Szülei az I. világháború után „vándoroltak” Budapestre egy Ugocsa megyei kis községből (Halmi); Nemes Nagy Ágnes már a fővárosban született, javarészt itt élte életét, innen távozott el a földi világból már több mint harminc éve, síremléke a Farkasréti temetőben található. A kor, amelyben élt, dicsfényt is juttatott neki, de voltak idők, amikor tiltották műveit. Leginkább ez az oka annak, hogy az átlagemberek főleg gyermekverseiről ismerik (pl.: Bors néni, A gondolj-rám-virág), melyek közül Halász Judit is megzenésített jó néhányat (Akácfa, Jön a kutya, Égi fagylalt stb.), nemzedékeknek szerezve ezzel szép élményeket.

Pedig Nemes Nagy Ágnesnek ennél jóval többet köszönhetünk! Műfordításai által világirodalmi műveket juttatott el hozzánk, esszéiből látszólagos távolságtartás, hűvös józanság és szikrázó intellektus tükröződik, amellyel igyekezett a Nyugat szellemiségét őrizni és továbbvinni. Sokan őt tartják a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának. A Böszörményi út és a Királyhágó utca sarkán álló háza több mint három évtizeden keresztül a hazai irodalmi-kulturális élet pezsgő központjának számított.

A verseket diákkorától kedvelte és írta is. Kitüntetéssel érettségizett 1939-ben a legendás Baár-Madas Református Leánylíceum tanulójaként, amelyet a költőként is jeles Áprily Lajos igazgatott. Ez a kapcsolat meghatározó volt későbbi pályáján. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakos hallgatója lett, itt szerzett diplomát 1944-ben, itt ismerte meg Halász Gábort, vagy az ugyancsak nagy hatású Szerb Antalt, illetve Lengyel Balázst, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. Javában dúlt a második világháború, férje megszökött a katonaságtól, mentették és bújtatták az üldözötteket, ahogy tudták. (1997-ben Izrael állam posztumusz adományozta nekik a Világ Igaza (Jad Vasem) kitüntetést.)

A háború után belépett a Magyar Írószövetségbe, megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Még ebben az évben férjével együtt megalapította a híres Újhold folyóiratot (1946), amely a babitsi eszmeiséget, minőséget és igényességet hivatott továbbvinni. Sokat utazott, 1947-ben eljutott Rómába és Párizsba. 1948-ban a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a lapot. Ezt követően műfordításai és gyermekkönyvei jelenhettek meg. Franciából és németből fordított, középiskolában tanított, és pedagógiai cikkeket írt. 1957-ben jelent meg második kötete Szárazvillám címmel, 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott, ettől kezdve folyamatosan láttak napvilágot a versei, egyre ismertebbé vált mind itthon, mind külföldön. 1969-ben Lovak és angyalok című kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. 1979 őszén férjével együtt részt vehetett egy négyhónapos nagyszabású amerikai íróprogramban (Writing Program) Iowa városában. Ebbe az elég hosszú ideig működő programba évente a legkülönbözőbb nemzetiségű írókat hívták meg a világ minden szegletéből, közös előadásokat tartottak kirándulásokkal tarkítva. Nemes Nagy Ágnes gyors feljegyzésekkel, minden cizelláltság nélkül naplót vezetett erről az időszakról, amely bepillantást enged tárgyilagos világlátásába, kritikai érzékébe, gondolkodásmódjába. Érdemes beleolvasni: „Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok. Az európai, az mind hasonlít egymáshoz. Milyen az európai? Az európai egyszerre eszik késsel és villával. Nem vágja fel előre az ételt, és teszi félre a kést, hogy azután csak villával folytassa. Ha végigtekintesz egy éttermen, tíz lépésről meglátod, hogy melyik az európai. Az európai képes rá, hogy mosolytalanul köszönjön, még arra is képes, hogy a „How are you?” kérdésre ne azt válaszolja, hogy „fine”, hanem esetleg azt, hogy fáj a feje. Az európai cigarettázik. Az európai vatelines télikabátot hord. Mindössze öt órás séta után már a fáradtság jeleit mutatja. Ez alól csak a hegymászók kivételek. Az európai nagyképű. Nem szereti a szép, régi, ötvenéves házakat, ezeken keresztülnéz, mint a levegőn. Az európai ritkán nevet, és másfélén, mint a többiek. Az európai maníros. Hiányzik belőle az igazi természetesség, szívélyesség, magától értetődő bizalom, a nyílt, vidám szembenézés a világgal. Az európai őszintétlen. Ha valahol szirénáznak – mentő, rendőrség, szagszintmérő –, az európai összerezzen. Nem szereti a repülőgépbúgást. Az európai ideges. Az európai fél.”

A hetvenes, nyolcvanas években már a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége volt, aki fontosnak tartotta, hogy kapcsolatot tartson az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett. 1986-ban újraindították férjével az Újholdat almanach formában, összesen tizenkét kötete jelent meg 1991-ben bekövetkezett haláláig.

1983-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére 1998-ban Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány.

Szépsége ellenére kortársai a „legférfiasabb költőnek” nevezték, mert ha kellett, bátran harcolt az igazáért, emelt fővel, elegánsan, okosan, nem hagyta, hogy a neme alapján lekezeljék. Líráját szikár, erőteljes képi világ és letisztult nyelv jellemzi, realisztikus látásmódjával a Nyugat és Babits méltó örököse. A kemény felszín mögött azonban érzékeny női lélek lakozott, nagyon bensőséges, szubjektív verseket is papírra vetett. Jelentősek esszékötetei, amelyekben a pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről elmélkedik. Gyermekeknek szóló meséi közül a Bors néni könyve a legismertebb, amelyet nagy sikerű előadásként is láthatott a közönség.

SzaSzi

Források: wikipédia, mult-kor.hu, cultura.hu, irodalmijelen.hu, konyvesmagazin.hu, Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló, Iowa, 1979.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép Csigó László fotója, a Szép versek 1987 című antológiában jelent meg (kötet megjelenési éve: 1988, a kép köteten belüli sorszáma: 35), forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.