Az opera 21. századi csillagai: 2. Jonas Kaufmann
Kik azok a kiemelkedő énekesek, a jelenkor meghatározó sztárjai, akik a világ legjelentősebb operaházaiban és koncertpódiumain lépnek fel estéről estére óriási sikert aratva? Sorozatunk második részében napjaink egyik vezető tenorjáról, a német Jonas Kaufmannról lesz szó, akit sokan a „tenorok új királyának”, ezenfelül „az operavilág legszebb tenorjának, sőt férfijának” tartanak.
Jonas Kaufmann 1969. május 7-én született Münchenben. Már gyermekként megismerkedett a klasszikus zenével, édesapja ugyanis nagy komolyzene rajongóként jelentős hanglemezgyűjteménnyel és hangversenybérlettel is rendelkezett. A velük egy tömbházban élő nagyapja pedig Richard Wagner lelkes híveként a család zongoráján csaknem valamennyi Wagner operát előadta, szinte mindet kotta nélkül, ráadásul a férfi mellett a női szólamokat is ő maga énekelte. Kaufmann utóbbiról így fogalmazott: „Wagner a mindennapjaimhoz tartozott kisgyermekként. Továbbadta nekem Wagner zenéje iránti lelkesedését, mondhatni, ajándékba kaptam tőle.”
Jonas Kaufmann 8 éves korában kezdett el zongorázni tanulni, de a legjobban már gyerekként is énekelni szeretett. Kisiskolásként a Bajor Állami Operaházban látta Giacomo Puccini A pillangókisasszony című operáját, amelyről így nyilatkozott: „Hatalmas élmény maradt, minden nagy volt, szép és izgalmas, az óriási terem, az ülések vörös bársonyhuzata, a díszletek, a jelmezek, a zene, és a végén a taps. Hirtelen ott állt a függöny előtt a nő, aki éppen akkor szúrta le saját magát, és újra életben volt! Ezt egyszerűen nem tudtam felfogni. Az opera számomra teljesen valóságos volt, igazi és komoly. Akkoriban így éreztem, és ez bizonyos mértékig a mai napig megmaradt.” Másik gyerekkori pályafutása szempontjából fontos momentum, hogy a család minden évben Olaszországban nyaralt, így jól megtanult olaszul is.
Az érettségit követően az egyetemen először matematikát tanult, de pár szemesztert követően váltott. 1989 és 1994 között szülővárosa Zene- és Színházművészeti Főiskoláján (Hochschule für Musik und Theater in München), „Németország egyik legrégebbi oktatási intézményében” folytatott opera- és koncerténekesi tanulmányokat. Színpadon, jelentős szerepben még hallgatóként mutatkozott be, a regensburgi operaházban nagy sikerrel debütált Johann Strauss (1825-1899) Egy éj Velencében című operettjének Caramellójaként. Miután lediplomázott, azonnal Saarbrückenbe, a városi színházhoz szerződött, ahol egészen 1996-ig maradt. és a pályakezdő operaénekesek kínszenvedéseit közelebbről is megtapasztalhatta.ű
Bizet: Carmen – Virágária a 2. felvonásból
Karrierjének alakulásában óriási szerepe volt Michael Rhodes amerikai baritonnak, aki új énektechnikát tanított Kaufmann-nak. Ezt követően Németország (Frankfurt, Würzburg, Stuttgart, Hamburg, Wiesbaden) és Európa (Milánó, Klagenfurt, Toulouse) kisebb-nagyobb operaházaiban fellépett, folyamatosan bővült a repertoárja többek között Taminót énekelte Mozart A varázsfuvolájából, Ferrandót szintén a salzburgi mester Così fan tutte című operájából, Almavivát Rossini A sevillai borbélyából, a címszerepet Mozart Titus kegyelméből, Alfredót Verdi Traviátájából, Wilhelm Meistert Thomas Mignon című operájából.
A legendás milánói Scalában már 1998-ban debütált, Beethoven Fidelio című operájának Jaquinójaként. A következő éven, 1999-ben pedig a Salzburgi Ünnepi Játékokon is bemutatkozott, Busoni operájában, a Doktor Faustban. Az Egyesült Államokban Chicagóban lépett fel először, 2001-ben Verdi Otellójában Cassio szerepét énekelte.
2000 és 2005 között a Zürichi Operaház tagjaként sokoldalú és változatos repertoár várt rá, ennek megfelelően jelentős operák (pl. A varázsfuvola, Szöktetés a szerájból, Fidelio, Faust, Traviata, Parsifal, Bohémélet) és kevésbé ismert gyöngyszemek (pl. Monteverdi Odüsszeusz hazatérése, Paisiello Nina, Humperdinck Königskinder) főszerepeit egyaránt énekelte. Ahogy bővült repertoárja, azzal párhuzamosan hangja is fejlődött. Zürichi színpadi partnernője, Vesselina Kasarova bolgár mezzoszoprán ezt mondta Kaufmannról: „A nagyszerű hang, a muzikalitás, az intellektus és a színészi adottság csodálatos kombinációja jellemzi őt. Rendelkezik mindennel, amire a legmagasabb színvonalhoz szükség van.” Svájci dalszínházi tagsága azonban lehetővé tette, hogy tovább folytathassa nemzetközi karrierjét is, Brüsszel, Torino, Chicago, Salzburg, Berlin, Párizs, Bécs operaházaiba és fesztiváljaira egyaránt eljutott. 2004-ben debütált a londoni Royal Opera House-ban, Giacomo Puccini A fecske című operettjében.
Pályafutásában a legnagyobb áttörést azonban 2006 hozta meg számára. Február 4-én a New York-i Metropolitanben, Giuseppe Verdi Traviata című operájában Alfredót énekelte. Az előadást követően felesége egyik barátnőjétől ezt az üzenetet kapta: „Jonas kijött – és a zsúfolásig megtelt ház állva kiabálta: Bravó! … Olyan nagyszerűen énekelt és játszott, hogy az öltözőben mindenki egyetértett: sztár született…” Ettől kezdve Jonas Kaufmann a világ legjelentősebb operaházainak, koncerttermeinek és fesztiváljainak állandó fellépőjévé, kétségkívül „generációjának legfontosabb és legsokoldalúbb tenorjává” vált. Berlin, München, Zürich, Párizs, Salzburg, Bayreuth és még hosszan lehetne sorolni sikereinek helyszíneit, természetesen fellépett a New York-i Metropolitanban, a londoni Royal Opera House-ban, a bécsi Staatsoperben és a milánói Scalában is. Utóbbi helyeken olyan szerepeket énekelt, mint Tamino, Alfredo, Cavaradossi, Don José, Siegmund, Faust, Parsifal, Werther, Dick Johnson, Don Carlos, Lohengrin, Maurizio, Des Grieux, Andrea Chénier, Otello, Florestan, Alvaro. Emellett világszerte turnézik ária- és dalestjeivel, könnyedebb zenéket tartalmazó CD-inek anyagával. Magyarországon is többször fellépett már.
Jonas Kaufmann azon operaénekesek közé tartozik, akik rendkívül széles repertoárt énekelnek. A német tenor egyaránt járatos az olasz, a francia és a német operairodalomban, Verdi, Wagner, Puccini, Gounod, Massanet stb. zenedrámáiban kivétel nélkül színpadra lépett már. Hangjának megőrzése miatt különösen fontosnak tartja ezt a változatosságot. Az elmúlt években új szerepekben is bemutatkozott közönség előtt, immáron énekli a tenor repertoár két végtelenül nehéz szólamát, Verdi Otellóját és Wagner Trisztánját is.
Különleges helyet foglal el pályafutásában a dalirodalom. A kevés operaénekes egyike, aki világszerte rendszeresen tart dalesteket, akinek diszkográfiájában számtalan ehhez a műfajhoz tartozó album szerepel. Nyilatkozatából kiderül, hogy „a daléneklést a vokális műfajok királyának tartja, mivel ehhez több szín, részlet és árnyalat kell, mint az operához, az ember a zongoristával együtt maga felelős az egész estéért, továbbá végig fenn kell tartani a feszültséget, az első pillanattól az utolsóig”.
Puccini: A nyugat lánya – Ramerrez áriája a 2. felvonásból
2008-ban jelent meg első szólóalbuma Romantic Arias címmel, amelyről azt tartották, hogy „hosszú évek óta vitathatatlanul a legerősebb bemutatkozó album egy vérbeli klasszikus művésztől”. Ezzel a lemezzel végképp megerősítette pozícióját az operavilágban. Repertoárja nemcsak a színpadon szokatlanul széles, hanem felvételeit tekintve is. Megtalálhatók köztük egyaránt áriákat, valamint dalokat tartalmazó szólóalbumok, teljes operák felvételei, a könnyedebb műfajhoz tartozó színpadi művek vokális részletei és örökzöld dalokat tartalmazó lemezek. Színpadi alakításait pedig számos DVD-n meg lehet tekinteni.
Maga Jonas Kaufmann élete legnagyobb dicséretének azt a bókot tartja, amit a 20. század egyik legjelentősebb amerikai mezzoszopránjától, Marilyn Horne-tól kapott, aki egyszer azt közölte vele: „Olyan a hangod, mint egy cselló.”
Plácido Domingo, a nagy elődök egyike mondta azt Jonas Kaufmannról, hogy külseje vetekszik a filmsztárokéval, ráadásul a sajtó képviselői első albuma fotói miatt hamar szexszimbólumnak titulálták, a német énekes minderről így vélekedett, „ha valaki jól néz ki, talán könnyebben eljut a csúcsra, de megmaradni ott egészen biztosan csak akkor tud, ha rendelkezik a megfelelő minőségű hanggal is”. Továbbá akár előnyt is lehet belőle kovácsolni, amiről így nyilatkozott: „Ha ezzel behozom az operaházba azokat az embereket, akik egyébként soha be nem tennék oda a lábukat, akkor nem bánom.”
Ősze Mária
Felhasznált irodalom: Thomas Voigt: Jonas Kaufmann a tenor; jonaskaufmann.com; sonyclassical.de; newyorker.com; concerti.de; buehne-magazin.com; theguardian.com; wienlive.at; zeit.de; klassikakzente.de
A címlapkép a jonaskaufmann.com oldaláról származik, felhasználása forrásmegjelöléssel engedélyezett. A fotó ezen a linken található.
A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezésével: 1. videó, 2. videó.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Anna Netrebko