Zsuzska rendszeresen tart gyermekfoglalkozásokat, és régóta rajzszakkört vezet a Miabaro Művészeti Bázison és a Pagony Könyvesboltban.

Amikor 2016-ban beszélgettünk, azt mondtad, hogy főként alkalmazott grafikával foglalkozol a rajzszakkörök és a fotózás mellett. Említetted a Miabaro projektet. Mi változott azóta?

Az otthonmaradás és befelé fordulás az alkotómunka felé vitt. Bár nem mondom, hogy nagyon sok időm van rá. Valamivel kevesebb az alkalmazott grafika mostanában, ami ugyan sok izgalmas feladatot, tanulást, de túlnyomórészt azért monitor előtt ülést is jelent. A Miabaro Design háttérbe szorult a COVID és a fiúk születése miatt. Foglalkozásokat most is rendszeresen tartok a piciktől egészen az idősebb korosztályig.

Mit szeretsz a tanításban?

Már ahogy készülök az órákra, az is alkotásra inspirál. De aztán amikor épp megpróbálok átadni valamit a gyerekeknek, még gyakrabban élek át olyan flow-élményt, új tapasztalást, amit én is tovább tudok vinni a saját munkáimban. Ez egy termékeny kölcsönhatás a tanítás és az alkotás között, ami a foglalkozásokat is új ötletekkel gazdagítja.

Milyen a legkisebbeket bevezetni az alkotás szépségeibe?

Amikor elvállaltam a Pagonyban a Pepecselőt, izgultam, mert ugyan nekem is kisgyerekeim vannak, de azért más egy asztalnyi másfél évessel együtt dolgozni. Szigorú szempontok vannak: ne legyen veszélyes a festék, ne lehessen megenni, ne szúrjon… De nagyon jól működik. Öröm nézni, ahogy élvezettel, felszabadultan megtapasztalják, hogyan lehet az anyaggal bánni. Igyekszem olyan feladatokat vinni, amit otthon is ki lehet próbálni.

Hogyan szoktál áthangolódni a családi teendők után az alkotásra? Hogyan őrzöd a művészlétedet?

Ez nagyon nehéz dolog. Előfordul, hogy otthon vagyok a gyerekekkel, és közben jön valami, mondjuk meglátok egy színt. És persze ilyenkor gyakran érzem úgy, hogy most de jó lenne leülni, és ezt megfesteni, mert most vagyok abban a tudatállapotban. De nem tehetem, úgyhogy mindent le szoktam jegyzetelni. Azután, ha kapok mondjuk egy szerda délelőttöt, akkor előveszem a füzetemet, és újra elolvasom az ötleteket, meglátásokat. Megpróbálom elcsendesíteni magam, és újra felidézni azt az állapotot, ami lehetővé teszi az alkotómunkát.
Anyaként megtanultam gyorsabban váltani. A ráhangolódásban, kitisztulásban pedig segít a zene vagy egy kis csend, és az, hogy előveszem az eszközeimet. Olyan ez, mint egy kis szertartás, ami, gondolom, másoknak is megvan, akik alkotnak valamit.

Mit emelnél ki a mostani világhelyzetből?

Sokkal tudatosabban kell szűrni mindent, ami ránk zúdul a világból. Különben nagyon könnyű összezavarodni. A meghitt pillanatok felértékelődtek a számomra.

Mi tud megihletni?

Épp a befelé figyelés miatt elkezdtem észrevenni az apró szépségeket, a hétköznapok csodáit. Egy fény-árnyék játék például, ahogy a gyerekek játszanak az üveggolyókkal... Egy random csendélet az asztalon hagyott tárgyakból... Ezek a kicsi részletek, hangulatok sokszor adnak ötletet, inspirációt. Most arra próbálok fókuszálni, ami itt van körülöttem, és abból táplálkozni. Ezzel együtt továbbra is inspirálnak a tájélmények, érdekes horizontok, vizek, fák, erdők.
Imádom a műhelyillatot, a műhelymiliőt, szeretek megtanulni különböző mesterségeket, most épp a kárpitosság foglalkoztat. Nagyon izgalmas megismerni a különböző anyagok tulajdonságait, megtanulni bánni velük. Szerintem akkor lehet művészként jól működni, ha lelkileg-szellemileg is trenírozod magad, és ugyanakkor mesterember is vagy.
Amit pedig a család hozott magával: az illusztratív rajzok. Talán a sok meseolvasás miatt, és mivel sokat rajzolok együtt a gyerekekkel.

Milyen tapasztalatokkal gazdagított az anyaság?

Volt egy elképzelésem, hogy milyen is lesz majd, ha gyermekem születik. Ezt alaposan felülírta, amikor megérkezett Mia. Aztán vele szépen kialakult, hogyan tudunk együttműködni, milyen nevelési elvek válnak be.
Amikor megszületett Teó és Brúnó, akkor meg kellett tapasztalnom, hogy velük ez teljesen másképp van. Ebben biztos benne van az is, hogy ikrek, az is, hogy fiúk. De ez csak egy része a történetnek, mert úgy gondolom, hogy mindenki hozza magával a maga kis „batyuját”. Ezért ugyanazzal a szeretettel és nevelési módszerrel nagyon más eredményeket lehet elérni. Elevenebbek, aktívabbak. 150 százalékos figyelmet kívánnak. Ez néha nagyon nehéz, de igyekszem kihívásnak tekinteni. Az anyaság egyrészről rengeteg korlátot jelent, elengedést, elfogadást. Másrészről az „állandó küldetés” ad egy önbizalmat is.

Változott-e a vizuális világod, alkotói attitűdöd a gyerekek mellett?

Oldottabbá váltam. Nagyon inspirált, ahogy láttam rajzolni Miát, mennyire felszabadult és laza alkotás közben. Nincsen benne semmi drukk, és ettől jó is lesz. Az ötéves fiúknál meg végképp nincs semmi elvárás. A kék tollpacából egy hatalmas csatajelenet is kibontakozhat a dínók és lovagok között.

Több helyen tartasz foglalkozásokat. A Miabaro Művészeti Bázison 7-11 éveseknek, a Győri Pagonyban pedig 1-4 éveseknek. Szerinted mi mindent fejleszthetnek a vizuális művészetek a gyerekekben?

Nagyon sok mindent. A piciknél az nagyon fontos, hogy megtapasztalhassák a jel-hagyás örömét. A nagyobbakat pedig már be lehet vezetni a különböző vizuális tanulmányokba. Színtannal és különféle technikákkal foglalkozunk. A térlátásukat is fejlesztjük, amikor például különböző beállításokat csinálunk. Nagyon fontos, hogy az egész tanulási folyamat élményszerű legyen, és mindig legyen benne valamennyi szabadságfaktor. Ezért úgy dolgozunk, hogy vagy a téma kötött és a technikát választhatják, vagy a technika adott és a téma szabadabb. Jó látni, ahogy egyre bátrabban komponálnak, vagy egyre ügyesebben árnyékolnak. Az arányérzékük is szépen fejlődik.

Mesélnél kicsit a Miabaro Művészeti Bázisról?

Régóta tartottunk már sok helyen különböző foglalkozásokat. Aztán 2018-ban úgy gondoltuk, hogy jó lenne összefogni és saját kézbe venni a dolgokat, akkor született meg a Bázis. Kis létszámmal, az előírásokat betartva működünk. Nekem két csoportom van. A már említetten kívül egy kamaszoknak szólót vezetek, ahol célirányosan a felvételire készülünk fel.

Hogyan érintett az őszi díj?

Nagyon-nagyon jólesett. Nagyon jó érzés beletartozni a győri alkotóművészek közösségébe. Az elmúlt két évben azért ébredtek az emberben kétségek. Számomra ennek az elismerésnek megtartó ereje van.

Mik a terveid?

Alkotni, alkotni, alkotni...
És nagyon szeretek tanulni, mindig továbbképezni magam online vagy személyes kurzusokon, ahogy épp lehetőség van rá. Ez folyamatosan tervben van, egy „alkalmazás”, ami mindig fut, mert nagyon inspirál és felpörget. Persze most mindezt olyan anya tempóban, az ember megtanulja kihasználni az értékes másodperceket is.
És ezer dolog van még, amit szeretnék... Például régóta tervezek egy felnőtt feloldódós, akvarellezős workshopot, elsősorban nőknek, remélem, tavasszal megvalósul. Nagy kihívás és tanulnivaló egy ilyen bizonytalan, zavaros időszakban határozottan fókuszt tartani, és haladni a kitűzött célok felé.

A 2016-ban készült közös interjú Csermák Zsuzskával és férjével, Szarka Fedor Guidóval itt olvasható.

Szabados Éva
Fotók: Csermák Zsuzska, Szarka Fedor Guido

Fotógaléria: Művészanyukák: Csermák Zsuzska

Csermák Zsuzska és Szarka Fedor Guido fotói

10 kép

 

A Művészanyukák cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Matuza Adrienn
2. rész: Markó-Valentyik Anna
3. rész: Csiba Júlia