szobrász és építész készítette, aki Francesco Mosca udvari szobrász fia és Simone Mosca unokaöccse volt, és a toszkán manierista iskolában tanult. Bomarzo – az „álmok birodalma” rejtélyes építményeivel, tengeri szörnyeivel, sellőivel és óriásaival a manierizmus egyik legszuggesztívebb példája Olaszországban.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A manierista stílus a reneszánsz harmónia megbomlásakor született. A XVI. századi embert megrázó élmények érik: a vallásháborúk, a vallás nevében elkövetett kegyetlenkedések, a hit és a ráció ellentmondásai, az abszolutista hatalom megerősödése, az erkölcs viszonylagosságának megtapasztalása. A hagyományos értékrend meglazult vagy felbomlott, a növekvő félelem és bizonytalanság nyomán általánossá vált az egykedvűség, a beletörődő rezignáció.

A manierizmus egyik jellemzője a menekülés: a szellemi-erkölcsi hanyatlásból az alkotói álomvilág jelenti a kiutat. Meglepő lehet, de a képzőművészetben Michelangelót tartják a stílusirányzat megalkotójának, többek között Az utolsó ítélet című freskója miatt, a legismertebb képviselője pedig El Greco. A művészek válasza az elembertelenedő világra: intenzív hangulatot árasztó, érzékcsalódásokkal játszó alkotások, melyek egy másik valóságba viszik a szemlélőt. Ugyanakkor a jelenségek illuzórikus mivoltára is figyelmeztetnek.

Pontosan ezt élhetjük át a háromhektáros erdőben található misztikus parkban sétálva, ahol a művészet és a természet összefonódik. A furcsa, néha ijesztő szobrok, mitológiai utalások és rejtvények folyamatosan próbára tesznek bennünket.

„Ogni pensiero vola” (Minden értelem elszáll) – ez olvasható az egyik legismertebb szobor felett. Az óriási fej hatalmas nyitott szájával valószínűleg maga Orcus, az alvilág ura. Az etruszk és a római mitológiában a megszegett eskü büntetését nevezték így. Orcus ugyanakkor a halottak földjét is jelenti, ahol az elhunytak lelke megtisztulhat.

A hely szellemét az is meghatározza, hogy a hatalmas szobrokat nem máshonnan hozták ide, hanem a helyszínen lévő sziklákból faragták ki őket. Ez a tény önmagában is egyedülállóvá teszi Bomarzo kertjét. A park egyik fő látványossága és talán legzavarbaejtőbb építménye a „Ferde ház”, amely még kívülről szemlélve is szédítő látvány. A sajátossága az, hogy a belső terek szabálytalanul lejtenek. A megalkotói szándékosan figyelmen kívül hagyták a perspektíva szabályait, hogy kizökkentsék és elgondolkodtassák a látogatót.

Az általunk megszokottól eltérő geometriai és térbeli kritériumok szerint épült házikó egyes kutatók szerint a hamis hiedelmeken alapuló valósággal való szembesülésre inspirál. Ezt támasztják alá a kertben olvasható rejtélyes filozófiai utalások is, melyek gyakran az anyagi bizonyosságok megkérdőjelezését célozzák. A megszokott hiedelmek és a kibillenthetőség között feszülő ellentét, valamint az elmúlás tapasztalata keresésre, a látszatok mögé tekintésre sarkallhatja a látogatót, aki mintha egy izgalmas belső utazásra indulna. A kívül látható jelenségek, a szörnyek és a hősök mintha saját belső világunkat idéznék elénk.

Talán épp ez volt a szándéka Orsini hercegnek is, aki a háborúban a hadifogságot, a börtönt is megjárta. Majd amikor hazatért, szeretett felesége, Giulia Farnese elhunyt. Halála után a kertet az ő emlékének szentelte. A nyolcszögletű Örökkévalóság Temploma, amely a park tetején áll, elveszített hitvesének emlékműve.

A templomon kívül (a belseje nem megközelíthető) csillagjegyek láthatók, melyek nem az állatöv, hanem a Naprendszerben betöltött helyük szerint vannak elrendezve. Az apszis a július hónapnak és az Oroszlán jegyének felel meg, amelyet a Nap ural. Ezután következik a Rák jegy a Holddal, majd a többi bolygó: a Merkúr (Ikrek és Szűz jegy), a Vénusz (lakhelye a Bika és a Mérleg), a Mars (Kos és Skorpió), a Jupiter (Halak és Nyilas), a Szaturnusz (Vízöntő és Bak).

Bomarzo szent erdeje évszázadokon át elhagyatott volt. Többek között Salvador Dalí hívta fel rá a figyelmet, 1948-ban egy rövidfilmet készített a különleges helyről. De más művészeket is mélyen megihletett a park, Mujica Lainez argentín író regényében Orsini hercege egyes szám első személyben meséli el élettörténetét. Tulajdonképpen egy képzeletbeli önéletrajzról van szó, amelyben a főszereplő mindent elmond lenyűgöző, viharos életéről és arról, hogy a kert különös szobraival és építményeivel nem más, mint életének legbelső krónikája. Lainez szerint ez az ezoterikus kert „senki máshoz nem hasonlított, csakis saját magához”. Rejtélyes kövei életének legbelsőbb titkait tartalmazzák.

„Jó és rossz egy sziklakönyvben, minden fájdalom, ami a lényemet gyötörte, szorongás, költészet és eltévelyedés, szerelem és bűn, groteszk és gyönyörűség. Önmagam egy sziklakönyvbe foglalva. Örökre.” (Mujica Lainez)

A 20. század második felétől a Giancarlo és Tina Severi Bettini házaspár vette gondozásába. Sírjuk a park belsejében lévő kis templomban található, ahol valószínűleg Giulia Farnese is nyugszik. A Bettini család által kezdeményezett felújítási program az 1970-es évekig tartott. A magántulajdonban lévő kert ma is rengeteg érdeklődőt vonz.

Szabados Éva

Forrás: italy-trails.com, en.wikipedia.org 1, en.wikipedia.org 2, bbc.com, unesdoc.unesco.org, enciklopedia.fazekas.hu, lebellezzediromaedintorni.wordpress.com, olasznyelvtan.hu, civitavecchia.portmobility.it

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária