Mindez persze csak a látszat! A lényeg, amit a lírától várhat az ember, az érzelmek, gondolatok szabad áramlása, egymástól elzárt világok összecsengése, jelzők, szavak keresése a megfoghatatlanra. A felütés is magas, Beck Zoli dala: Azt hittem, érdemes…

A dalszöveg verssé nemesül, a vers zenével telítődik, s ha azt hisszük, hogy mindenki marad a kaptafájánál, akkor tévedünk!

Az írónál gitár van, a zenésznél jegyzetek. Grecsó Krisztiánt, mint elbeszélő, újságíró, szerkesztő ismerjük jobban, pedig pályáját költőként kezdte (Vízjelek a honvágyról, 1996). 2020 februárjában aztán egy hosszabb lélegzetvételnyi szünet után megjelent a Magvetőnél a Magamról többet című verseskötete. Gondolatait nemcsak papíron osztja meg, hanem egyedi hangvételű zenéjében is, gitárral a színpadon (mint pl. a Rájátszásban). Az énekes-gitáros-30Y-os Beck Zoli pedig nemcsak remek előadó, hanem kiváló gondolkodó, irodalmár is, tárcasorozata jelent meg az Élet és Irodalomban.

Ezen az esten újrakeretezik a róluk kialakult, megszokott képet, mi, a nézők pedig ízlelgetjük ezt a nagyon is ismerős, ám szokatlan tálalást. Témáik a sajátjaink is lehetnének, történeteik a mieinkére hajaznak, kérdéseik és válaszaik gondolatokat, asszociációkat ébresztenek. A Balázsolás a nagybeteg Babitsot és Grecsó hasonlóként megélt élményeit idézi. Ez talán az előadás lelki mélypontja, amelyben egy nagyon bensőséges barátság megható képe is kirajzolódik. De van felemelkedés is, és sok humor, nevetés.

Miközben dúdolva ballagok hazafelé, beugranak sorok – hát persze! – József Attila Kész a leltár sorai „Magamban bíztam eleitől fogva - / ha semmije sincs, nem is kerül sokba…”, ugyanaz a ritmusa, mint az est felütésének, Beck Zoli jól ismert dalának.

SzaSzi
Fotók: Nagy-Benczey Viktor